Kedves gyerekem

A metrón kinyúlt a hordozóból, és megsimogatta a mellettünk ülő nénit. És simogatta, és simogatta, közben mosolygott rá. A néni döbbenten: "Nahát! Ez a kislány simogat! Milyen kedves! Ritka az ilyen kedves kisgyerek. Biztos, hogy sok szeretettel nevelik, azt adja tovább." Nagyon jólesett ❤

A játszócsoportban is ilyen kedves volt Flóra: megsimogatott két babát és több anyukát is. Érdeklik már a gyerekek, de mivel itt mindenki pici, általában egyedül játszanak. Flóra is így tett. A foglalkozásvezető ma elhozta a két és fél éves lányát, aki, hát, elég érdekesen viselkedett. Vagy azért, mert az anyukája volt a "főnök", vagy azért, mert ő volt a legnagyobb a kb. tizenöt-húsz gyerek között, vagy azért, mert ő ilyen, mindenesetre úgy gondolta, minden játék az övé, és ő határozhatja meg, ki mivel játszhat és mivel nem. Flórát kétszer is megtalálta. Első alkalommal a gyerek épp a labdamedencéből kigurult műanyag, babamarokba való labdát dobálta hol nekem, hol más anyukáknak, tök jól elvolt, aztán odagurult hozzá egy másik ilyen labda is, azt is a kezébe vette, és nézegette a kettőt. Erre odatrappolt hozzá a kislány, és kikapta a kezéből előbb az egyik, majd a másik labdát, majd elment. Engem ez eléggé zavart, de figyeltem, mit szól a gyerekem, és őt nem taglózta le különösebben, csak látszott rajta, hogy meglepődött, nem érti - hát, ja, nincs ehhez hozzászokva. Mivel nem sírta el magát, nem folytam bele az ügybe, meg úgyis arra gurult egy harmadik ugyanolyan labda, úgyhogy felhívtam rá Flóra figyelmét, és labdáztunk tovább. A másik alkalommal épp a labdamedencénél voltunk (ez egy kis pancsoló, amit nem fúj fel a nő, mert egy órára tényleg minek, és tele van ezekkel az apró labdákkal), Flóra benne játszott, tök jól elvolt. Erre megjelent ez a kislány, bepattant Flóra mellé, erőszakosan, széles mozdulatokkal játszott, úgyhogy az én lányom kijjebb csúszott, nehogy letarolja a nagyobb gyerek. Amikor Flóra már a medence szélén ült, és úgy játszott, akkor a nagyobb lány fogta, csípőre tett kézzel, dühös pillantással végigmérte Flórát, majd félbehajtotta a medencét, és közölte, hogy zárva, itt nem szabad játszani. Flóra néhányszor megpróbált hozzájutni a labdákhoz, de a kislány nem engedte, és az a döbbenet, hogy akkor sem, amikor az anyukája már többedszer szólt rá, hogy hagyja játszani Flórát. Flóra ezt az esetet sem vette a lelkére, hamar talált más elfoglaltságot a játékokkal teli teremben, de azért ekkor kicsit beleszóltam a dologba, mert ezt már nagyon keménynek éreztem. Amikor Flóra másodszor próbálta kinyitni a medencét, és a kislány, aki addigra már nem volt ott, visszarohant, és dühösen toppantott, akkor megkérdeztem tőle mosolyogva, mi történt. Ezen ő is mosolygott, eltolta Flóra kezét a medencétől, és ment tovább. Később még egyszer visszatért Flórát vegzálni, keresztbe feküdt a medencén, hogy a gyerek ne tudjon játszani. Flóra reakciója: nekiállt simogatni a kislány arcát és haját :D Az jutott eszembe a jelenetről, hogy "nyugodjál meg, attól megnyugszol" :D A kislány többektől egyszerűen elvette, amivel éppen játszottak, majd öt másodperc múlva ledobta valahol az adott játékot, és az anyukája adta vissza a döbbenten pislogó kicsiknek úgy, hogy a kislánya ne vegye észre. Ez szerintem nem teljesen jó módszer, lehet, hogy többet érne, ha a lányával adatná vissza, és minden esetben elmondaná, hogy ilyet nem csinálunk, van ezer játék, egyik sem az övé, és nem ő határozza meg, ki mivel játszhat.

Lehet, hogy ennek a kislánynak nehéz lesz az ovikezdés, ha mindig így viselkedik közösségben. Aztán az is lehet, hogy hamar elfogadja majd, nem ő a világ közepe. Meg az is lehet, hogy Flórát majd rá kell vezetni, nyugodtan megvédheti magát, szólhat, ha nem tetszik neki, ahogy viselkednek vele, és például ilyen esetben, amit ma látott, simán visszaveheti a játékot, és megmondhatja, hogy ezzel ő kezdett el játszani, a másik keressen másikat / később majd megkaphatja.