Sosem lesz vége

Tegnap olvastam, hogy a kiszivárgott infók szerint dec. 26-tól jan. 18-ig megint teljes lezárás lesz, és a beutazókra vonatkozó karantén végét január 10-ről március végére tolják ki. Ez az infó mély letargiába taszított, konkrétan csak vonszoltam magam jobbra-balra egész nap, mindentől elment a kedvem. Azért persze konyháztunk Flórával, énekeltünk, megbeszéltük a megbeszélnivalókat, olvastunk mesét, stb. 

Ma megvolt a bejelentés: a határokról még nem olvastam semmit egyik cikkben sem, valószínűleg kacsa volt az előzetes infó, vagy ha nem, akkor majd később közlik, viszont a lezárás január 26-ig tényleg január 18-ig szól.

Három és fél hónapja nem voltunk otthon, és a szüleimet utoljára két és fél hónapja láttam, akkor is végig maszkban voltunk, és nem sokat beszélgettünk, mert a unokaöcsém esküvői szertartásán vettünk részt.

Egyre jobban fáradok, úgy érzem. Biztos az is hozzáteszi a magáét, hogy képtelen vagyok időben lefeküdni, ezért állandóan álmos vagyok, meg az is, hogy ritka nehéz csoportom van most. Illetve a csoport többsége nem nehéz, de van egy résztvevő, aki rendesen megnehezíti minden egyes munkanapomat, meg egy másik, aki csak néha, de akkor is. Ráadásul bentről kell dolgoznunk, hiába vannak otthon a résztvevők, és bent nem valami jó a net. Jó, zoomolni lehetett eddig, csak időnként akadt, meg amikor rányomtam a képernyő-megosztásra, akkor jó fél percre lefagyott a gép. Tegnapelőtt szintet léptünk, már a "Meeting starten" gombra kattintva elértem, hogy összeomoljon a gép, de nem fél percre, hanem véget. Ma meg már annyira, hogy újraindítani sem lehetett. Mennyivel jobb lenne itthonról dolgozni, de hááát...

Most már arra gyanakszom egyébként, hogy azt is ez a nyomasztó helyzet (mármint nem a munka, hanem a járvány és korlátozások hada) okozza, hogy legalább október óta nem kapok rendesen levegőt. Orron át, pedig nem vagyok náthás. Illetve hetente egyszer egy-két napig de, de amúgy nem, pl. ma sem, mégis meg kell küzdeni minden lélegzetért. Kíváncsi leszek, hogy ha ez a rémálom véget ért, tudok-e majd megint normálisan lélegezni.

Kész szerencse, hogy Flóra "telefozás"* közben ráakadt a Mása és a medve című rajzfilmre**, ami annyira aranyos, hogy így közelebb a 34-hez, mint a 33-hoz új kedvenc mesét avattam.

*Minden nap nézhet néhány videót a youtube-on, kedvencei a Jégvarázsból a Legyen hó és a For the First Tim in Forever, pedig a rajzfilmet nem ismeri. Sokszor előfordul, hogy nekiáll nyomkodni a telefont, miközben megy a videó, ilyenkor is nézem az időt, és amikor lejárt a youtube-keret, akkor elveszem tőle a mobilt. Egy ilyen "telefozás" alkalmával találta a Mása és a medvét.

**Nem baj, ha valaki nem tud németül - első alkalommal egy szót sem hallottam az egészből, annyira lehalkította a gyerek, de így is instant kedvenc lett belőle.