LizaGazdija

Számomra meglepően könnyű volt felébreszteni a gyerekben az izgatott várakozást: egyszer kellett elmondani, hogy hamarosan jön a Mikulás, és hoz ajándékot, azóta naponta többször felmerül a kérdés, mikor lesz ez a nemsokára, nem ma-e véletlenül. Kiraktunk ma egy puzzle-t, Flóra egyből kérte, hogy még valamit játsszunk. Elővettem erre az egyik olyan játéktartó dobozát, amit ritkán nézeget - talán azért, mert az én gyerekkori plüsseimmel van tele, és a plüssökkel egyelőre még nem nagyon tud mit kezdeni, megnézegeti őket, rájuk mosolyog, és ennyi. No, ebből a dobozból egyszer csak előbukkant ő*: Flóra szeme egyből felcsillant, és lelkesen azt kiabálta: - Megjött a Mikulás! *Tavaly kapta az egyik nagynénitől és nagybácsitól Mikulásra, és karácsony után ebbe a dobozba tettük, hátha év közben is játszana vele. Azóta egyszer-kétszer vette csak elő ezt a dobozt.

 Kicsit szomorúan állapítottam meg, hogy idén nem lesz magyar nyelvű kis könyv a csizma mellett 6-án reggel, pedig mindig szokott lenni. Jó, már kétszer is volt, végül is nem olyan régóta van még Flóránk :) Már eltöprengtem rajta, legyen-e akkor német nyelvű a könyvecske, amikor is kinyitottam a karácsonyi díszekkel teli dobozt, és ott figyelt benne két magyar nyelvű kis könyv a Mikulás/karácsony témakörről. Nagyon hálás vagyok a Mikulásnak, hogy tavaly ilyen előrelátó volt.

Idén először nem fenyő (vagy egyéb örökzöld) van a koszorúnkon. Eddig mindig vagy virágboltban vettem az ágacskákat, vagy Tomi anyukájától kaptuk (náluk a kertben van fenyő). Most a járvány miatt zárva vannak a virágboltok, haza meg nem megyünk, mert sem vinni, sem hozni nem szeretnénk a betegséget. Megkérdeztem egy itteni csoportban, ki hol szerzi be a fenyőágakat, amire kiderült, hogy több virágbolt is nyitva maradt mégis, plusz a Spar és a Hofer is árul ilyet, valamint a piacokon is érdemes próbálkozni. Na, neki is indultam pénteken, és a következők történtek: - a Sparban nem volt gally, csak kész koszorú, - a Hoferben ugyanez, - a környékünkön egy virágbolt sincs nyitva, - a piacon valóban árulnak fenyőágat: olyan hosszú, mint a karom, viszont annyi használható ágacska sincs rajta, ami a fél koszorúmra elég lenne, tiszta csoffadt az egész. Öt euróba kerül. Így esett, hogy inkább vettem 6 euróért 6 méter zöld selyemszalagot, és azzal tekertem körbe az alapot. Vicces módon pont nem v

 Flóra a bábszínházat már régóta ismeri (legalább másfél éve járunk, az elejétől tetszett neki), azon meg más többször gondolkodtam, vajon melyik előadásra és hány éves korában menjünk majd először színházba. Úgy alakult, hogy még nincs hároméves, és a Vígszínház ma (vagyis tegnap) esti élő közvetítése, A padlás 999. előadása lett az első színházi élménye. Amikor meghirdették a közvetítést, gyorsan vettem rá jegyet, majd töprengeni kezdtem, mi legyen Flórával - ő 8 és negyed 9 között fekszik, és fél 10-re elalszik. (Brutálisan nehezen alszik el sajnos.) Végül arra jutottunk Tomival, hogy ez egy különleges alkalom, most az egyszer bevállalhatjuk, hogy fél 10-kor fektetjük, csak még az előadás előtt meg kell fürdetni és vacsoráztatni, hogy utána egyből mehessen az ágyba. Úgy voltam vele, hogy háromévesen még nem fogja érteni, miről szól a darab, viszont tetszeni fognak neki a jelmezek, és élvezni fogja a dalokat. Így is lett. Úgy ülte végig a két és negyed órát, hogy tátott szájjal, az a

 Azóta is azon gondolkodom, vajon ezek tényleg azt hiszik-e, hogy ha két nő vagy két férfi nevel gyerek(ek)et, akkor egyikük a gyerek(ek)nek apa, a másik anya, tehát hogy az egyik nő az apa, ill. az egyik férfi az anya szerepét játssza. Ha tényleg ezt hiszik, az egyrészt tök vicces, másrészt ijesztő, harmadrészt felveti a kérdést, miért nem járnak utána annak, hogyan működnek ezek a dolgok. Segítek: ha valakit két nő nevel, akkor neki két anyukája van, ha meg két férfi, akkor két apukája, és az esetek nagy részében (azokban, amelyeket én ismerek, és amelyekről olvastam/hallottam) mindkettejük nőnek, illetve mindkettejük férfinak tartja magát*. Szívesen. *Ez természetesen nem vonatkozik a transznemű párokra, akik vélhetően az új/választott nemük szerinti szülői szereppel azonosulnak, de ezt csak tippelem, ilyen párokat nem ismerek, vagy nem tudok róla.

Bölcsi után battyogunk a játszótérre. A céltól 50 méterre megáll Flóra, és azt mondja: - Anya, bújócskázzunk! Elbújok. Mivel egy tök üres tér közepén állunk, megkérdezem tőle: - Hova? - Ide - feleli, majd az arca elé emeli a két kezét :D

Időnként előkerül anyukás oldalakon/csoportokban, hogy a "háromig számolok" furcsa módon működik, pedig még az anyuka sem tudja, mi lenne három után. Nálunk is használatban van a módszer, és azért működik, mert a gyerek pontosan tudja, mi lesz három után - előre megbeszéljük. Pl. nem akarja elpakolni a játékait a dobozba, amiből kiborította őket a szoba közepére*. Sokszor hallotta már, és még fogja is, hogy amit ő dobált szét, azt én egyedül ugyan nem pakolom el, mert az igazságtalan. Szívesen segítek, pakoljunk együtt (arra mindig vigyázok, hogy neki kelljen többet, mert ugye ő hajigálta szét a dolgait), de ha nekem egyedül kell, akkor másnap azt a dobozt nem veheti elő. Ha a lelkére beszélés nem segít, és már kezdem unni az időhúzást, akkor jön, hogy "jó, akkor háromig számolok, és ha addig nem kezdesz el pakolni, akkor egyedül pakolok össze, akkor viszont te holnap nem veheted elő a konyhát/építőkockát/bármit"**. Aztán ha eljutok háromig, akkor összepakolok, és f

 hogy maszkban kell tanítani. Itt már múlt héten bezárták az összes sulit, ahová 14 évesnél idősebb gyerekek járnak, ezért azt hittük, mi is megint átállunk online oktatásra, de nem ez történt. Nekünk csak annyi instrukció jött a megbízónktól, hogy mostantól nemcsak a folyosón és a többi közös térben, hanem a termekben, óra közben is hordani kell a maszkot mindenkinek. Én csak ma tudtam meg, milyen ez, mert múlt héten szabadságon voltam, meg igazából most is, csak hétfőnként be kell mennem megtartani egy órát. Szóval sejtettem, hogy szívás lesz FFP2-ben tanítani, és nem csalódtam. Szerencse, hogy ma nem angolt kellett tartanom, mert ennél az óratípusnál csak 50-60 perc a beszélős rész, utána mindenki elfoglalja magát csendben, de abban az 50-60 percben úgy éreztem, rosszul leszek. Most erősen bízom benne, hogy mire visszamegyek, addigra vagy mégis átállunk online-ra, vagy olyan csoda történik, ami miatt csak a folyosón kell maszk. Ha meg nem, akkor ez van. Bár, oké, angolórán a hallgat

Én éppen esti mesét olvastam Flórának, amikor történt, és az altatás vége felé tudtam meg, hogy lövöldözés volt a belvárosban, amikor ránéztem a telefonomra. Miután Flóra elaludt, szépen lekapcsoltuk az egész lakásban az összes lámpát, és sötétben olvastuk/néztük a híreket hajnali kettőig, amikor is kidőltünk, csak előbb még áthoztuk Flórát az ágyunkba, mert úgy éreztem, nem tudnék úgy aludni, hogy ő két helyiségre van tőlünk. Nagyon ijesztő volt. Ami történt, az borzalmas és félelmetes, és aminek elsőre tűnt, az még szörnyűbb volt. Azt lehetett olvasni, hogy tíz terrorista rohangál a városban gépfegyverrel, és minden kerületben támadást terveznek. Jöttek olyan hírek, hogy az egyik metróba kézigránátot dobtak be, és több étteremben és bárban lövöldözés és túszejtés volt - ezek egyike egy metrómegállóra van tőlünk. Szóval nagyon félelmetes volt az egész. Reggel aztán már azt olvastam, hogy valószínűleg egyedül volt a tettes, és a további felfordulást és pánikot az okozta, hogy a rendőrs