LizaGazdija

Érdekes, milyen sok családban nincs meg, mert attól félnek a szülők, hogy nagy hiszti lesz, ha nem az történik, amit a gyerek szeretne, vagy a gyerek nem fogja szeretni őket. Ez most két posztról jutott eszembe. Az egyik arról szólt, hogy a gyerek vinni akarja a bevásárlásra a kismotorját, az anyja meg mondja, hogy oké, de ő nem fogja cipelni, aztán hazafelé a gyerek közli, hogy már nem akar kismotorozni, és a végén a szatyrok mellett azt is anya cipeli. Ezt én nem tartom jónak. Nálunk ez így ment: - Anya, ezt hozom sétálni. [Ez = valami random játék.] - Jó, hozhatod, de most szólok, hogy nem fogom cipelni. X idő elteltével: - Anya, hozod nekem? - Nem, mert megbeszéltük, hogy nem fogom cipelni. - De én már nem szeretném hozni. - Akkor tedd le ide, itt marad. - De akkor el fog veszni. - Akkor el fog veszni. És nem cipelte. Cipeltem én, aztán hamar megtanultam felmérni, mekkora játékot érdemes hurcolni, illetve érdemes-e egyáltalán. Tény, hogy én nem toporzékoltam - nem is m

A jobb fülem az a rentinens, ami nyolc év alatt harmadszor dugult be olyan durván, hogy konkrétan megszűnt a hallásom. Be is jelentkeztem kb. egy hónap után kimosatni, és lelkesen vártam a napot, mert tök jó volt eddig mindkétszer. Ez most biztos hülyén hangzik, de ahogy beáramlik a meleg víz az ember fülébe, majd ki, az nagyon kellemes. Ráadásul az első alkalommal megnyugtatott a doki, hogy nem azért van ez, mert rosszul mosom a fülem, ilyen mélyre nem lehet leérni, és ne is akarjak, mert kárt teszek magamban, ezek után a második alkalommal már kb. wellnessezni mentem. Hát, itt más a módi. Fognak egy izét, amit a fogorvos arra használ, hogy levegőt fújjon a fogad közé, és ha felsikítasz, akkor lyukas fogat talált, na, és ezzel befújnak a füledbe, ami egyrészt állati hangos, másrészt fáj, plusz instant fejfájás a következménye. Kicsit csalódtam, de legalább megint hallok (amennyire szoktam, höhö). Időpontra mentem, de azért egy órát ültem a váróban, ami kicsit bosszantott, és az assz

Amikor épp a kezemben volt a telefonom, és egyszer csak felvillant az értesítés, hogy az egyik volt barátom, aki kicsit pszichopata, és legalább két és fél éve nem hallottam róla (hála az égnek), e-mailt küldött nekem, kicsit megállt bennem az ütő. Jesszus, miről jutottam eszébe, mit akar, méééé akar bármit is, és méééé kapok tőle bármit is, amikor minden létező felületen töröltem és tiltottam? Kissé félve nyitottam meg az e-mailt, meg is könnyebbültem, amikor kiderült, hogy csak egy meghívó egy álláskereső oldalról. Bizonyára rákattintott, hogy az összes ismerőse e-mailjére menjen ki a meghívó, szóval semmi személyes. Ezen a két és fél évvel ezelőtti törlés és tiltás sem segít. Na, annyi baj legyen. Izgalmasan indult ez a nap is.

A kötődésnek bizonyára jót tesz, hogy minden nap nagyon sokat énekelek a gyereknek, ő meg óriási mosolyokkal jutalmazza az igyekezetemet. Van néhány dal, az az elméletem, hogy a kedvencei, amiket mosolyogva végigszövegel, sokszor hasonló hangmagasságban, mint ahogy a dal szól - ilyenkor teljesen az az érzésem, hogy velem énekel. Könyvet is minden nap nézegetünk, olyat is, amit ő is lapozhat, nyűhet, és olyat is, amit még nem adok a kezébe. Tamkó-Sirató Károly Tengerecki Pálját többször végighallgatta elejétől a végéig (kb. 40 oldalnyi vers, a Tengereckivel indul, azt mindig éneklem), de mindent szívesen meghallgat és megnézeget. Remélem, ez így is marad :)

Írt valaki egy posztot a Molyon, hogy retteg a kocsiban, ha idegen vezet, most mégis muszáj lesz telekocsival utaznia, és írjanak a közösség tagjai ezirányú tapasztalatokat. Már majdnem hozzá is szóltam, aztán inkább nem, mert minek súlyosbítanám a rettegését. A magam részéről remélem, sosem alakul úgy többet, hogy telekocsival kelljen utaznom, nagyon komolyan megfogadtam, hogy nem fordul elő többet, mert az eddigi számtalan alkalomból egyszer sikerült normális sofőrt kifogni. Számomra a normális az, aki úgy vezet, mint pl. apu vagy Tomi: vezetés közben a vezetéssel foglalkozik, és semmi mással. Vaamiért ők vannak kevesebben. Van rémességi top 3-as listám, azon belül nehéz lenne sorrendet felállítanom. - A pasi, aki Münchenből hazafelé 130-nál fogta a mobilját, és nekiállt képeket keresni rajta arról, milyen szuperül is állt neki a tradicionális bőrgatya az Oktoberfesten. Több ponton sem értettem: 1. Kit érdekel ez?, 2. Miért nem ér rá a legközelebbi pihenőig a csodás fotó, amikor rá

Tegnap este időtlen idők óta először nem szopizás közben akart elaludni Flóra, ezért betettem az ágyába, aztán leültem a földre, kicsit ringattam az ágyát, majd figyeltem a ficergés hangjait meg a két rács ill. rácsvédő párna között időnként felbukkanó apró lábat. Amikor már egy ideje csend volt, bekukucskáltam az ágyba, és azt láttam, hogy majdnem teljesen hason alszik a gyerek, csak a kezét nem húzta ki maga alól. Kicsit megsimogattam, ettől visszajött az oldalára, ami jó is, mert nem akarom, hogy hason aludjon. (Ilyen pici babának még veszélyes.) A batmanes pizsama az egyik apák napi ajándéka volt az apja számára. Tomi az egész babavárás alatt azzal poénkodott, hogy Batmanke lesz a gyerek neve, és ha túl fáradt leszek a szülőszobán, hogy tiltakozzak, be is diktálja. Ennek emlékére Flóra egy szettel készült neki, amiben két batmanes pizsama volt. Tomi örült neki :) Reggel felkelt, megvolt az első szopizás, belealudt, mint szinte mindig, visszatettem, én is visszaaludtam. Aztán

Hármasban. Tomi kapta a szülinapjára, de mostanra szólt, hogy jó eséllyel legyen jó időnk - az is volt, kb. 30 fok, tűző nap végig. Három napra mentünk, hogy a gyereknek ne legyen túl megterhelő az első nyaralás. Mint mindig, most is szuperül teljesített, elképesztően alkalmazkodó ez a kislány. A lényeg, hogy meglegyen anyja-apja, legyen mit nézegetni a környezetében, és ő már el is van. Képes beszámoló következik.   Neusiedl-am-See, avagy Nezsider borospincéi   A Tabor romja. Két magyar királyné is lakott itt, miután megözvegyült.     Kis család   Így jártuk a világot, de legalábbis a Fertő-tó környékét.    Gyönyörű volt a szállásunk. Flóra leginkább az itt látható képet nézegette, amikor az ágyon feküdt, beszélt hozzá, mosolygott is neki.    A képen látható kiságyat a szállásadóktól kaptuk, csodaszép, nagyon beleillik a házikó hangulatába. Egy baj volt vele: feleakkora, mint az itthoni kiságy, viszont szintén fa, így az összevissza ficeregve alv

Linkelt egy cikket az anyukás csoport egyik tagja. Arról írt benne egy anya, miért érdemes korán kezdeni a felolvasást a babának, de fura módon nem kutatásokat ismertetett, hanem az egész cikkben arról áradozott, milyen okos a kislánya, akire egy ismerősük már a gyerek 2 éves korában rámondta, hogy zsenigyanús, mert elszavalta az Anyám tyúkja első versszakát. Megtudjuk, hogy ő már a gyerek 4 hónapos korától felolvasott és énekelt, és ettől zseni lett a kislány (aki most elsős). Valaki azt mondta, kicsit felesleges volt egy egész cikket megírni, amikor annyival is elintézhette volna anyuka, hogy az ő gyereke a legokosabb a világon, aztán kalap-kabát. Annyit tennék hozzá, hogy ő meg a világ legjobb anyukája, ezt is kiérezni a szövegből. Én meg közben próbálom elképzelni azt az anyukát, aki nem énekel és mondókázik a gyereknek az első naptól kezdve, de nem megy nagyon könnyen. És még az a kérdés is felmerül bennem, milyen családban nőhetett fel anyuka, hogy a 4 hónapos kortól vers és én

"Régen" Flóra séta közben aludt a hordozóban és a babakocsiban is - mire kiléptünk a kapun, ő már ki is dőlt. Pár hete viszont arra szokott rá, hogy akármilyen álmos, akkor sem alszik, hanem nézelődik. Ma is ez volt. Magamra kötöttem, a jobb kezét lógatta maga mellett, a ballal elkapta a jobb hüvelykujjamat, és hazáig el sem engedte, majd egy órán keresztül nagyon komoly, filozofikus arccal tekintgetett jobbra-balra, miközben én folyamatosan narráltam az eseményeket. Aztán itthon letettem a kanapéra, és fél perc múlva már tök sápadtan kajabált, hogy "oááá, oááá, neeee, oááá, oááá, neeee" (ami annyit tesz, hogy "nagyon álmos vagyok, marha gyorsan ide nekem a cicit!") Tündéri ez a kiscsaj. És majdnem egész nap mosolyog, mióta nem kínozza a hasfájás. Sokszor megesik, hogy ha épp sír, én meg rámosolygok, akkor pár pillanatra megszakítja a sírást, hogy visszamosolyogjon. És simogat, végem van. A kezemet pl. minden pelenkázásnál és játéknál. És... és... De m

Olyan szomorú, hogy mennyire rettenetes nagyon sok ember helyesírása. A "muszály" meg az "ilyesztő" már eltörpül az utóbbi pár napban látottak mellett: bedopta, égtelen (harag), lélekzik, harabdál. Annyira nehezen állom meg ilyenkor a kérdést: mi az, hogy dop/harab? De megállom, és csak magamban szomorkodom egy kicsit.

Ez az egyik legszebb ajándék, amit egy szülő a gyerekének adhat: részletes, nagyon olvasmányos beszámoló a gyerekkori viselt dolgokról, fejlődésről, nyelvi leleményről. Szülőnek lenni nagyon izgalmas, a gyerek minden nap tanul valami újat, aminek lehet szívből örülni. Van, aki tanulta pl. a mozgásfejlődés lépcsőit ilyen-olyan tantárgyak, tanegységek keretében, de azért mégis sokkal jobban leköti az embert, amikor élesben látja ezeket. Aztán a nyelvi fejlődés is nagyon érdekes, nem véletlen, hogy sok szülő buzgón jegyzeteli a gyereke mondásait. Másik oldalról nézve meg az nagyon izgalmas, hogy milyenek is voltunk kicsinek a szüleink emlékei szerint – én például ezredjére is szívesen meghallgattam/meghallgatom az ezzel kapcsolatos sztorikat*. Nagyon tetszik az, ahogy Varró Dani a gyerekeihez áll, ahogy foglalkozik velük. Óriási érték lesz nekik ez a könyv már csak ezért is. Kedvenc történetem nem lett a kötetből, úgyhogy csak ízelítőül egy Misi-mondás: „Bújócskázzunk! Én vagyok a b

Mennyire utállak, te jó ég. Idén először jófejségből elkészítették az adóbevallásomat (önszorgalomból, senki sem kérte őket erre), persze sz*rul, de ez a része meg sem lepett. Megcsinálta a normális változatot a könyvelő, aki szokta, be is adta, erre három héttel később jön egy üzenet, hogy mivel ikszedikéig nem töltöttem fel a saját verziómat, így az ő verziójuk a végleges, és ha ez nekem nem tetszik, akkor fáradjak be személyesen, vagy töltsek ki egy másik idétlen nyomtatványt. Természetesen ehhez az üzenethez úgy lehetett hozzáférni, hogy be kellett lépni, majd a tárhelyre kattintani, ami elvitt egy másik oldalra, mert a tárhely most már külön oldalon van, nehogy kezelhető legyen a felület, ahol is be kellett jelentkeznem újra, mert szerintem is teljesen logikus, hogy ha egyszer már megszerezte valaki a jelszavamat, akkor csak egyetlenegyszer tudja beírni, másodjára már nem fog menni neki. Nincs kedvem. Az idétlen nyomtatványkitöltőjüket minden évben órákon keresztül kell telepí

kb. egy hete megtanult az oldalára fordulni. Azóta a fal felé fordulva alszik. Kicsi én* :) *Nyilván tudom, hogy nem kevesen alszanak így, csak én gyerekkoromban sehogy máshogy nem tudtam, és ez jutott eszembe az új jelenségről.

Tavaly:   Idén:   Délelőtt albumba rendeztük az esküvői fotóinkat (eddig abban a tasakban voltak, amiben megkaptuk, mert az album, amit adott hozzájuk a fotós, használhatatlanul gagyi, össze voltak ragadva a lapjai, és szétszedni sem lehetett őket, szóval most vettem egy normálisat), ajándékoztunk, aztán a közeli görög étteremben ebédeltünk (az első randink is egy görögnél volt, ezért ez hagyomány: ha ünnepelünk, akkor görög étterembe megyünk), és Flóra tök jófej volt: két perc alatt elaludt a hordozóban, és végighortyogta az egész éttermezést, pont, mint Esztiék esküvőjén. Itthon aztán meghallgattuk a három zenét, amit a szertartáshoz választottunk, majd Tominak el kellett indulnia dolgozni. Holnap azzal folytatódik az ünneplés, hogy megnézzük azt a képösszeállítást, amit anyu csinált karácsonyra az esküvőnkről - erre ma már nem volt idő. Ugyanitt a hiúság öröme: simán belefértem a képen látható ruhába, amit két éve kaptam Tomitól. Plusz egy vicces pillanat. Tomi Flóráh

Úgy tűnik, jól odaver a nyár. Legalább egy hete minimum kétszer kell nekifutni az esti altatásnak, nappal gyakorlatilag nincs alvás, és egyre korábban van az első ébredés, ma pl. 3/4 5-kor volt. Bepólyázni már nem lehet Flórát, üvölt, vergődik, melege van. Ma eddig még csak evett, kicsit mosolygott, és rengeteget sírt kétségbeesetten, hol azt, hogy "neeee" (szoptass meg), hol azt, hogy "oááá" (álmos vagyok, de nem tudok aludni). Minden ablak nyitva, gyerek egy szál pelenkában, most vagy fél órája alszik - az ölemben. Ha letenném, nyilván sírna. Ez az anyaság azért nem egy fáklyásmenet, valamint a nyár nem nekem való évszak, csak 26-27 fokig. Most idebent van 28, kösz szépen. Engem most nem visel meg, de Flórát nagyon, és ha ő szenved, mindenki szenved.

Nagyon szeretem a The Big Bang Theoryt, még mindig nézem, pedig így a 11. évadra kicsit azt érezni rajta, hogy kezd kifulladni. Mindenesetre most néztem végig másodszor az egészet*. Megörültem, amikor olvastam, hogy indítanak egy spinoffot Sheldon gyerekkoráról, de kicsit féltem, hogy elszúrják, és csalódás lesz. A napokban belenéztem, és nagyon kellemesen csalódtam. Szuper a szereplőválogatás, nagyon eltalálták Sheldon, az anyja és Missy karakterét is, tök olyanok, mint az eredeti sorozatban. Meemaw szintén fenomenális. Nagyon érdekes látni azt is, milyen volt Sheldon apja, aki a TBBT idején már rég nem él.Annyira király, hogy Jim Parsons elvállalta a narrátor szerepét, mással nem lenne ilyen jó. Tetszik, hogy már most (az első öt részben) több olyan eseményt láthattunk, amelyekre a felnőtt Sheldon az eredeti sorozatban már utalt. Az nagyon meglepett, hogy a Young Sheldon nem sitcom, hanem inkább dráma, de azért vannak benne hatalmas poénok. Érdekes, hogy a hangulat miatt állandóan az

Nem tudom, hogy ez most allergia vagy mifene, mert alapvetően nem vagyok allergiás semmire, de hetek óta úgy viszket az orrom, hogy majd megpusztulok, és reggeltől estig fújni kell, plusz reggeltől estig vakarom a könyökhajlatomat és az arcomat is. Marha idegesítő. Lehet, hogy egyszer majd elmegyek egy allergiavizsgálatra. Á, valószínűbb, hogy nem, mind ismerünk engem. De ha most felvetődik bennem a gondolat, és nem altatom el, lehet, hogy négy-öt év múlva mégis eljutok.