Vegyes vágott

- Ausztriában külön kell kérni olyan kártyát a banktól, amivel neten is lehet fizetni. Most olvastam a tájékoztatást, hogy jövőre ingyen ilyenre cserél a bankunk minden kártyát. De jó is lesz! Sokkal egyszerűbb úgy vásárolni (főként könyvet meg ajándékot).

- Mivel egy méter távolságot kell tartaniuk a csoporttagoknak a termekben, a 9 főnél nagyobb csoportokat kettészedtük, és most heti kétszer A csoport jár be, heti kétszer B csoport, az ötödik napon hol egyik, hol másik (aznap nem angolozunk, hanem a munka világáról beszélgetünk), és amelyik csoport éppen nincs bent, az otthon töltögeti a legutóbbi jelenlétekor megkapott papírkákat, és ír e-mailt az óra első felében, hogy helló, vagyok, dolgozom, ekkor bevéshetem az adatbázisba, hogy lélekben jelen van. Van egy hölgy, akit nem bírnak a többiek, mert bunkónak tartják, illetve egyikük egyszer azt mondta róla, "igazi házmester." Valóban nem valami kedves, egészen barátságtalanul és agresszívan tudja a másik tudtára hozni, ha az illető valamit hibásan mond, de csak kb. az esetek felében van igaza, ami még ront a helyzeten. Velem mindig kedves, ott szokott maradni óra után beszélgetni, amíg én végigfertőtlenítem a termet, és többször előfordult már, hogy együtt sétáltunk be a suliba a villamostól, mert ugyanarra járunk be. Na, és akkor most a munkáról beszélgetős alkalmon az a csoport volt bent, amelyikben ő is van, és a témához lazán kapcsolódva elmesélte annak a lánynak, akivel párban volt, hogy sok főnök akkora paraszt, hogy annyi időre sem néz fel a mobiljából, amin épp játszik, amíg az alkalmazott előadja a hasfájását. Én is ott ültem a közelükben, időnként az én véleményemet is kérdezték, szóval nagyjából részt vettem a beszélgetésben. És akkor, miután elmondta ezt, hogy sok főnök mekkora paraszt, azt tátogta a párjának, hogy ezek általában a külföldiek. Ők mindketten osztrákok, én meg külföldi vagyok, és ott ültem mellettük, és tudok szájról olvasni. Most ha nem lennék külföldi, akkor is égnek állna a hajam egy ilyen általánosítástól, de így aztán végképp megdöbbentem. Szóval megvolt az első, fülem hallatára történt ausländerezés is, öt évet kellett rá várni. (Ha nem számítjuk a második lakótársamat, akihez fél év után költöztem be. Ő arra, hogy szeretnék majd a közoktatásban angolt tanítani, és úgy tudom, nem is túl nehéz bekerülni, következőképpen reagált: "Miért? Elfogytak az osztrák tanárok?") Ja, amúgy persze nem mondtam semmit, úgy éreztem, erre nem is érdemes.

- Itt elég komolyan veszik a maszkviselést a járműveken, igaz, így is látni maszk nélküli embereket és néhány orrkilógatót is. A múltkor éppen hazafelé tartottam a villamoson, olvastam, de még így is feltűnt párszor, hogy még mindig ugyanabban a megállóban állunk, még mindig, még most is. Felnéztem, és azt láttam, hogy battyog hátra a villamosvezető a villamos utolsó kocsijába, felszáll, megkéri a maszk nélkül utazó férfit, hogy vegye fel a maszkját, amire az azt mondja, nincs neki, amire a sofőr leszállítja, majd ugyanolyan nyugodtan visszabattyog a vezetőfülkébe. Kicsit azért izgultam, eszembe jutott az a nem egy és nem két sofőr/biztonsági őr, akiket a világ különböző pontjain lelőttek/megkéseltek/agyonvertek, mert szólni merészeltek a maszk hiánya miatt. Nagy megkönnyebbülés volt, hogy ez esetben nem alakult ki konfliktus.