LizaGazdija

Írtam, hogy kicsit szoktam izgulni, ha szabadságon vagyok, nehogy kiderüljön, hogy mégis tévedés történt, és be kellett volna mennem, pláne, ha Pesten vagyok, mert onnan esélytelen fél-egy óra alatt visszaröppenni ide. Hétfőn, amikor a frizura- és sminkpróba miatt otthon voltam, 8-kor keltem. 8 óra 3 perckor csörgött a telefonom. Gondolataim sorban: - Jé, ezt a számot nem ismerem. - Jé, ez egy bécsi szám, vonalas. - Jé, ezzel a számmal már beszéltem februárban a telefon szerint. - Ajjaj, ez a munkahelyem. Fel is vettem. Azt mondja a titkárnő, akinek amúgy kedden volt az utolsó napja nálunk, hogy megbetegedett az egyik délelőttös kolléganő, oda tudnék-e rohanni fél 9-re. Ezt amúgy angolul, ami azért lepett meg, mert ez a nő még soha nem szólt hozzám angolul az elmúlt nyolc hónapban. Ezen el is töprengtem, gondoltam is rá, hogy megkérdezem, miért angolul beszélgetünk, de aztán felismertem, hogy van ennél égetőbb kérdés is az egész helyzetben, úgyhogy mondtam neki, hogy szabadságo

Ez egy elég vegyes nap. Teljesen pozitív lenne, ha... Reggel elintéztem a bevásárlást (sosem megyek üres kézzel Bécsbe, sőőőt. Húst pl. csak itthon veszek, kint háromszor ennyibe kerül), aztán elmentem a sminkes-fodrászhoz. Szerencsére itt van a kerületben, csak kettőt kell menni metróval, szóval egyszerű volt eljutni hozzá. Két órát töltöttem nála, és hát még sosem voltam olyan szép, mint most. Mármint most nem, mert már szétszedtem a hajam, és a sminket is lemostam, hogy Tominak ez is meglepetés legyen majd az esküvőn. (Ezért aztán kép sem lesz, mert bár nem olvas rendszeresen, de néha idetéved, és akkor orvul visszalapoz akár hónapokat is.) Tök vicces, hogy a nő kb. 15 percet töltött a sminkeléssel, nagyon maximum mondjunk 20-at, és alig ismertem magamra, amikor tükörbe néztem. Juj, nagyon jóóó lesz! Persze semmi erős, az nem illene hozzám, és nem is szeretném. Sokat kellett még utána császkálnom a városban, jó két órát, hát, nem estek rosszul az elismerő pillantások :) Egy hátrán

frizura- és sminkpróba. Eléggé izgulok, hogy mi lesz, és bízom benne, hogy a fodrász nem menekül el sírva, amint meglátja a hajamat. (Életem első fodrászos élménye, hogy a nő behisztizett, cittegett-cattogott, talán még csapkodott is, és közölte, nekem csak azért ilyen a hajam, hogy az ő életét megkeserítsem, és ilyen hajjal nem lehet mit kezdeni. Ezek után kivasalta, amitől úgy néztem ki, mint akinek a fejére húztam egy sátrat. Talán ebből az élményből eredeztethető, hogy a gimis ballagásom után 11 év telt el a következő fodrásznál tett látogatásomig.) Amúgy tényleg egészen kisimultam, nem vagyok már egy ideggombóc, hála az égnek. Nagyon furcsa lesz, hogy holnap nem kell bemennem, persze lesz bennem némi aggodalom, mi van, ha mégis rosszul értettem, és ők azt hiszik, megyek, és nincs is helyettes, stb. Ezeket az aggodalmakat minimalizálni fogja, hogy pénteken személyesen beszéltem meg a kolléganővel, mit csináljon a csoporttal holnap.

Tomi beteg, ezért az elmúlt két estén Gilmore girls-maratont tartottunk. Közben egy csomót beszélgetünk is, és tök jó az egész. Remélem, a betegség hamarosan elmúlik, mert szörnyű nézni. Pedig "csak" egy megfázás, de eléggé rossz érzés, hogy nem tudok segíteni.

Máltán, Gzirában van egy sziget, Manoel Island a neve. Az elején ott a kacsafarm, a többi része meg le van zárva, mert csak. Pedig van rajta egy csodaszép erőd, amit nagyon-nagyon szerettem volna megnézni, de hát nem lehetett. Erre most közölte a város polgármestere, hogy átalakítják a szigetet, lesz ott helikopter-leszállópálya, egy csomó épület, valamint kevés zöld. Neki is az a betegsége lehet, mint a mi politikusainknak, hogy ha üres felületet lát, sírva fakad örömében, mert oda is tehet még egy kis betont. (Vagy esetében mészkövet, tök mindegy.) Cél, hogy minél ocsmányabb legyen. Persze nem kellene meglepődnöm azok után, hogy pl. Sliemában kb. tíz darab, százötven év körüli, gyönyörű, hagyományos erkéllyel ellátott házat szeretnének lebontani, hogy valami förtelmesen ronda, égig érő hülyeséget lehessen a helyükre tenni. Nálunk meg bejelentették, hogy ősztől indul a kampány. De jó lesz akkor élni! Tele lesz minden hülye plakátokkal, amiken hülyébbnél hülyébb politikusok fognak vi

Tegnap kaptam egy e-mailt egy itteni nyelviskolától válaszul a 2016. február 16-án (!) elküldött pályázatomra. Evidenciában tartják a jelentkezésemet (:D), de most nekik svédtanár kéne, az vagyok-e, vagy tudok-e olyat, aki az. Tulajdonképpen még ennél is viccesebb volt, amikor a múlt héten írtak egy máltai fogadóirodától, hogy 2014 nyarán (!!! :D :D :D), jelentkeztem hozzájuk, és most szívesen behívnának interjúra, biztos lenne nekem munka. El-ké-pesz-tő.

Azt mondja a címben, "látványos tűz és robbanás Bécsben". Ehhez milyen beteg lélek kellhet? Látványos, mi? Ha az ő háza ég, arról is ez a jelző jutna eszébe, gondolom. Na, többek között ezért sem olvasok már sem online, sem nyomtatott újságot, illetve online-t csak néha, nagy körültekintéssel.

Olyan hálátlanok, mint a gyerekek. Nézzünk filmet, na, nézzünk már filmet, brühühü, olyan keményen dolgoztunk egész nap! (Amúgy nem wellness-nyaralásra jöttek, ezt hozzátenném.) Végül szerencséjük lett (más szemszögből nézve nagyon elrontottam), mert úgy elhúzódott az utolsóelőttinek szánt feladat, hogy az utolsóra már nem maradt idő, viszont még túl korán volt ahhoz, hogy hazamehessenek. Mit csináljunk negyed órán át, amikor mindegyik nyög meg sírdogál, hogy nekik milyen szörnyű? Jó, nézzünk meg egy részt a Mr. Beanből, az tíz perc, aztán még öt percet beszélgetünk róla. Elindul a film, erre az, amelyik a legnagyobbra tátott szájjal kajabált egy órával korábban, hogy ő filmet akar nézni: "Ez meg mi a fene? Ez egy rajzfilm? Pff!" Majd tíz percen át nyomkodta a telefonját. A film végén meg is mondtam neki négyszemközt, hogy nem nézünk többet soron kívül filmet, és tiszteletlenségnek tartom, hogy filmnézés közben/helyett a telefonját b*szkodja, valamint értelme sincs, és amúgy

Most is az volt, ami anyuéknak múlt szombaton, amikor jöttek hozzánk Bécsbe. Felszállt Hegyeshalomnál egy csomó rendőr, de vagy tíz, kétszer végigvonultak a vonaton, benéztek minden fülkébe, igaz, nálunk pl. nem igazoltattak senkit, majd megálltunk Bruck an der Leitha állomásán csak azért, hogy ők leszálljanak. Biztos szégyelljem magam, de nekem erről a Harry Potter jutott eszembe, mégpedig a harmadik rész eleje, amikor dementorok járőröznek a Roxfort Expresszen. Ez is hasonlóan nyomasztó élmény volt, mint amilyennek azt képzelem, csak az valószínűleg nagyságrendekkel rosszabb. Utálom a félelemkeltést, és szerintem félelemkeltő, ha hosszú, tömött sorokban haladnak el rendőrök a fülke mellett, és nézik... Mit? Hogy elég fehér-e a bőröm?

Ma nem jött órára sem az, aki tegnap sírva fakadt, sem az, aki miatt kiborult. Gondoltam, ez a tökéletes megoldás, így könnyen tudok beszélni az esetről a többiekkel. Nem szántam rá túl sok időt, az óra legvégén kb. másfél percben mondtam el nekik a véleményemet - sokan vagyunk, sokfélék vagyunk, nem volt rá nagy esély, hogy mindenki mindenkivel ki fog jönni, viszont ez a tanfolyam összesen kilenc hét, nekünk már csak négy, többek között ezért sem érdemes konfliktusba bonyolódni, bírjuk ki egymást, úgy lesz a legjobb mindenkinek. Bólogattak, az egyik pasi mondta, hogy mellé majd ültethetem A-t. (Amúgy nem állt szándékomban problémát csinálni abból, hogy többen bejelentették, ők ugyan nem ülnek mellé, mivel a nő tényleg semmi rosszat nem csinált, nem bántott senkit, stb.) Egyikük megjegyzése: milyen érdekes, hogy ma egyik nő sem jött. Mondtam, mindkettő beteg lett (látom a rendszerben, hogy betelefonáltak.) Aha, persze, nagyon érdekes, hogy az a nő tegnap balhét csinál (mármint nem az

Ma nagy esemény volt az órámon: valakit végleg kiborított egy másik valaki. Az egyszerűség kedvéért vegyük úgy, hogy A borította ki B-t. Az ebben a szép, hogy A semmit sem csinál, csak szorgosan részt vesz az órában, valamint sokat humorizál, viszont a humorát nem értik a többiek, ezért - mint kiderült - időnként megsértődnek rajta. Az volt a szitu, hogy B sírva kirohant, C, aki a barátnője, utána, és mivel öt percen belül nem jöttek vissza, adtam feladatot a csoportnak, aztán kimentem a mosdóba megnézni, minden oké-e. (Ez visszanézve hiba volt, de már mindegy.) Ekkor elmesélték, mi a baj, mire mondtam, hogy akkor majd úgy intézzük, hogy A ne velük legyen egy csoportban a csoportmunkáknál, és hozzátettem, hogy A amúgy semmi rosszat nem csinál, nem rosszindulatú, nem akar bántani semmit, egyszerűen arról van szó, hogy nem kedvelhet mindenki mindenkit. Ezt B is belátta. B negyed órával később elment az óráról, mert dolga volt, mi pedig megkezdtük a szünetet. Én kimentem, mert szünetben s

Az a hülyeség errefelé, hogy kevés edzőteremben vannak csoportos órák, pláne jók, viszont nincs napijegy (ahol van, ott olyan 25-30 euró), és a bérlet sem úgy működik, hogy veszed X hónapig, aztán ha meguntad, többet nem veszed, hanem úgy, hogy szerződést kötsz egy évre (de láttam már olyat, ahol kettőre), és addig mindenképp vonják a pénzt a számládról minden hónap elsején. Nem szívesen kötném magam egy olyan edzőteremhez, ahol nincsenek normális órák (súlyzóm itthon is van), vagy ha valami véletlen folytán mégis, akkor heti egy alkalommal, lehetőleg vasárnap reggel hatkor, ezért eddig csak itthon edzegettem. Most viszont találtam egy jó kis rendszert, ahol magának a rendszernek nincs díja, de van tizenhat bécsi edzőterem, amivel szerződésben állnak, mindegyik teremnek van percdíja, és úgy működik, hogy odamész, kipróbálod a termet ingyen, aztán ha tetszik, onnantól percdíjért jársz, viszont nem kell magad kötnöd sehová. Ez Tominak is tetszik, ezért regisztráltunk, és az elmúlt másf

Máltán még sokáig hír lesz, hogy összeomlott (Adélnak igaza van, tényleg olyan, mintha nekünk holnapra eltűnne a Balatonunk vagy a Kékestetőnk), megy a köpködés, hogy ki tehet róla (a kormány, mert nem csinált semmit, az ellenzék, mert szintén nem csinált semmit, hogy a kormány csináljon valamit, a nyomik, akik szaladgáltak a tetején, a kormány, aki nem büntette meg őket, stb.), mi lesz most Gozóval, érdemes-e ezek után meglátogatni a Dwejra-öblöt, satöbbisatöbbisatöbbi. Ennek okán napi legalább két cikk íródik, és én csak egy máltai híroldalt követek, szóval... A lényeg, hogy ma nagyon érdekeset láttam: néhány búvár (a tilalom ellenére, nyilván) kivonult a helyszínre, merült egyet, megnézte, mi maradt szegény Azúr Ablakból, és le is videózta. A híroldal meg megosztotta a közzel az anyagot. Nagyon érdekes, szerintem érdemes megnézni. Ha nem is mind a hat percet, de legalább belekattintgatni, meg aztán a második videó csak két perc. Itt látható . Amúgy sosem jutna eszembe búvárkodni,

Ha minden igaz, már tudtuk, hogy ötödiktől a Jedlikbe fogok járni, és valószínűleg már nagyon foglalkoztatott, milyen lesz az új iskola. Álmodtam is vele - azt, hogy bés lettem, mármint B osztályos. A víz levert, rettenetes rémálom volt. Négy évig ás voltam, és el sem bírtam képzelni, hogy valamikor bés legyek, vagy ami még rosszabb, cés. Elmeséltem anyunak az álmomat, mire ő: "És akkor mi van? A B osztály is osztály." Azért én tiszta frászban voltam, mi lesz, ha nem ás leszek. Amúgy ás lettem, most meg már nagyon viccesnek tűnik, hogy egy majdnem 10 éves gyerek miken tud görcsölni. Még régebbi emlék, hogy egy kiránduláson elhagytam a plüssnyulamat, amit pedig nagyon szerettem. A Rám-szakadékban jártunk, és még nagyon kicsi lehettem, tekintve, hogy én gyerekhordó hátizsákban, anyu hátán utaztam. Elaludtam a hátizsákban, a nyuszi meg kiesett a kezemből. Amikor észrevettem, persze rögtön vissza akartam menni, de anyu határozottan kijelentette, hogy ő nem fogja még egyszer vég

Elköszönök, készülök a suliba. Tomi: Akkor most mégsem mész dolgozni? Én: De, muszáj. Tomi: De te liberális vagy, azt csinálsz, amit akarsz, nem?

2014-ben: Ma:   (A Times of Malta videójából vettem)  Itt látható egy szép videó: https://www.facebook.com/LovinMalta/videos/1932191830337302/ Nagyon szomorú vagyok, amiért összedőlt. Gyönyörű volt, szerettem. Persze, természetes folyamat, az erózió következménye, de akkor is sokkoló. Három éve még úgy saccolták a szakértők, hogy 2100-ra fog leomlani, és akkor is csak a középső, egyre vékonyodó rész, a "lába" megmarad. Nem nyertek.

A nem kicsi drágaságra való tekintettel végül úgy alakult, hogy Athénba megyünk. Ott még egyikünk sem volt, de mindkettőnk kíváncsi rá. Hetekig is el lehetne lenni az ókori emlékek felfedezésével, és mivel közel a tenger, fürdésre is lesz lehetőség párszor. Juhú! Már csak a következőkről kell gondoskodni: - ültetőkártyák (SK) - virágok - vázák - mécsestartók (SK) és mécsesek - meghívók - köszönőajándékok (SK) - torta - koszorúslányok ruhája Már majdnem készen vagyunk, és még majdnem három hónapunk van. Nem állunk rosszul, no.

Na, ez egy jó film, szükség is volt rá a múltkori fiaskó után. (Deadpool, pff.) Csak a vége, az utolsó öt-tíz perc lett túl szirupos, de persze amerikai is, romantikus is, szóval... De sok használható gondolat van benne, és szimpatikus volt Hitch. Az újságíró csak annyira nem, szerintem pszichopata szegény. A trailer nem sikerült túl jól, de hát ez van:

Szépen, melegen süt a nap, már azt hiszed, hogy itt a tavasz, aztán egy órával később leviszi a jeges szél a fejedet, telefújja a szemedet porral meg egyéb kosszal, és kis híján fel is kap. Az évnek ezt a szakát tartom a legfárasztóbbnak, nagyon nehéz hozzá felöltözni - ha süt a nap, megsülsz, ha eltakarja egy felhő, odafagysz. Meg ugye a szél is. De már biztos nemsokára jó idő lesz, amit várok is, nem mintha bármi bajom lett volna a téllel, én azt is szeretem.

Ez olyan 90%-ig biztos, mert még nem küldött szerződést, de reménykedjünk. Viszont az a vicc, hogy eszembe jutott két újabb pont, nevezetesen a koszorúslányok ruhája és a torta. Ezekben a kérdésekben még tök nagy a bizonytalanság, plusz még nincsenek meghívók, és nem foglaltuk le a nászutat sem. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy egy esküvőt akár életünk végéig is lehetne szervezni, akkor sem lenne olyan pillanat, amikor minden 100%-ban készen van és biztos. Kicsit sajnálom azokat, akik 6 hónapnál több időt hagynak maguknak a készülődésre, ebbe tényleg bele lehetne bolondulni. Nekünk nagy segítség, hogy összesen hat hónapig készülünk, az meg pláne, hogy nem vagyunk otthon, így pl. nem tudok a dekoratőrhöz rohangálni, hogy megnézzem, milyen árnyalatú a lila asztali futója, és aztán varrónőhöz/ruhakölcsönzőbe/ruhaboltba is tudjak rohangálni, ahol dettó ugyanolyan árnyalatú ruhát lehetne varratni/keresgélni a koszorúslányoknak. De most tényleg megfejtettem a nagy rejtélyt: menyasszörny abb

Múlt szombatra kaptam hat óra mínuszt. Benne van a táblázatban, hogy 0 órát kellett volna bent lennem, de én mínusz 6 órát voltam bent, ezért most hattal több mínusz órám van. Endless fun. (Persze értesítettem a főnökömet, és nem írtam alá a hóvégi munkaidő-elszámolást, amin szerepel ez a marhaság. Majd aláírom, ha már nem fog szerepelni rajta.)

Leadtam mindkét könyvet, az egyik már vissza is jött szerkesztve, és elégedett velem a szerkesztő. Remélem, az olvasók is elégedettek lesznek.

Csak úgy hasítunk. Most már csak mindenkinek szólni kéne, akit meg szeretnénk hívni, de hivatalosan még nem tudja, hogy lesz esküvő (ezt mondjuk holnapig tervezem megtenni), aztán meg kéne rendelni a meghívókat, le kéne foglalni a nászutat, és már csak egy DJ-re* leszünk a teljes szervezettségtől. Juhéj! *Árajánlatok már vannak, mindkettőnk a 190 ezresnél fogott padlót. Tomi meg is állapította, hogy azért nem DJ Sterbinszky jön személyesen, hanem egy Sümeg melletti városkából kérdezett meg valakit. Nagyon durva árak vannak, jól fel kell kötni a gatyát, ha az ember esküvőt szeretne.

Megérkezett a tavasz, és vele Nagyi 75. születésnapja is. Kár, hogy nem érte meg, kíváncsi lettem volna rá, milyen ennyi idősen. Vajon már lenne okosórája is? És menő okostelefonja? E-book olvasója már volt öt évvel ezelőtt, sőt a Facebookon is volt profilja, amit aktívan használt is, szóval... Kár, hogy már nem lehet vele ünnepelni, de gondolni jó rá.