Ami jó, és ami nem
Ami jó:
- Vasárnap megnéztük az Anyám és más futóbolondok című filmet, és Tominak is tetszett.
- Hétfőn elmentünk a Mozart-házba, ahol két és fél évig élt a zeneszerző, mégpedig élete utolsó két és fél évében. Itt komponálta a Figaro házasságát, a Varázsfuvolát és a Requiemet is. Nagy élmény volt a házában járkálni, gyönyörű az épület, sok mindent meg lehet tudni Mozart életéről, és bár Tomi kevesellte az eredeti tárgyakat (kb. semmi sem maradt fenn Mozart háztartásából), azért én teljesen izgatott lettem attól, hogy látom a művei eredeti kiadásait meg az aláírását a szabadkőművesek egyik gyűlésének jelenléti ívén.
- Este megnéztük Az élet szép című filmet, amit eddig kerültem, mert tudtam, hogy holokausztfilm, és gyanítottam, hogy bőgni fogok rajta. Nagyon tetszett, Roberto Benigni nagyon szimpatikussá vált tőle. A karaktere kicsit idegesítő volt nekem, de valószínűleg csak ilyen izgága, ügyetlen, nagyon idétlen embernek sikerülhetett az, ami neki. Ja, és nem bőgtem a végén, ami kisebb csoda.
- Ma volt az aerial silk harmadik órája, és az a mozdulat, ami múltkor sokadikra sem, most harmadikra megvolt. Plusz tanultunk megint új, csinos pózokat.
Ami nem jó:
- Még mindig nincs helyszín. Visszaírt az az étterem, amelyik normális árat mondott, küldtek képeket is, és ebből kiderült, hogy a belső tér egy fallal ketté van osztva, tehát a vendégek fele szeparálva lenne, nem látnánk egymást, ami hülyeség, ráadásul állatfejek vannak a falon minden ötven centin, ami szerintem hátborzongató. Szomorú vagyok. Sümeg ezzel nagyjából kiesett, bár még egy helynek írtunk, ahol csak kinti helyszín van, de ha oda nem férünk be, akkor Sümeg melletti falvakat kell nézni. Nem tudom, mennyire fognak örülni a rokonaim, hogy miután leutaztak Sümegre 3-6 óra alatt, még utazhatnak további negyed órát busszal egy másik településre, de gondolom, semennyire. Én már arra is gondoltam, hogy akkor Tomi épülő házának kertjében lesz a buli, meg is néztem, hogy egész olcsón meg lehetne oldani, hogy legyenek asztalok, székek meg edények. Hogy ez milyen stresszes... Pedig ha a helyszín már meglenne, szerintem legközelebb az esküvő napján izgulnék bármin is.
- Vasárnap megnéztük az Anyám és más futóbolondok című filmet, és Tominak is tetszett.
- Hétfőn elmentünk a Mozart-házba, ahol két és fél évig élt a zeneszerző, mégpedig élete utolsó két és fél évében. Itt komponálta a Figaro házasságát, a Varázsfuvolát és a Requiemet is. Nagy élmény volt a házában járkálni, gyönyörű az épület, sok mindent meg lehet tudni Mozart életéről, és bár Tomi kevesellte az eredeti tárgyakat (kb. semmi sem maradt fenn Mozart háztartásából), azért én teljesen izgatott lettem attól, hogy látom a művei eredeti kiadásait meg az aláírását a szabadkőművesek egyik gyűlésének jelenléti ívén.
- Este megnéztük Az élet szép című filmet, amit eddig kerültem, mert tudtam, hogy holokausztfilm, és gyanítottam, hogy bőgni fogok rajta. Nagyon tetszett, Roberto Benigni nagyon szimpatikussá vált tőle. A karaktere kicsit idegesítő volt nekem, de valószínűleg csak ilyen izgága, ügyetlen, nagyon idétlen embernek sikerülhetett az, ami neki. Ja, és nem bőgtem a végén, ami kisebb csoda.
- Ma volt az aerial silk harmadik órája, és az a mozdulat, ami múltkor sokadikra sem, most harmadikra megvolt. Plusz tanultunk megint új, csinos pózokat.
Ami nem jó:
- Még mindig nincs helyszín. Visszaírt az az étterem, amelyik normális árat mondott, küldtek képeket is, és ebből kiderült, hogy a belső tér egy fallal ketté van osztva, tehát a vendégek fele szeparálva lenne, nem látnánk egymást, ami hülyeség, ráadásul állatfejek vannak a falon minden ötven centin, ami szerintem hátborzongató. Szomorú vagyok. Sümeg ezzel nagyjából kiesett, bár még egy helynek írtunk, ahol csak kinti helyszín van, de ha oda nem férünk be, akkor Sümeg melletti falvakat kell nézni. Nem tudom, mennyire fognak örülni a rokonaim, hogy miután leutaztak Sümegre 3-6 óra alatt, még utazhatnak további negyed órát busszal egy másik településre, de gondolom, semennyire. Én már arra is gondoltam, hogy akkor Tomi épülő házának kertjében lesz a buli, meg is néztem, hogy egész olcsón meg lehetne oldani, hogy legyenek asztalok, székek meg edények. Hogy ez milyen stresszes... Pedig ha a helyszín már meglenne, szerintem legközelebb az esküvő napján izgulnék bármin is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése