Kemény az élet
Nagy szerencsém, hogy nem mindig én vagyok a főnököm, mert igazi rabszolgahajcsár vagyok.
A két ünnep között, 28. és 31. között minden nap fordítottam tíz oldalt mindkét könyvből, illetve 31-én ez már nem jött össze, mert csak az egyikhez tudtam elég ihletet meríteni, utána inkább szilveszterezni támadt kedvem. 1-jén nem haladtam semmivel semennyit, 2-án és 3-án tíz-tíz oldalt csináltam, egyik nap az egyikből, másik nap a másikból (azt is a vonaton, utazás közben, máskor nem volt rá alkalmam).
Azóta eltelt négy olyan nap, amikor húsz-húsz oldalt nyomtam le. Az nyolc óra munka. Az nem sok, csak akkor, ha fordításról van szó, mert közben folyamatosan koncentrálni kell, nincs benne lazítás meg pihenés, szünet sincs. Na, jó, mára annyira belejöttem, hogy már nettó hat és fél óra alatt megvolt az összesen negyven oldal, és a nyolc (és fél) óra további részében ebédeltem, boltba mentem, és Szívek szállodáját néztem. Mivel kicsit felborult a napirendem, mert minden nap megvárom Tomit, aki 1 és fél 2 között ér haza, aztán legkorábban 11-kor bírom kinyitni a szemem, z azt jelenti, hogy kb. egész nap csak fordítottam, ebédeltem, végül megnéztem egy részt a sorozatból. (Ez munkaköri kötelesség is, ugyebár, szóval csak véletlen szerencse, hogy még élvezem is.)
Tegnap az volt a jutalmam az elszántságomért, hogy hányingerig fájt a fejem, de azért csak megcsináltam, amit elterveztem. Még holnap kellene összehozni ugyanezt, és akkor az egyik könyvből (napi tíz oldallal számolva) már csak negyven oldal maradna, a másikból meg száz, ami négy, illetve tíz napi munka. (Remélem, a tanítás mellett is lesz időm tíz-tíz oldalra naponta). Ez azt jelentené, hogy az egyik könyvvel csütörtökre, a másikkal meg következő szerdára el tudnék készülni. Ez persze még csak a nyersfordítás, ami után még jön két újraolvasás, amit a végén már rendszerint rettenetesen utálok, és nyöszörögve csinálom, de akkor is lenne egy hónapom mindkettőre, ami bőven elég idő. Ha ez annak ellenére is sikerülne, hogy a decemberrel együtt volt három hónapom mindkettőre, miközben decemberben még soha nem sikerült egyetlen sort sem fordítanom, és ez most sem volt másként... Hát, az nagyon szép lenne.
Amúgy ennek a párhuzamosan vitt két munkának érdekes mellékhatása van: megnyitottam a "regényemet", amin a gépem szerint utoljára 2013-ban végeztem változtatásokat (amúgy a kis spirálfüzetembe 1998-ban kerültek az első sorai), és írtam hozzá egy jelenetet, és ha ma lesz még erőm, írok még egyet. Durva!
Fegyelem, fegyelem. Ha meglesznek a nyersfordítások, lehet, hogy engedélyezek magamnak két-három tökéletesen fordításmentes pihenőnapot. Fú, de szép lesz!
A két ünnep között, 28. és 31. között minden nap fordítottam tíz oldalt mindkét könyvből, illetve 31-én ez már nem jött össze, mert csak az egyikhez tudtam elég ihletet meríteni, utána inkább szilveszterezni támadt kedvem. 1-jén nem haladtam semmivel semennyit, 2-án és 3-án tíz-tíz oldalt csináltam, egyik nap az egyikből, másik nap a másikból (azt is a vonaton, utazás közben, máskor nem volt rá alkalmam).
Azóta eltelt négy olyan nap, amikor húsz-húsz oldalt nyomtam le. Az nyolc óra munka. Az nem sok, csak akkor, ha fordításról van szó, mert közben folyamatosan koncentrálni kell, nincs benne lazítás meg pihenés, szünet sincs. Na, jó, mára annyira belejöttem, hogy már nettó hat és fél óra alatt megvolt az összesen negyven oldal, és a nyolc (és fél) óra további részében ebédeltem, boltba mentem, és Szívek szállodáját néztem. Mivel kicsit felborult a napirendem, mert minden nap megvárom Tomit, aki 1 és fél 2 között ér haza, aztán legkorábban 11-kor bírom kinyitni a szemem, z azt jelenti, hogy kb. egész nap csak fordítottam, ebédeltem, végül megnéztem egy részt a sorozatból. (Ez munkaköri kötelesség is, ugyebár, szóval csak véletlen szerencse, hogy még élvezem is.)
Tegnap az volt a jutalmam az elszántságomért, hogy hányingerig fájt a fejem, de azért csak megcsináltam, amit elterveztem. Még holnap kellene összehozni ugyanezt, és akkor az egyik könyvből (napi tíz oldallal számolva) már csak negyven oldal maradna, a másikból meg száz, ami négy, illetve tíz napi munka. (Remélem, a tanítás mellett is lesz időm tíz-tíz oldalra naponta). Ez azt jelentené, hogy az egyik könyvvel csütörtökre, a másikkal meg következő szerdára el tudnék készülni. Ez persze még csak a nyersfordítás, ami után még jön két újraolvasás, amit a végén már rendszerint rettenetesen utálok, és nyöszörögve csinálom, de akkor is lenne egy hónapom mindkettőre, ami bőven elég idő. Ha ez annak ellenére is sikerülne, hogy a decemberrel együtt volt három hónapom mindkettőre, miközben decemberben még soha nem sikerült egyetlen sort sem fordítanom, és ez most sem volt másként... Hát, az nagyon szép lenne.
Amúgy ennek a párhuzamosan vitt két munkának érdekes mellékhatása van: megnyitottam a "regényemet", amin a gépem szerint utoljára 2013-ban végeztem változtatásokat (amúgy a kis spirálfüzetembe 1998-ban kerültek az első sorai), és írtam hozzá egy jelenetet, és ha ma lesz még erőm, írok még egyet. Durva!
Fegyelem, fegyelem. Ha meglesznek a nyersfordítások, lehet, hogy engedélyezek magamnak két-három tökéletesen fordításmentes pihenőnapot. Fú, de szép lesz!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése