Már lehetetlen mindent lejegyzetelni

De azért próbálom legalább a nagyját. Nem mindig ide, van erre egy Word dokumentumom is, hogy nehezebb legyen majd összegyűjtögetni és kinyomtatni neki, ha nagyobb lesz :D

Ha nagyon lassan vánszorog az utcán*, ami pedig szokása, mert tudja, hogy marhára idegesít vele (különösen 6-7 fokban és sarkvidéki szélben, amikor rajtam nincs sapka, mert otthon felejtettem, jól meg is fáztam már megint, köszi), egy idő után fogyásnak indul a türelmem, ekkor szoktam mondani neki, hogy "chop chop", mert annyira vicces ez a kifejezés, hogy beépült a mindennapi szókincsembe.

Tegnap hazaértünk végre-valahára, mondtam neki, kezdheti levenni a sapkát, sálat, kabátot, cipőt. Válasz: "Anya, seííííts!", bár ezt már mind tudja egyedül, és a bölcsiben a néniknek csinálja is, mint a kisangyal. Mondtam, jó, mindjárt seítek, csak én is leveszem a kabátomat meg a cipőmet. Erre a gyerek: "Anya, gyere ide! Chop chop!" Ezen elnevettem magam, de azért elmagyaráztam, hogy ezt csak én mondhatom neki, ő nekem nem.

Mostanában a bölcsi elhagyása is legalább negyed óra, mert előbb hosszasan mossa a kezét, majd amikor már meg is törölte, közli, hogy MOST AZONNAL pisilni kell, és mehetünk a vécére. Ez amúgy tök jó, örülök neki, mert úgy érzem, már látszik a horizonton a szobatisztaság. Mindenesetre ezzel is elpiszmogunk sok percet, majd az újabb kézmosással is (szeretne, de ezt már nem szoktam hagyni), és akkor végre, végre elkezdhetem öltöztetni. Ma a hosszas piszmogás egyik pontján azt mondtam neki: "Még jó, hogy nem sietünk sehová, hallod." Erre ő reflexből: "Nem hallom." :D

Már nem emlékszem a szituációra, de valamire nagyon kellett koncentrálnom, ő meg közben folyamatosan mondta, mondta, mindenhez odakapott, és vigyáznom kellett, nehogy valami baj legyen ebből. Nem kizárt, hogy ez egy vásárlásnál volt. Egy idő után mondtam neki: "Jó, Flóra, most egy kicsit ne pörögj ennyire!" Mire a kissé durcás válasz: "De pörögök."

*A bolt nekem, ha egyedül megyek, kb. 5-6 perc séta. Flórával 20-25 percnél rövidebb idő alatt még nem értünk haza, de volt már fél óránál több is. Az, hogy megfogom a kezét, és megyek a magam tempójában, ő meg tartja a lépést, nem működik, mert a.) kitépi a kezét a kezemből, aztán lehetetlen még egyszer megfogni, vagy b.) azonnal elhagyja magát, mint valami rongybaba, így legfeljebb feltörölhetném vele a járdát, ami több okból kifolyólag sem fordul meg a fejemben.