Görkoris bébi

Az enyém nem pont ilyen, de majd előbb-utóbb lefényképezem, megmutatom.

Hozzá kapcsolódik az egyik legviccesebb játéksztori gyerekkoromból.

Lefényképeztem.

Flóra is :)

Ovis voltam még, amikor ment a tévében a reklámja, és nagyon vágytam rá, hogy nekem is legyen egy ilyen menő babám, bár a "menő" szót akkor még nem használtam szerintem. Anyu elé vittem az ügyet, ő meg a nemleges válasz mellé a következő érveket adta még:

- természetellenesen mozog,

- nem lehet vele rendesen játszani, leszűkülnek a lehetőségek azáltal, hogy van egy görkori a lábán,

- nem lehet vele aludni, mert kemény műanyagból van, 

és mindezek miatt

- nem fogok vele játszani, ott fog porosodni a polcon.

Nagyon megharagudtam, úgyhogy azzal vágtam vissza: "Nem baj, majd kérek a Jézuskától!" Anyu saját bevallása szerint itt már tudta, hogy nincs tovább, muszáj lesz beszerezni ezt a babát. Mivel ekkor már kiment a divatból a játék, de legalábbis nem reklámozták többet, nem is lehetett kapni sehol, anyu a lábát lejárta, mire egy játékboltban mégis akadt belőle egy utolsó példány.

Karácsonykor nagy volt az öröm, anyu csóválta a fejét, morgott, hogy ez a Jézuska, cöcö, hát ő megmondta, hogy ide görkoris bébi nem jön. Aztán a következő dolgok történtek:

- kicsit furának éreztem a babát, mert olyan természetellenesen mozog, így nem igazán tudtam kötődni hozzá,

- nem sok mindent lehetett játszani vele, mert tudott furán görkorizni, és kábé ennyi,

- nagyon igyekeztem, de nem tudtam vele aludni, mert kemény műanyagból volt, és nem lehetett rendesen magamhoz ölelni,

és mindezek miatt

- elég hamar felkerült a polcra porfogónak.

Ez a történet máig évente többször megemlítődik a családban, és tavaly maga a baba is előkerült a padlásról, majd ki hozzánk, Bécsbe, és egészen mostanáig egy pad+láda kombóban bujkált. Néhány napja kinyitottam ezt a ládát, hogy megnézzem, mit tennénk ki a tartalmából egy esetleges tárolóhelyiségbe. Flóra ott állt mellettem, nézte, mit csinálok, és amint a szeme elé tárult a baba, kijelentette: "Szép a baba", majd le is csapott rá. Közölte, hogy "ezt Fóla kapta Melitől", mire én mondtam, hogy ezt az anya kapta a Jézuskától, amikor kicsi volt, de ezt mintha nem nagyon hinné, azóta is többször elmondta, hogy Meli hozta neki. Megkérdezte, Lili-e a baba neve, de mivel egy Lili már van itthon, én meg nem emlékszem, annak idején hogyan neveztem el a babát, mondtam, legyen Betti. És Flóra az első perc óta játszik vele. Hozza-viszi, dédelgeti, nyugtatgatja, ha sír, simogatja a lábát, ha bibis lesz, feladja rá a dzsekijét, leveszi róla, beteszi a gyerekhordozó hátizsákba, és mennek kirándulni, valamint - wait for it - VELE ALSZIK!!! Már második alkalommal. Az elalvásig vezető hánykolódás elején még ölelgeti, aztán leteszi maga mellé, és tegnap simán reggelig aludt az ágyában ezzel az igen kemény babával. Ha rájövök, hogyan kell ebbe a babába elemet tenni, kipróbáljuk, működik-e még. Kíváncsi leszek, hogyan reagál majd a gyerek a robotikus mozgásra. Lehet, hogy előbb megmutatom neki a videót, hogy tudja, mire számítson, aztán eldönti, kell-e ez neki élőben.