LizaGazdija

Kis mancs, tappancs :) Anyu varrta a takarót, és ő horgolta az ágyban lévőt is. A kórházban azt mondták, ne takarjuk be a gyereket, nehogy a fejére fészkelődje, inkább hálózsákban aludjon. Így most a takarói egy részével kitámasztjuk, amikor azt szeretnénk, hogy az oldalán aludjon, és a horgolt takarót használjuk, amikor összebújunk. Már nagyon várom, hogy rendesen lehessen takargatni.   Ez meg az ágyával szemben van. A könyvtára eddig az én gyerekkori könyveim egy részéből áll, úgyhogy gyorsan rendeltünk neki saját mondókás és mesekönyveket. A polc többi lakójának kb. 99%-át anyu varrta nekem, az elefántos és oroszlános párnát pl. akkor, amikor várt.

Kb. Flóra születése először ragadta meg valami nem vele kapcsolatos a figyelmemet, gyorsan fel is jegyzem. Szóval van ez az Elizabeth Swaney, aki magyar színekben indult a téli olimpián síakrobatikában, azon belül félcsőben. Ez volt a mutatványa: Itt leszögezem, hogy nekem ez sem menne, lehet, hogy ha simán végigcsúsznék a lejtőn, akkor is ki tudnám törni a nyakam, annyira nem tudok síelni (hacsak meg nem tanultam titokban abban a kb. 23 évben, amióta nem volt léc a lábamon). Összehasonlításképpen itt az olimpiai bajnok produkciója: Kétféle vélemény született Elizabeth Swaneyről ezek után: 1. tök jófej, igazi troll, és igaza is van, hogy kihasználta a bénán kitalált kvalifikációs rendszert, és megvalósította az álmát, azt, hogy egyszer olimpikon legyen, illetve 2. egy gyökér, aki megcsúfolta az olimpiai eszmét. Szerintem sincs semmi baj azzal, hogy odament, mert saját pénzén csinálta, és mindenféle csalás nélkül kvalifikálta magát - azért sikerülhetett neki annak elle

Eszeget, egyelőre üvegből, a többi érés és gyakorlás kérdése. Kiságy, falvédő, matricák. A gyerek feje alatt nincs párna, és a barik sem itt laknak, hanem a komódon. Ez volt a hazamenős hacuka. Ezt mindenképp eltesszük emlékbe. A takarót Tomi főnökétől kapta a kis hölgy.

Ma van a második évfordulónk, két éve ilyenkor mentem Kartitschba, hogy élőben is megismerjük egymást. Gondoltuk, ezt azzal ünnepeljük meg, hogy hazahozzuk Flórát a kórházból. Bizony, már a saját szobájában, a saját ágyában szuszmákol :) Szombaton hirtelen ötször egymás után megitta az előírt adagját, aztán kitépte a szondát az orrából (sokadszor), és a nővér úgy döntött, nézzük meg, mostantól mindig szépen iszik-e. És igen :) Még azt kellett megvárni, hogy ne nyeljen félre minden etetésnél, hogy elengedjék. Aztán ma reggel mondta az orvos, hogy ma lehet ballagni haza. Ennél szebb ajándékot nehéz lenne elképzelni.

amikor bementem az uzletbe, ahonnan a mellpumpat berlem, es megkerdeztem, kicserelnek-e duplara, mert a szimpla hosszutavon nagyon kenyelmetlen lesz, es kozoltek, hogy az a pumpa mar most is dupla, csak el van dugva a masik pumpaszetnek valo bemenet. De hogy ezt miert nem mondta a pasi, akitol atvettem... Mondjuk a hasznalati utmutatoban sem esik errol emlites, de most mar nagyon varom, hogy atkutassam a cuccost a masodik lyuk utan. Azert jo, hogy hetekig szivtam a szimpla pumpaval :D

Amiota Flora megvan, allandoan fazom. A nogyogyaszaton folyton szelloztettek a januari plusz par fokban. A berelt szobaban huzott be a hideg az erkelyajto mellett. Az intenziven gyakran szelloztettek, es mi kozel voltunk az ablakhoz. A csecsemoosztalyon, a nagy korteremben huzott be a hideg az ablak mellett, es mi pont ott ultunk, mert Flora agya pont ott volt. A baba-mama szoba ket fala ablakokbol all, az a ketto, ami az agyaink mellett fut. Az osszes ablak mellett huz be a hideg, es a fuggony is keveset segit. Egeszen a maltai telet idezi a helyzet. Fazom. Floranak sem lehet melege, egy ideje nathas is. Remeljuk, jo kis immunrendszer lesz a jutalma. Meg egy olyan lakas, ahol nem huz be a hideg. Ez utobbi tuti.

Szombaton beköltöztem, és olyan mázlink van, hogy végül mégis baba-mama szobába kerültünk, vagyis egész nap együtt vagyunk, és senki más nincs velünk, csak Tomi meg a nővér, aki időnként bejön. Pénteken még volt légzéskimaradása Flórának, de amióta beköltöztem, egyszer sem. Illetve de, gyakran, de csak evés közben, ami hétköznapi nyelvhasználatra úgy fordítódik, hogy sokszor félrenyel. Ez eleinte rettenetesen ijesztő volt nekem, szerintem ezért is akarták, hogy beköltözzek, hogy megszokjam ezt, meg felismerjem, mikor történik, mert a gyereken nem nagyon látszik. Vagyis most már igen. Beszéltük egyik nap Tomival, hogy mindig mondják, hogy amikor elkékül a gyerek, akkor nyelt félre, de a mi gyerekünk olyan gyerek, hogy nem kékül el. Azóta mindig megteszi, ezzel is segítve szülői tevékenységünket. Amióta bejöttem, kevesebbet van mellkason Flóra, mint előtte, aminek az az oka, hogy így látom, milyen durva napjai vannak, és úgy gondolom, jobbat teszek vele, ha nem bújunk össze 3-5 órát, c

Ez is milyen vicces. Tökre láttam magam, amint majd fél napig kínlódom azon, hogy mennyi mit tegyek be a kórházi táskába, amivel majd szülni indulunk. Az persze nagy könnyítés, hogy itt a vécében van vécépapír meg szappan, és a kicsi mindent kap, csak az a ruha kell, amiben haza akarja vinni az ember. Az anya is mindent kap, kb. fésű meg papucs kell. Ettől függetlenül jól el tudtam volna töprengeni ezen a kérdéskörön, de hát nem volt rá alkalmam. Nem baj, most van. Szombaton beköltözöm az egyik anyaszobába, mert szeretnék, ha mind a hat etetéskor én tolnám a gyerek szájába a cumisüveget, hogy megtanuljak nem parázni azon, biztos nem fullad-e meg.* Egyúttal hátha Flóra is hamarabb lesz hajlandó mind a hat etetéskor szonda nélkül betolni az adagját, akkor aztán mehetnénk, amerre látunk. Az anyaszoba azt jelenti, hogy Flóra nem lesz mellettem, marad, ahol most van, viszont nem negyven perc lesz odajutni hozzá, hanem egy. Annak örülök, hogy még többet leszünk együtt, most már tényleg k

Ma olyat láttam a gyógyszertárban, amin többször gondolkodtam már, vajon létezik-e, mert logikus lenne, de eddig úgy tűnt, hogy nem. Pedig nem. Láttam azt a szituációt, amikor a gyógyszerész nem tudja elolvasni az orvos macskakaparását, vagyis nem tudja, milyen gyógyszert írtak fel nekem.

Tegnap este Flóra születése óta először programot szerveztünk Tomival: elmentünk moziba. Neki most ért véget a harmadik német tanfolyama, ez most intenzív kurzus volt, és mondta, hogy mindenképp németül szeretne filmet nézni, mert jó lenne tesztelni, mennyit fejlődött. (Amúgy sokat, hallom azon, ahogy a kórházban beszél a nővérekkel.) A Jumanjira esett a választásunk. Egészen más, mint az első rész, és kicsit sajnáltam, hogy semmiféle kapcsolatot nem lehetett felfedezni a régi film és ennek a története között. Az viszont tetszett, hogy megfordították a szituációt, és most nem a dzsungel jön át a való életbe, hanem a játékosok kerülnek be a dzsungelbe. Mármint oké, Alan is bekerült a dzsungelbe, csak ott az ő kalandjaiból nem láttunk semmit. Jók a karakterek, és vicces, kinek milyen játékbeli alteregó jut. Az is tetszett, hogy haladunk a korral, és a Jumanji most már számítógépes játék. Egy csomó király poén is van, jókat lehetett nevetni. A főgonosz viszont durvára sikerült, ennél

Ma egy hónapos a kislányumk, és még mindig kórházban van. Minden nap bejárunk hozzá, én kb. egész napra, Tomi több órára. Flóra nagyon igyekszik, nagyon ügyes, minden nappal közelebb kerül a hazajövetelhez. Ettől függetlenül ez nem egy könnyű helyzet, és már alig várom, hogy kikeveredjünk belőle végre. Remélem, hosszú élete lesz, és a 70-80-90 éve összes kórházi tartózkodását most tudja le, tömbösítve. Kivéve a gyerekszülések, persze.

A Flóra melletti kisfiú szintén koraszülött, kb. 1,5 kg volt pár napja. Anyukája ölbd veszi, majd fogja a telefonját, és belevakuzik a szemébe. Nem véletlenül, hanem háromszor egymás után, majd pár órával később negyedszer is. A nyitott szemébe is, akkor is, amikor a kicsin látszik, hogy ez annyira nem jó neki. Tomi szerint: "Érdekes emberek vannak. Van, aki amiatt aggódik, nehogy valami baja legyen a koraszülött gyereke szemének [én, nyilván], más meg belevakuzik."

Tomi politikai műsort néz, én közben mindenféléket keresgélek a neten, pl. függönyt az ablakunkra a ronda helyett, amit örököltünk az előző lakótól, játéktárolót Flórának, valamint bodyt szintén neki, mert ciruszos mintájú, ráadásul három darab, ráadásul pamut, és akkor ez már nyilván kihagyhatatlan. Felmerül a kérdés, milyen méretben vegyük, javaslom, hogy legyen 62/68-as, akkor nem növi ki két héten belül. (Jó, amúgy sem, most kb. 47 centi.) Tomi: De nem vettünk már neki ruhát? Én: De, két darab bodyt. Tomi: De nem kell most megvenni mindent 20 éves koráig. Plusz egy megállapítás részéről: "Mi mindig éjfél után rendelünk." Kapcsolódó kérdése: "Nincs valami kedvezmény az ilyen családoknak?"

A koraszülöttek anyukái eleinte nem tudnak szoptatni, a babának viszont fontos, hogy anyatejet kapjon, ezért fejni kell. Ehhez a kórházban felírtak receptre egy gépet, amit egy orvosi segédeszközökkel foglalkozó boltban adtak ki, és fizeti a bérlését három hónapra a TB, csak letéti díjat kértek az üzletben. A gépet magát bérlem,a hozzá tartozó pumpát örökbe kaptam. Van sterilizálónk is, csak feldobta a bakancsot, és apu elvitte megjavítani. (Sikerült is neki :) ) Gép hiányában a kifőzés módszeréhez kell folyamodnom, vagyis minden fejés után előbb elmosom a pumpát és a kübit, amiben gyűlik a tej, majd bedobom egy fazékba, és amikor már forr rajta a víz, elzárom a gázt, és kap egy fedőt, aztán a következő fejésig úgy marad. Vasárnap az a malőr történt, hogy a gázon felejtettem az edényt, benne a pumpát, és már csak a szagra figyeltünk fel, amikor már rég mindegy. A műanyag beleolvadt az edénybe, lábassal együtt hajította ki Tomi. Marha ideges lettem egyből. Az egy dolog, hogy elvisel

A légzéskimaradás meg a cumisüvegből félrenyelés baromi stresszes dolog, és így pár nap után már tökre tele a hócipőm mindkettővel, ráadásul nem lehet kivédeni, a kisbabák ilyeneket csinálnak, ennyi. Ezt öntöttem szavakba, Tomi kérte, hogy osszam meg. Én: A következő gyereket kétéves korában szülöm meg, vagy örökbefogadjuk.

Régóta megfigyelhető, hogy hidegben (értsd: 10 vagy annál kevesebb fokban) kireped a kezem, olyan száraz lesz, mint a rinocérosz bőre, és dől a repedésekből a vér, úgy nézek ki, mint aki összevagdosta magát. Nyolc éve voltam bőrgyógyásznál, mert el kellett menni ahhoz, hogy a gimiben taníthassak*, és akkor közölte az orvos, hogy ez ekcéma, annak is nagyon csúnya. Adott is rá kenőcsöt, aztán azóta sok mindent kipróbáltam, és főleg a kakaós sheavaj meg a gyógyszertár saját kotyvasztású krémje szokott segíteni. Január elején is rendesen ki volt már repedve a kezem, kellemes meglepetés is volt, hogy a PIC-en használt fertőtlenítő, amivel napjában tucatszor kentük be a kezünket, egy hét alatt helyrehozta a dolgot, és majdnem olyan puha lett a bőröm tőle, mint Flóráé. Aztán feljöttünk a sima csecsemőosztályra, ahol másmilyen fertőtlenítőt használjuk, de ezzel is napjában tucatszor kenjük be a kezünket - egy hét alatt úgy szétrepesztette a kezemet, mint még soha semmilyen hideg, és a nem sz