LizaGazdija

Plusz It's the Great Pumpkin, Charlie Brown és az Átkozott boszorkák. Jó volt :)

Tomi és Flóra kapcsolata nagyon szoros, imádnak együtt lenni. Tomi már nagyon várja, hogy ne csak X órát tölthessenek ketten, hanem egy egész napot, teljes 24 órát. Azt mondja, két héten belül szeretné az első ilyet. El is tervezem, hogy majd megyek moziba, esetleg színházba, hú, tök jó, aztán este, amikor Flóra már alszik, hazajövök. Tomi: Azt nem lehet, sajnálom, nem lesz itt hely. Én: És akkor hol aludjak? Tomi: Bárhol, ahol csak szeretnél, nincsenek kötöttségek. :D :D Ennek a tervnek egyes részletein még dolgozni kell, úgy érzem.

Ebédelünk, világra szóló hiszti van. Nem értem pontosan, mi az oka, de azt hiszem, nem tetszik neki a kelkáposztafőzelék kinézete (most lát ilyet először, és hát tényleg nem szép, bár ízlik neki, pár falatot jóízűen megevett belőle), plusz úgy érzi, nem tud ügyesen kanalazni, pedig de, viszont ha segíteni szeretnék, akkor kiakad, és akkor indulnak csak be igazán a szirénák (lehet, hogy túl fáradt már). Ő hisztériázik, dől a könnye, én nyugodt hangon beszélek hozzá, meg közben én is eszem. Egyszer már elvettem a tányérját és a kanalát (tök kedvesen, nyugodtan), amikor dühében nekiállt a kanállal csapkodni jobbra-balra, lett nagy visítás, de már lenyugodtak a kedélyek, visszakapta az ebédjét. Éppen két zokogás között vagyunk, csendben nézegeti a kanalán a falatot, a földre mutat a szabad kezével, majd rám néz, csupa huncutság a tekintete. Én (kedvesen, nyugodtan): Ha ledobod a földre a falatot, elveszem a tányérodat, és nem fog érdekelni, mennyire ordítasz, nem adom vissza. Akkor te

Vége a világnak, kihalt az emberség, kiölték mindenkiből: Észak-Írországban mostantól a 28. hétig lehet abortuszt csináltatni bárkinek, bármilyen indokkal. Vagy nem? Ja, nem, csak akkor lehet, ha kiderül a magzat súlyos vagy élettel összeegyeztethetetlen betegsége/abnormitása, és nem bemondásra megy, hanem több orvos szakvéleménye alapján. Észak-Írországban eddig egyébként nemi erőszak és vérfertőzés esetén tilos volt az abortusz, csak akkor engedélyezték, ha az anya életét veszélyeztette a terhesség, de akkor a 24. hétig. Most meg nem lesz kötelező megszülni azt a kisbabát, akinek pl. semmi esélye életben maradni.* Tök jó lenne, ha nem hinne el egy csomó ember minden hazugságot, hanem gyanakodni kezdene, hogy amit olvas, az hülyeség, és utánanézne. Két perc. De nem néz utána, hanem felháborodik, és ő is megosztja a hülyeséget, így további emberek is fel tudnak háborodni. Így működik egyébként a propaganda is. *Utólagos pontosítás: megszülni mindenképpen kötelező, ha a tize

Érdekes lenne tudni, hogy aki a fiát tökös ill. pöcsös, a lányát meg puna ill. punci néven emlegeti, úgy gondolja-e, hogy ez vicces. Én mindig megdöbbenek, amikor találkozom a jelenséggel, mert szerintem megalázó a gyerekre nézve. Nagyon nyomasztó lehet neki, amikor nagy nyilvánosság előtt így beszél róla a szülő.

Ma reggel 7-kor durva hányingerrel ébredtem, miután álmomban (!) túl sok tésztát sikerült kifőzni, ezért tök logikátlanul megettem a dupla, de még inkább tripla adag, jó sok pörccel, túróval és tejföllel készült túrós tésztámat. Annyira rosszul voltam, hogy egy óra kellett, mire meg tudtam reggelizni, pedig amint kinyitom a szemem, első dolgom enni. A hányinger csak 11 körül múlt el teljesen :D

1. Ne kényeztess el! Pontosan tudom, hogy nem kaphatok meg mindent, csak próbára akarlak tenni. 2. Ne félj következetesnek lenni velem! Nekem fontos a tartás, attól érzem magam biztonságban. 3. Ha egy mód van rá, ne utasíts rendre mások jelenlétében! Jobban fogok figyelni a szavaidra, ha halkan és négyszemközt beszélsz velem. 4. Ne döbbenj meg, ha azt mondom, utállak! Nem téged utállak, hanem azt, hogy hatalmadban áll keresztülhúzni a számításaimat. 5. Ne védj meg mindig a tetteim következményeitől! Kínos és fájdalmas élményekre is szükségem van a belső éréshez. 6. Ne elégedetlenkedj folyton! Különben úgy fogok védekezni, hogy süketnek tettetem magam. 7. Ne ígérj elhamarkodottan! Ha nem tartod be az ígéretedet, úgy fogom érezni, csúnyán cserben hagytál. 8. Ne legyél következetlen! Attól elbizonytalanodom, és elveszítem a beléd vetett bizalmamat. 9. Ne vágj a szavamba, és hallgass végig, ha kérdezek! Különben máshoz fogok fordulni, mástól tájékozódom. 10. Ne nevess ki a féle

Flóra hétkor kelt, mint hétköznap, én viszont még aludni szerettem volna. Áthoztam magam mellé, hátha visszaalszik, de nem. Inkább lemászott játszani. A mellékelt ábra mutatja, hogy bejön neki ez a saját könyvespolc, amit tegnap vezettem be a játéktárolóba bepakolt könyvek helyett.

Ma már nem is mehettem be vele a csoportszobába, az ajtóban el kellett köszönni tőle (ezt amúgy észre sem vette, mert hiába próbálkoztam magamra vonni a figyelmét, azonnal beszippantotta a bölcsihangulat), és már nem ülhettem az öltözőben, hanem kérték, hogy menjek el. Másfél órát volt ott a gyerek, éppen gyurmázott, amikor visszaértem. Nagyon örült nekem, rögtön jött is hozzám, de az öltöztetés eltartott vagy tíz percig (plusz egy nadrág, plusz egy pulcsi, átmeneti kabát, sapka, cipő), mert kétszer is visszarohant a csoportszobához. Nem akart eljönni :D Az óvónő azt mondta, semmi sírás vagy nyöszörgés nem volt, tök jól eljátszott, és az igazgatónő is mosolyogva mondta, hogy nagyon ügyes ez a kislány. Ami még nagyon cuki: mesél a bölcsiben töltött időről. Sokat. A saját nyelvén, de csak úgy dől belőle a szó. Alig várom, hogy értsem is, mit mond, kíváncsi leszek, miket fog mesélni egy-egy nap után. Egyelőre a beszámoló előtt kérdezgetem, reggelizett-e, jól érezte-e magát, sokat játszott

A héten elmentünk kirándulni Tomi egyik szabadnapján, bölcsi után, de mivel elég hamar elveszítettük a túraútvonalat, csak sétáltunk egy közepeset az Ottakring határában lévő erdőben. Jólesett, a túrát meg majd bepótoljuk. A másik szabadnapján pedig Laxenburgba látogattunk, és megnéztük a kastélyparkot és a kastélyt. Érdekessége, hogy sosem laktak benne, I. Ferenc még a várbörtönt is csak középkori várbörtönöket másolva, a vendégei megviccelésére építtette. Gyönyörű az egész kívül-belül, és még egy csodálatos játszótér is van a birtokon. A régi vár, amely az 1300-as években épült. A Franzenburg, avagy a laxenburgi kastély A tavon komp közlekedik, a menetideje kb. két perc, az ára 60 cent. Visszafelé kipróbáltuk, nagyon hangulatos. Flóra a saját lábán járta végig a kastélyt, itt éppen a várbörtönbe való átsétálás közben nézi meg a földet. Lepihent. I. Ferenc carrarai márványból készült szobrát a felesége kapt

Flóra a bölcsi után, ahol egy órát volt nélkülem, és egy pillanatig sem sírt, hazaérkezve fogta Vali babát, akit anyu horgolt neki, a fürdőszobában "megfürdette," alaposan megtörölte törölközővel, majd két könyvet is felolvasott neki. 21 hónapos. Tudom, ez tök természetes dolog, és minden gyerek csinál ilyeneket, de én akkor is elolvadtam, milyen édes ez a gyerek, és büszke is vagyok rá.

Amikor jöttünk hazafelé Máltáról, a becsekkolásnál elkérte a hölgy az útleveleket, majd - mert látta a kezemben a gyereket -, mondta, hogy feltehetjük a szalagra a bőröndöket. Azt feleltem, nincs feladandó csomagunk, kézipoggyásszal jöttünk. Ezen ledöbbent. "Nincs bőröndjük?" Még a pultból is kihajolt, annyira hihetetlennek tűnt neki :D Később beszéltük is Tomival, hogy pár év múlva mi sem fogjuk érteni, hogyan mentünk el két hétre nyaralni egy gyerekkel két kis kézipoggyásszal. Tegnap már kiderült az óvónő számára, hogy a mi lányunk szeret enni, mert tök lelkesen rohant az asztalhoz, amikor behozták a reggelit. Ma reggel Flóra itthon már nem is volt hajlandó reggelizni, csak mosolygott rám, gondoltam is, hogy készíti a pocakot a benti reggelire. Amint belépett a csoportszoba ajtaján, már rohant is az asztalhoz, kihúzta a széket, és leült :D Mondta neki az óvónő, hogy csak később lehet majd enni, és elhívta játszani, ez sikerült is, tök jól ellegózgattak vagy negyed órát. E

Januártól dolgozom, így Flórával elkezdtük a beszoktatást, hogy legyen rendesen idő, ne kelljen görcsölni meg kapkodni. Itt nincs külön bölcsi, hanem vannak ovik, amiknek van bölcsis csoportja. A mi ovink kicsi, egy bölcsis és egy ovis csoport van, összesen harminc gyerek, aminek nagyon örülök. Október 1-jén, kedden ment először, akkor még mindketten bent voltunk vele a csoportszobában, azóta csak én vagyok ott, mert csak egy szülő lehet. Első nap még kb. tíz percig kapaszkodott Tomiba és belém, csak utána indult el, de játszott egy kicsit, tologatta a babakocsit, és szépen felfedezte a szobát. Szerdán már csak kb. öt percet kapaszkodott, csütörtökön még kevesebbet, pénteken már rögtön ment játszani. Nézegette a könyveket, pár nap után már az óvónőt kérte, hogy olvasson neki, labdázott, legózott, a játékkonyhában főzött, aztán sütizett az óvónővel meg egy másik kislánnyal. Érdeklik a gyerekek, többeket simogatott és ölelgetett már, és szerintem az óvónők meg a dadusok is szimpatikusa

Már mikor ki kellett volna szedetni a bal alsót is, mint 8 (7?) éve a jobb alsót, de mivel az egy elég traumatikus élmény volt*, nem bírtam rávenni magam. Reméltem, hátha ez nem vízszintesen jön, rendesen kinő, és csak úgy pikk-pakk ki lehet húzni. Ki is bújt, tökre örültem neki, de egy idő után megrekedt egy olyan állapotban, amiről én is meg tudtam állapítani, hogy ezt nem lehet még kihúzni, még vágni kell. Majd nekiállt szuvasodni, mint a jobb alsó kollégája annak idején, ami érdekes, mert amúgy nem szuvasodnak a fogaim, csak ezek ketten (hála az égnek, mondjuk). Mindig halogattam a húzást, mert pl. épp utazni készültem, aztán az esküvőnkre, aztán nászutunkra, aztán gondoltam, na, most ráveszem magam, de még azon a héten kiderült, hogy Flórát várjuk, akkor azért nem, azóta meg a szoptatás, és legújabban a bölcsis beszoktatás miatt nem (erről természetesen lesz normális poszt is). Évi kétszer begyullad, akkor rámegy a gyulladás a fülemre meg a torkomra is, de úgy voltam vele, ez még

Tomival sokszor beszéltünk már arról, hogy én nagyon szeretnék visszamenni nyaralni, ő meg nagyon szeretné látni, milyen is az a hely, amiről ennyire ellentmondásos képet tudtam kialakítani benne. Már tavaly nyáron megbeszéltük, hogy idén szeptemberben ott nyaralunk, és január közepén le is foglaltuk a szállást, és megvettük a repjegyeket is. Aztán izgatottan vártuk a szeptember 9-et. Nagyon szuper szállást sikerült találni Sliemában, kb. a lehető legjobb helyen volt, és tartozott hozzá egy minikonyha is, így két-háromnaponta tudtunk főzni, ami jelentősen csökkentette a költségeket. Kaptunk gyerekágyat is, ennek külön örültünk, mert nem akartunk volna két hétig együtt aludni Flórával, hátha aztán itthon sem marad meg többet az ágyában. Rengeteg helyen voltunk a két hét alatt, sok mindent meg tudtam mutatni nekik, de már látszik, hogy még két hétre való program maradt. Ez egyébként egészen hihetetlen: feleakkora az ország, mint Budapest, mégis annyi benne a látnivaló, hogy nem érsz