LizaGazdija

Tegnapi eset. Flóra ül a földön a letörölhető rajztáblájával, és rajzolgat. Egyszer csak húz egy rövidke vonalat, nagy boldogan rámutat, és azt mondja: "Vauvau." Hát, ez tök jó! Kutyát rajzol a kétévesünk :)

Kedden ünnepelték meg Flórát a bölcsiben. Ilyenkor a szülők visznek be szigorúan bolti tortát számlával (ha esetleg valami baja lenne valakinek), és a tízóraival egybekötve van az ünneplés. Az ünnepelt kap egy aranyszínű kartonpapírból kivágott koronát, gondolom, énekelnek neki, mindenki kap egy kis szelet tortát, és aztán meg is ajándékozzák, Flóra egy nagyon helyes ujjbábot kapott. (Lehet, hogy mindenki azt kap, erről nincs infóm.) Nagyon fel volt dobva ezek után a gyerek, délután hosszasan mesélte, hogyan ünnepelték - még mindig főleg flórául beszél, de azért sokszor lehet tudni, miről mesél éppen. Most például egészen egyértelművé tette a témát a Jause, azaz tízórai szó elhangzása, mert akkor volt a tortázás. Azt is megjegyezte egyébként, hogy Ball, így már három német szava van (az első az aber volt). Olyan jó volt látni, hogy ennyire jólesett neki, hogy felköszöntötték :)

"Az vitathatatlan, hogy a gyerekek nagyon tudnak táncolni az ember idegein, nyilván azért vannak így kitalálva, hogy aránytalanul nagy a fejük a testükhöz képest, és nagy, ártatlan szemük van, meg cérnavékony hangocskájuk, hogy a legádázabb komiszkodások közepette se csapja agyon őket az ember." Varró Dani

Szeptemberben már lehetett csokimikulást és karácsonyi dekort kapni, december 16. óta lehet húsvéti ezt-azt venni bizonyos üzletekben (pl. a Kikben biztosan - idén április 12. lesz húsvét, úgy emlékszem), és a mai keresztszemes hírlevélben az ingyenes minta egy Patrik-napi (március 17.) izéke. Ennek mi értelme lehet vajon?

"Tudják, épp Pistike volt a légvédelmi rakéták indítópultjánál az ügyeletes, amikor egyszer csak elaludt, és a feje véletlenül pont az indítógombra hanyatlott. Így történt." Kicsit reménykedem benne, hogy valójában azt mondták, tévedésből, csak a fordításnál csúszott el valami. Persze tény, hogy a 176 emberen már nem segít, hogy mit hazudoznak.

Ismerkedés egy amerikai kolléganővel. Ő: Most vagy itt először? Én: Nem, csak ez az első napom. Otthon voltam a kislányommal két évet. Ő, elszörnyedve: Úristen! Hogy élted túl? Ez valami félelmetesen unalmas lehetett! Én: Nem éreztem annak, szerettem vele lenni. Neked van gyereked? Ő: Igen, egy, de hála az égnek én csak hat hetet voltam otthon, nálunk annyit lehet. De már alig bírtam kivárni, hogy visszamehessek dolgozni, rettentő unalmas volt a világtól elszigetelve létezni. Nyilván ott, ahol hat hét a gyes, azt szokják meg, az a természetes. De én pl. hat hét után örültem, hogy járni tudok, és egy órára sem mertem még itthon hagyni a gyereket senkivel*. Unatkozni sem nagyon volt alkalmam az elmúlt két évben, zajlik az élet egy kisgyerekkel (is). Azért örülök, hogy nem az USA-ra esett a választásunk, mert bár sok minden szimpatikus benne, nem tudom elképzelni, hogyan tudnék egy hathetes csecsemő mellől visszamenni dolgozni. *Jó, hathetes korában még a kórházban voltunk, és

A második szülinapja reggelén kakaóivás után nyújtotta a bögréjét, amiben ujjnyi folyadék és sok leragadt kakaó (por+méz) volt, és azt mondta: - Anya, babajd! Visszakérdeztem: - Anya, kavard? Lelkesen bólogatott, és szélesen mosolygott - örült, hogy megértettem, mit kér.

Ma kétéves Flóra. Teljesen hihetetlen, hogy ilyen hamar elhussant két év, pedig eddig is így telt az idő, csak eddig nem kaptam azon magam, hogy van egy (egyre hisztisebb) totyogóm. Nagy bulit csapunk, délben hárman ünneplünk, fél 5-kor nagynénik-nagybácsik is csatlakoznak. Tegnap már kipipáltam a főzés kipipálható részét, remélem, így tényleg kezelhetőek lesznek a teendők. Ma vagyok itthon utoljára, holnaptól megint munka. Kicsit félek. Jó, nagyon. A 12 fős csapatunkból ketten vannak még ott rajtam kívül, és a közvetlen főnökünk is lecserélődött. Attól félek, nehéz lesz visszaszokni, közben meg sejtem, hogy kb. két nap alatt menni fog, mert szeretek tanítani. Vagy egy hete azon szomorkodom, hogy ezek az utolsó napjaim itthon, kettesben Flórával, miközben ez illúzió, mert a gyerek október óta bölcsis, én meg 11-kor végezni fogok minden nap, kivéve, amikor helyettesítek, szóval pont annyit leszünk együtt, mint eddig: heti kétszer-háromszor fél 3-tól, a többi napon 3/4 12-től estig. Ak

a gyerek gyomra a háti hordozóban utazva, a tömött metró közepén fordul fel... Megfizethetetlen. Óriási mázli, hogy tél van, mert így a hajam megmenekült. A kabátom, az overallja és a hordozó lett oda. Helyünk kapásból lett elég, mert csak úgy spricceltek szét az emberek, mindenki menekült, amerre látott. Nem csodálom, én is menekültem volna, ha nem az én gyerekemmel történik. Szuper élmény volt aztán a metróaluljáró egy félreeső zugában popsitörlővel és papírzsepivel megpróbálni menteni a helyzetet. Húsz perc volt a vonatunk indulásáig, amikor történt az eset, és negyed órán keresztül csutakoltam magunkat, mire kb. elfogadható állapotba kerültünk. Egy hölgy volt, aki még az elején megkérdezte, tud-e segíteni, mondtam, szerintem nem, mert még azt sem tudom, egyáltalán mit csináljak, aztán egy perccel később visszajött, hogy van-e nálam zsepi vagy valami. A gyerek tök rezignáltan üldögélt a hordozóban, kifejezéstelen arccal, csak egyszer emelte fel a kis kezét, hogy a hmm... arra

No, akkor minden évből egy-két meghatározó esemény. Elég mozgalmas évtized volt. Nyilván mindenkinek, persze. 2010: megszereztem a diplomámat, eljöttem a gimiből, ahol rövid ideig dolgoztam, elkezdtem dolgozni a nyelviskolában, felvettek a doktorira, és elutaztam Nápolyba 2011: ebben az évben pusztult el Liza, aki majdnem 16 évig volt a kutyánk, és majdnem 18 évet megért 2012: februárban meghalt Mama, szeptemberben Nagyi, és decemberben szakítottam az akkori barátommal hét és fél év után 2013: ez volt az első egyedül töltött évem, és nagyon jól sikerült - sokat jártam színházba, moziba, korizni, vidámparkba, plusz voltam Horvátországban konferencián, és először úsztam át a Balatont 2014: lefutottam a félmaratont, és Máltára költöztem 2015: hazajöttem, megint Máltára költöztem, onnan Bécsbe, majd elvégeztem a CELTA-t 2016: megismertem Tomit, találtam munkát a szakmámban, Blankával voltunk Rómában, és év végén összeköltöztünk Tomival 2017: Blankával Pekingbe utaztunk, nyá