LizaGazdija

Flóra szeret énekelni és táncolni, és tánc közben sokszor dobálja a haját. Ezt én eléggé furcsállom, nem tudom, hogyan jött ez neki, csak tippelem, hogy valakivel láthatott valami klipet. Ma megkérdeztem tőle, hol látta ezt a mozdulatot. - Hát a suliban. - De te nem is jársz suliba. - De amikor nagy voltam és suliba jártam. Ez már régen volt. Úgy érzem, ma sem kerültem közelebb a megoldáshoz.

Szeptemberben észrevettük, hogy nagyon durván párás lett a lakás levegője: a ruhák egyszerűen nem száradtak meg*, az ablakokon belül folyt a pára, és a mi szobánk egyik sarkában megjelent a penész - szerencsére még időben elkaptuk, simán le lehetett törölni, és azóta sem jött vissza. Beszereztünk néhány páratartalom-mérőt, ki is derült, hogy átlag 88% a páratartalom a lakásban. Örültem is, házhoz jöttek a trópusok ezek szerint. Következő lépésben teleraktunk mindent sóval, legalább 5 kg só van lefedetlen dobozokban a lakás különböző pontjain. Valamint brutál szellőztetésbe fogtunk. Eddig is szellőztettünk, de általában bukóra nyitott ablakkal, és amióta hűvösebb lett, nem olyan hosszan. Hát, most naponta 2-3x letekerjük szépen a fűtést, kitárjuk az ablakokat, és 10 percig úgy is maradnak. Kölcsönkaptunk a szüleimtől egy páraelszívót is, azt még csak egyszer-kétszer kellett bevetni. Valamint abszolút kihasználjuk, hogy a házhoz tartozik mosókonyha. A szomszéd lépcsőházban van, az alagso

 - Odaadom Violának a Valit*, hogy most már legyen az övé. Meggyőztük, hogy inkább csak adja neki kölcsön, de hát milyen édes már! *Anyu horgolta neki az első névnapjára, kedvenc baba (nekem is :D )

sokszor bizonyul hülyeségnek, ijesztő tud lenni, de sokszor előfordul az is, hogy tök jókat nevetek közben. Két példa ez utóbbira. Időről időre előkerül a máltai sajtóban a terv, hogy metróhálózatot alakítanának ki a szigeten, mert gyakorlatilag sem autóval, sem busszal nem lehet közlekedni, mert állandóan dugó van mindenhol, biciklivel meg szintén esélytelen, mert elcsap az autó és/vagy a busz. Amikor felbukkan a kezdeményezés híre, mindig remekül szórakoznak a kommentelők, általában ezen a vonalon: Málta olyan ország, ahol egy kapavágást nem lehet úgy megejteni, hogy ne fordíts ki a földből egy megalitikus templomot, így el lehet képzelni, meddig tartana egy metróalagút fúrása - kb. az idők végezetéig. Legutóbb viszont a következő komment érkezett egy neve alapján brit pasitól (és azért írom be angolul is, mert a rá adott válasz "lefordíthatatlan angol szójáték" kategória): "If it is operated efficiently and maintained to a decent standard then people will ditch their

Flóra még nincs négyéves, de már másodszor jár úgy, hogy pont a legjobb barátja megy el az oviból. Most legalább annyi szerencséje van, hogy a kisfiú Bécsben maradt, csak másik kerületbe költöztek, és mivel elég jó a tömegközlekedés, nem olyan bonyolult összefutni. Ma volt az első közös játszóterezésünk, amit Flóra nagyon-nagyon várt*, és bár az első pár percben nagyon zavarban volt, hamar feloldódott, és úgy játszottak, ahogy (gondolom) az oviban szoktak. Pár hónapja mesélte egyszer a gyerek, hogy rájuk szólt az óvónő, "nicht quietschen", ami azt jelenti, "ne visítsatok". Na, most M. anyukájával megértettük, mire gondolt ekkor az óvónő :D Nagyon tud visítani mindkettő, együtt meg aztán, hajjaj... Nagyon édesek voltak. A kisfiú vigyorogva rohant oda Flórához rögtön az elején, amikor meglátta, és végig együtt játszottak, nagyokat nevettek, ölelgették egymást. Úgyhogy még fogunk találkozni. M. anyukája jelenleg nem mozog valami könnyen, mert a kilencedik hónapba lépet

Persze nem az egyetlen, szerencsére*. A korai fejlesztőben töltött másfél órában azon gondolkodom, hogy Flóra már közel két éve semmiben sincs lemaradva semennyire a kortársaitól, de még mindig ide kell járnunk néhány havonta, és sosem fogunk megszabadulni tőlük. É amikor már épp nagyon elszomorodnék ettől a gondolattól, az orvos azt mondja, majd 2023-ban vagy 2024-ben jöjjünk legközelebb (igazából nem tudta eldönteni, mikor kellene, de mi arra jutottunk, logikus lenne, ha 2023-ra gondolt volna, szóval majd akkor megyünk). Ez úgy feldobott, hogy ihaj! (Mert tudom, hogy a gyereknek akarnak jót, azért kell még majdnem négyévesen is járogatnia hozzájuk, de ennek az egésznek körülbelül nuku értelme van, tényleg, komolyan, és mindig arra gondolok, hogy ezt az egy-másfél órát a játszótéren is tölthetnénk pl., azzal sokkal többre mennénk.) *A másik nagy-nagy öröm az volt, hogy ugyan Viola csak 11-kor aludt el a pár hete szokásos 9 helyett, cserébe viszont egyszer sem keltünk éjjel, csak fél 8

Még mindig van egy-két dobozunk, ezekben vannak a képeink meg az íróasztal fölötti polcra való mindenfélék. Az íróasztal fölé egyszer már megpróbálta felfúrni a polcokat Tomi, de feladta, mert gyakorlatilag szétmállott a fal, amint hozzáért a fúró. De tényleg, hatos fúrófejjel gyönyörű, óriási krátereket sikerült kialakítani. Végül is gipsszel kijavította a falat Tomi, majd feltette a két polc közül az egyiket. Utána ültünk az ágyon, néztük, néztük. Egyszer csak azt mondja: - Nagyon magasan van ez a polc. Oda tettem, ahová mutattad. De ezt biztosan nem mutattad, mert nem érsz fel olyan magasra. Hogyan fogod te ezt használni? :D Nem baj, kicsi vagyok, székre állok, onnan majd jól elérem.

Valamelyik nap volt hír, hogy Prágában egy banda másfél perc alatt lefújta egy metrószerelvény összes ablakát, és néhány utas verekedésbe bonyolódott a rongálókkal. Megnéztem a videókat, beleolvastam a kommentekbe, és utóbbinál meglepődtem. Többen írták, nem értik, mit kell kiakadni néhány grafitin, tök jó, hogy az embereknek ez a legnagyobb gondja, és milyen gyökér lehet az, aki emiatt nekimegy valakinek, mit érdekel bárkit is, hogy lefújták a metrót. Azért lepődtem meg, mert azt gondolnám, hogy a metró közös vagyon, mindenkié, mindenki pénzéből vették, tartják fenn és takarítják. Ami egy kicsit is az enyém, azt nem szeretném megrongálva látni (nem mintha nem háborítana fel, ha valaki magántulajdonát teszik tönkre, vagy abban okoznak kárt), valamint lehet, hogy azt szeretném, ha az adóm nem ilyen baromságokra menne el, hogy lefújt metrószerelvényekről kell letakarítani a festéket. Jó, nem vernék meg emiatt senkit, de azért szétvetne az ideg, ha ilyet látnék utasként. Ugyanakkor tény,

Alig vártam már, hogy lemenjen az évszázad (magyar) esküvője, mert bár nem olvastam ezzel kapcsolatos cikkeket, nem is tudtam, mikor lesz a nagy nap, de már a sok cím és felvezető is irritált, ami naponta elém került. Hasonló érzéseim vannak az előválasztás kapcsán is, pedig szavaznék, ha szavazhatnék, de mivel nincs állandó lakcímem otthon, ezt most bukom. És valószínűleg így fogok érezni a 2022-es választások kapcsán is, már most látom, pedig ott még fogok is szavazni - nem élek otthon, de a családom igen, meg én is eltöltöttem otthon "néhány" évet, valamint magyar állampolgár vagyok, és fontos nekem az országom, plusz mindenki, aki tudja, hogy magyar vagyok, az otthoni események alapján is megítél*. Nem mintha lenne olyan illúzióm, hogy anonim a szavazatom, de üsse kő**. *A második bécsi lakótársam egy végtelenül idegesítő (osztrák) nő volt, szóval nem számít a véleménye, de azért elmesélem, hogy egyszer röhögött, milyen kormány van már nálunk, és amikor mondtam, hogy trag

Van Flórának egy Sophie zsiráfja , még Liviéktől kapta, és sok nehéz pillanaton átsegítette őt, hogy azt nyomkodtuk neki (ez egy sípoló kis figura). Gondoltam is, hogy Violának is kellene valami ilyesmi, de ne zsiráf legyen, hogy ne ugyanolyat kapjon, mint Flóra. Kinéztem már ugyanettől a gyártótól egy őzikét, hogy majd azt hozza a Jézuska. Erre ma este, amikor Viola nagyon sírt a lefekvéshez készülődés közben, Flóra odament hozzá, ringatta a pihenőszékét, majd egyszer csak azt kérdezte tőlem:  - Mikor adhatom oda neki a zsiráfot? - Miért, oda szeretnéd adni neki? - Igen. Melyik dobozban van? Segítesz megkeresni? Úgyhogy negyed 9-kor, lefekvés előtt közvetlenül nekiálltunk felforgatni a játéktároló dobozokat, és amikor meglett a zsiráf, rögtön odavitte Violának, és még a kezecskéjét is úgy rendezte el, hogy átölelje a zsiráfot :)  Még nem született meg Viola, amikor Flóra már jelezte, hogy majd neki szeretné adni a csörgőjét. Amikor később arról beszélgettünk, miket kell majd venni a b

- Reggelizzünk! - Jó. Mit szeretnél reggelizni? Melegszendvicset? - Nem, inkább cornflakest. Nézek, hogy honnan veszi ezt a szót. - Hol hallottad ezt, hogy cornflakes? - Az oviban szokott lenni. Ezt azért kétlem, de oké, elengedem a dolognak ezt a részét. - Itthon nincs. - De, láttam! Gondolkodom, mire gondolhat. Mi hasonlít a gabonapehelyre? - Müzlire gondolsz? Az van itthon. - Nem, hanem cornflakesre. Tegnap is ettünk! A szemöldököm a hajamig szalad, idejét nem tudom, mikor ettem utoljára ilyesmit, mikor volt utoljára itthon bármi hasonló. Töröm a fejem, mit ettünk tegnap, ami akár kinézetre, akár nevében hasonlíthat a cornflakesre. - Jaaa, croissant-t kérsz? - Igeeen, croissant-t! Mondjuk, az sem volt már itthon, de legalább megfejtettük a rejtélyt. Errefelé már korán reggel sem árt kreatívnak lenni.