Reszkessetek, betörők!

Nagyon szeretem, élénken emlékszem az első alkalomra, amikor láttam, meg arra, hogy évekig azt hittem, anyu szerepel benne (a legvégén, amikor az utcát sózó bácsi találkozik a családjával), és viccből nem mondják meg a szüleim, hogy tényleg ő az - az alakja, a kabátja, a haja, a mozgása is nagyon hasonlít anyuéra. Az emlékek miatt minden évben megnézem karácsony előtt, sőt még a második részét is.

Ma is megnéztük Tomival. Nyugdíjas tempóban: a közepén jó fél órát aludtunk mindketten, mikor melyikünk. Hehe. Öregszünk.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai