Reggeli szürreál
Reggelire melegszendvicset kért, jött is velem a konyhába megcsinálni. A paradicsomszószt ő nyomja és keni a kenyérre, a sonkát ő teszi rá, és a sajtot velem vágja (ő is fogja a kést), majd ő helyezi el a kenyéren. Ezek után kinyitja a mikrót, beteszi a tányért, becsukja a mikrót. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a folyamat közben valamikor egyszer csak azt kérdezte vidám hangon:
- Anya, miért sírt temnak (tegnap) a kislány?
- Milyen kislányra gondolsz?
Erre legörbült a szája, és sírva mondta:
- Te mesélted temnak!
- A Hollira gondolsz, amit este olvastam neked? [Bár abban nem sírt semmilyen kislány.]
- Nem, nem! Amit meséltél!
És zokogott. Nem is lehetett megvigasztalni.
- Sajnálom, kicsim, de nem tudom, milyen mesére gondolsz. Szerintem lehet, hogy álmodtad. Nem lehet, hogy azt álmodtad, hogy meséltem neked valamit, és abban sírt a kislány?
- Neeeem! [Még egy darabig zokog, majd:] Bemegyek a szobámba sírni. Majd kijövök, ha abbahagytam.
Merthogy amikor hisztisen sír/tombol, és nem tudok hatni rá, akkor teljesen kedvesen meg szoktam kérni, hogy menjen be a szobájába, ott hisztizzen, és ha megnyugodott, akkor jöjjön vissza.
- Jó, ez jó ötlet. Majd gyere vissza, ha már megnyugodtál.
Elvonult. Egy kicsit még hallottam, hogy sír, aztán egyszer csak elhallgatott, majd ki is jött.
- Már abbahagytam. Most te is menj be a szobámba, anya.
- Én? De miért? Én nem sírok.
- Nem, nem, nem. Én sírok. Szeretnék odabújni hozzád.
Így is lett, bementem vele, leültem az ágya melletti matracra (eséstompítónak van ott alapvetően), ő meg az ölembe ült, és még egy kicsit sírodgált, meg elmondta, hogy nem szeret egyedül sírni, és megbeszéltük, nyugodtan szólhat, ha sírás közben szeretne odabújni. A nap további részében egy fél szó sem esett a kislányról, aki sírt, szóval azóta sem derült ki, milyen meséről lehetett szó, de szerintem tényleg álmodta.
És egy régebbi, ami máig vicces.
Ha beüti valamijét, szokott rá kérni sebtapaszt. Van is itthon mindig gyerekmintás, amit ilyen esetekben használhat, és a babáit is így szokta kezelni, ha őket éri valami. Egyszer sebtapasszal a homlokán ült le vacsorázni, és evés közben egyszer csak levette a tapaszt, majd a tányérja mellé tette. Nem szóltam semmit, mert ez egy teljesen tiszta tapasz volt, csak játszott vele. Nemsokára a vacsorámból egy morzsa is az asztalra esett, én meg felvettem, megettem. Erre a gyerek döbbenten:
- Anya, te megetted a ragtapaszt?
- Anya, miért sírt temnak (tegnap) a kislány?
- Milyen kislányra gondolsz?
Erre legörbült a szája, és sírva mondta:
- Te mesélted temnak!
- A Hollira gondolsz, amit este olvastam neked? [Bár abban nem sírt semmilyen kislány.]
- Nem, nem! Amit meséltél!
És zokogott. Nem is lehetett megvigasztalni.
- Sajnálom, kicsim, de nem tudom, milyen mesére gondolsz. Szerintem lehet, hogy álmodtad. Nem lehet, hogy azt álmodtad, hogy meséltem neked valamit, és abban sírt a kislány?
- Neeeem! [Még egy darabig zokog, majd:] Bemegyek a szobámba sírni. Majd kijövök, ha abbahagytam.
Merthogy amikor hisztisen sír/tombol, és nem tudok hatni rá, akkor teljesen kedvesen meg szoktam kérni, hogy menjen be a szobájába, ott hisztizzen, és ha megnyugodott, akkor jöjjön vissza.
- Jó, ez jó ötlet. Majd gyere vissza, ha már megnyugodtál.
Elvonult. Egy kicsit még hallottam, hogy sír, aztán egyszer csak elhallgatott, majd ki is jött.
- Már abbahagytam. Most te is menj be a szobámba, anya.
- Én? De miért? Én nem sírok.
- Nem, nem, nem. Én sírok. Szeretnék odabújni hozzád.
Így is lett, bementem vele, leültem az ágya melletti matracra (eséstompítónak van ott alapvetően), ő meg az ölembe ült, és még egy kicsit sírodgált, meg elmondta, hogy nem szeret egyedül sírni, és megbeszéltük, nyugodtan szólhat, ha sírás közben szeretne odabújni. A nap további részében egy fél szó sem esett a kislányról, aki sírt, szóval azóta sem derült ki, milyen meséről lehetett szó, de szerintem tényleg álmodta.
És egy régebbi, ami máig vicces.
Ha beüti valamijét, szokott rá kérni sebtapaszt. Van is itthon mindig gyerekmintás, amit ilyen esetekben használhat, és a babáit is így szokta kezelni, ha őket éri valami. Egyszer sebtapasszal a homlokán ült le vacsorázni, és evés közben egyszer csak levette a tapaszt, majd a tányérja mellé tette. Nem szóltam semmit, mert ez egy teljesen tiszta tapasz volt, csak játszott vele. Nemsokára a vacsorámból egy morzsa is az asztalra esett, én meg felvettem, megettem. Erre a gyerek döbbenten:
- Anya, te megetted a ragtapaszt?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése