LizaGazdija

Előfordulnak hisztik, leginkább akkor, ha fáradt. Ha nem fáradt, akkor a következőket tudja sírva-ordibálva követelni: a fehér kalapját, a banánt, a fogkeféjét, mert imád fogat mosni, és (ha épp szem előtt van) a cipőjét. A kalapot simán felteszi a fejére, a cipővel próbálkozik, de még nem sikerül neki. Ma már eléggé az ereje végén volt, amikor vacsoráztunk, és az volt a problémája, hogy nem elég gyorsan adtam neki a (saját készítésű) cseresznyés-ribizlis joghurtot. Mondtam neki, hogy mindjárt adom, de ő nem bírt várni, elérte a kiskanalat, és annak segítségével felborította a tálkát, így a joghurt kb. harmada kifolyt. Fúúú, hogy ebből milyen zokogás lett! Nagyon elkeseredett, hogy annyival kevesebbet tud megenni. Nagyon csaj, most már van, hogy ő szeretne ruhát választani. Egyik nap úgy döntött, nyári ruhában lesz itthon, kettőt is felajánlott nekem az öltöztetésnél. Én viszont nem akartam rá itthonra ruhácskát adni, mert abban tök nehéz mászni, és neki az a fő közlekedési módja. Ez

Leparkolunk Kismartonban, a Haydn-ház közelében lévő mélygarázsban. Én: Sajnos nem férek ki, mert ha kinyitom az ajtót, leverem a mellettünk álló tükrét. Tomi: Értem. Akkor majd fényképezzek bent? Ha. Ha. Ha. Ilyen viccesek felénk a napok.

A fürdőszobában nem egyszerű, ha beszabadul a gyerek, mert rögtön mászik a zuhanyzóba, amit nem szeretek, mert veszélyes. Nem csoda, ha az ilyen közjáték kicsit összezavar. Bementem, hogy betegyek egy adagot mosni. Flóra segített becsukni a mosószertartót, majd indult a zuhanyzóba. Nekem kicsit mosószeres lett a kezem, a másik meg koszos, nem értem, mitől. Kikaptam a gyereket a zuhanyzóból, majd megvakartam a szememet. A mosószeres kezemmel. Amikor érzékeltem, hogy durván csíp, gyorsan kiöblítettem, majd megdörzsöltem a másik kezemmel, így belemasszíroztam némi koszt. Percekig tartott, mire az összes apró izét kihalásztam a szememből. Szerencsére nem lett baj, és a szemcsepp hamar orvosolta az ijesztő pirosságot. Paaan-cseeer! Pa-ha-haaan-cseer!

Ma délután cirkuszban voltunk. Vándorcirkusz, ma voltak itt utoljára. Flórának ez volt az első ilyen élmény, és nagyon tetszett neki. Végig érdeklődve figyelte a mutatványokat, azt hiszem, legjobban a kutyák és a légtornász második műsorszáma tetszettek neki. Másfél éves létére gyönyörűen bírta az első két (!) órát, csak az utolsó húsz-harminc percben lett nyűgös, mert addigra nagyon elfáradt, de így, hogy felálltam vele, azt is végignézte. Számomra érdekes volt, hogy nincs porondmester, megoldják nélküle. Én otthon bírom Maka Gyuszit, csak azt nem annyira, amikor dalra fakad. (Jó hangja van, de valahogy mindig tök kellemetlennek érzem a helyzetet.) Állat már nem sok van, még a műsor kezdete előtt sétafikáltak a nézőtéren egy nyuszival, aztán volt szamaras, lovas és kutyás szám. Minél kevesebb van, annál jobban örülök, gondolom, hamarosan már egyáltalán nem lesz, bár a kutyák szerintem maradhatnának, ők láthatóan élvezik a fellépést. Ja, a hajam azért áll ilyen érdekesen, mert a

Ma megvolt az első balatoni strandolás és hekkezés. A víz már jó, Flóra élvezte a pancsolást (csak a lába meg a keze ért a tóba, de hát valahol el kell kezdeni), szuper volt ott lenni. A hekk minden nyáron legalább egyszer MUSZÁJ, és jól is esett, csak az csökkentette kissé az élvezeti értékét, hogy ráborult a sótartó készítéskor. No de nem lehet minden tökéletes.

Megyünk majd Máltára hármasban hosszabb pihenésre. Nagyon-nagyon örülök és várom, sokszor gondolok a szigetre még most is. Még ott él az egyik legkedvesebb ott megismert barátnőm, Sophie. Megírtam neki, hogy juhú, megyünk, ráadásul nem is csak pár napra, ő ott lesz-e ebben az időszakban valamikor. Erre kiderült, hogy végig otthon lesz Svédországban, és aznap érkezik Máltára, amikor mi visszarepülünk Bécsbe. Na, ez a pech tankönyvi példája.

Flóra már tud ölelni is. Rendesen szorítja a nyakunkat/felkarunkat, és közben fúrja a fejét a vállgödrünkbe. Nem lehet nem elolvadni tőle.

Gondolkozott, miért rázta meg annyira az országot a hajótragédia, és arra jutott, hogy azért, mert az áldozatok vendégek voltak nálunk, és a magyar egy vendégszerető nép. Ez kész. Nem bírom értelmezni. Ennek mi köze a vendégszeretethez? Akkor ha 28 magyar hal meg a Dunán, az nem rázná meg az országot? Most is csak a 26 vendég halála sokkoló, a két magyaré "meh" kategória? Akkor nem az a megrázó, hogy pillanatok alatt véget ért egy csomó, tervekkel, vágyakkal teli ember élete? Nem az, hogy többségük úgy búcsúzott el otthon, hogy egy hét múlva találkoznak, és a családjaiknak fel kell dolgoznia, hogy ezek az emberek elmúltak, és sosem mennek többet haza, nem lehet többet megölelni őket? Vagy a két magyar esetében, hogy azzal búcsúztak el otthon, este sietnek haza, és őket sem látja többet a család? Nem is azért megrázó, mert nálunk ilyen tragédia szerencsére nem történik minden nap, de minden évben, sőt minden évtizedben sem, ezért még sokkolóbb, hogy most megtörtént, mégp

Annyira megrázó, de annyira. Elmegy nyaralni a szerencsétlen turista, szeretne világot látni, és akkor egy tök hétköznapi sétahajókázáson hét másodperc alatt véget ér az élete. Bénító belegondolni, hogy ha Budapest közepén hajóbalesetet szenvedsz, akkor nagyjából biztosra veheted, hogy ott halsz meg. Ráadásul mentőegység a közelben sincs. Nem is kellene? Sokan mondják, mégis mire számít bárki is esőben, korom sötétben, áradó Dunánál. El tudom fogadni, hogy léteznek olyan körülmények, amelyek kb. lehetetlenné teszik a túlélést/mentést, csak akkor esetleg el kellene gondolkodni azon, hogy bizonyos esetekben ne lehessen sétahajókázni a Dunán. Az tuti, hogy nekem mindenképp elment a kedvem ettől a programtól. Majdnem minden évben beiktatjuk, idén nem, meg most úgy érzem, többet sem. Az óvadékot meg sosem fogom megérteni. Annak mi az értelme, hogy valaki, akit meggyanúsítottak valamivel, nem előzetesben várja a tárgyalást, hanem nagyjából szabadlábon? Tudom, nyomkövető meg minden, de

Végre jó idő volt, még a nap is kisütött, úgyhogy kivittem a játszótérre Flórát. Volt nagy csúszdázás (imádta), hintázás (ettől fél, ami kicsit ijesztő, mert két hete még szerette), és életében először homokozott is. Még a nyuszi hozta a homokozókészletet, de azóta vagy fos idő volt, vagy betegek voltunk, vagy mindkettő. Elsőre csak a lapátot adtam oda neki, van róla videóm, megmutatom, ha sikrül. Tetszett neki a dolog, csak le kellett törölnöm a kezét, ha homok ment rá :D Rögtön megkóstolta a homokot, azzal kezdte, de mivel nem volt finom, tovább nem kísérletezett. Nagyon élvezte a játszóterezést úgy összességében, sokat figyelte a nagyobb gyerekek játékát is, az is lekötötte. Megpróbálunk minden nap menni, ha végre már jó idő lesz. Ja, én most sem gyógyultam még meg, fáj a torkom, köhögök, de már elegem van az otthon dekkolásból.