Munkamegosztás
Korábban is azt gondoltam, hogy a gyereknevelés csapatmunka, most meg már úgy érzem, máshogy nem is lehet (már ha valaki nem egyedül neveli a gyerekét). Ehhez képest rengeteg sztorit olvasok, ahol az apa csak az örömökből akar részt vállalni, a szívás az anyáé - csak ő éjszakázik és ápol például. A legdurvább sztoriban apuka meg is indokolta, miért van ez így: "Te akartál gyereket." Na, ez üt. Tehát a gyerekvállalás nem közös projekt, apa ott sem volt. (Persze el tudok képzelni olyan helyzetet, hogy a nő csőbe húzta, de már csak nem ez az átlag.) Nem tudom, mit tudnék kezdeni ezzel, amikor a gyerek többedik napja hajnalig sír, és nekem jut vagy három-négy óra alvás per nap.
Egyszer valaki azt mondta nekem, elrontott az anyám, túlemancipált lettem. Lehet, hogy így van, de szerencsére az a férjem, aki, és ő is úgy tudja, hogy Flóra teammunka.
Valamint megjegyzem, ismerek olyan családot is, ahol anya érezte úgy, hogy ő nem vállal részt a babázásból, és otthagyta apukát egy pici gyerekkel. Az azért még durvább.
Egyszer valaki azt mondta nekem, elrontott az anyám, túlemancipált lettem. Lehet, hogy így van, de szerencsére az a férjem, aki, és ő is úgy tudja, hogy Flóra teammunka.
Valamint megjegyzem, ismerek olyan családot is, ahol anya érezte úgy, hogy ő nem vállal részt a babázásból, és otthagyta apukát egy pici gyerekkel. Az azért még durvább.
Szia! Nem jutott könnyű gyerek nektek, de ez a nagy szeretet átsegít benneteket a nehézségeken. És mindenért kárpótol a mosolya, az illata, az apró lábak, a hurkák és napról-napra jobb lesz. :)
VálaszTörlésNem is leszünk nagycsalád :) De tenyleg az a lenyeg, hogy mosolyog, aranyosan rúgkapál, és úgy összességében cuki.
Törlés