Vasárnap
Megvolt az utolsó napom a hotelben. Végre! Olyan vidáman jöttem el, hogy csak na, csak úgy virult a fejem. Jó, azért kicsit elszomorodtam, amikor arra gondoltam, hogy most egy ideig nem fogunk együtt lakni Tomival, de mindketten tudjuk, hogy ha ügyesek vagyunk, akkor mostantól többet lehetünk együtt, mint eddig. És csak 8 hét az egész. Jó, Tomi szabadságával együtt 9.
Az üvöltözések többségéből kimaradtam szerencsére, csak egy emelt hangon folytatott beszélgetésnél voltam ott. Van abban a csapatban minden, csak együttműködés és kollegialitás nincs. Most a héten az volt a sláger, hogy X (aki régi csapattag) megvádolta Y-t (aki új) azzal, hogy ellopta egy szobából a borravalót, mire Y azzal vágott vissza, hogy ő nem lopott, de igazából mindenki más lop. (Én nem, engem kedvel.) Ez annyira fárasztó, és annyira legalja, hogy arra szavak sincsenek. És egyáltalán nem érdekel, kicsit sem, nem is igazán tudtam mit reagálni, amikor a két fél egymástól függetlenül elújságolta a történteket vagy nem történteket. Elgondolkodtam rajta, miért van bennem ilyen mérhetetlen közöny az esemény iránt, miért nem vált ki belőlem érzelmeket azon túl, hogy úristen, az ovin kívül is az oviban vagyok. Arra jutottam, hogy azért, mert nekem nincsenek fölös, veszekedésre és áskálódásra fordítható energiáim. Örülök, hogy élek. Azt nem tudom, a többiek mitől ilyen virgoncak, de igazából ez most már abszolút az ő problémájuk, én már csak pletykákat fogok hallani, háhá!
7-re hazaértem, nekiálltam rögtön sütni, és mostanra végeztem. Nagyon finom lett a túrós stangli, úgyhogy megérte. Kipróbálom majd kukorica- és/vagy rizsliszttel is, kíváncsi leszek, abból milyen. Ez most teljes kiőrlésű búzalisztből lett, mert nem találtam a hotel falujával szomszédos város Eurosparjában semmiféle gluténmentes lisztet. Ez azért szerintem ciki, ahogy az is, hogy semmilyen különleges/gluténmentes kenyerük sem volt. Eh. Sütés közben megírtam az ovisok okleveleit (magukat az okleveleket megkaptam a cégtől postán, csak felírtam mindegyikre az ovisok nevét, hogy kicsit személyesebb legyen az egyenpapír), megfőztem a holnapi és holnaputáni ebédemet, csak még matricát nyomtatni nem volt időm. Nagyon gondolkodom rajta, egyáltalán nyomtassak-e. Végül is kapnak az utolsó órán egy-egy szem stanglit, egy oklevelet, plusz hazavihetik az English Cardot. Ez utóbbiról tudnak, és nagyon-nagyon várják, az egyik kislány meg is kérdezte múltkor, még hányat kell aludni, mire hazaviheti :D Elképesztően cukik. No de a lényeg, hogy lassan aludni kéne, mert holnap meg holnapután is 6-kor kezdődik a nap, és ma azért elég sok mindent csináltam, szóval jó fáradt is vagyok.
Az üvöltözések többségéből kimaradtam szerencsére, csak egy emelt hangon folytatott beszélgetésnél voltam ott. Van abban a csapatban minden, csak együttműködés és kollegialitás nincs. Most a héten az volt a sláger, hogy X (aki régi csapattag) megvádolta Y-t (aki új) azzal, hogy ellopta egy szobából a borravalót, mire Y azzal vágott vissza, hogy ő nem lopott, de igazából mindenki más lop. (Én nem, engem kedvel.) Ez annyira fárasztó, és annyira legalja, hogy arra szavak sincsenek. És egyáltalán nem érdekel, kicsit sem, nem is igazán tudtam mit reagálni, amikor a két fél egymástól függetlenül elújságolta a történteket vagy nem történteket. Elgondolkodtam rajta, miért van bennem ilyen mérhetetlen közöny az esemény iránt, miért nem vált ki belőlem érzelmeket azon túl, hogy úristen, az ovin kívül is az oviban vagyok. Arra jutottam, hogy azért, mert nekem nincsenek fölös, veszekedésre és áskálódásra fordítható energiáim. Örülök, hogy élek. Azt nem tudom, a többiek mitől ilyen virgoncak, de igazából ez most már abszolút az ő problémájuk, én már csak pletykákat fogok hallani, háhá!
7-re hazaértem, nekiálltam rögtön sütni, és mostanra végeztem. Nagyon finom lett a túrós stangli, úgyhogy megérte. Kipróbálom majd kukorica- és/vagy rizsliszttel is, kíváncsi leszek, abból milyen. Ez most teljes kiőrlésű búzalisztből lett, mert nem találtam a hotel falujával szomszédos város Eurosparjában semmiféle gluténmentes lisztet. Ez azért szerintem ciki, ahogy az is, hogy semmilyen különleges/gluténmentes kenyerük sem volt. Eh. Sütés közben megírtam az ovisok okleveleit (magukat az okleveleket megkaptam a cégtől postán, csak felírtam mindegyikre az ovisok nevét, hogy kicsit személyesebb legyen az egyenpapír), megfőztem a holnapi és holnaputáni ebédemet, csak még matricát nyomtatni nem volt időm. Nagyon gondolkodom rajta, egyáltalán nyomtassak-e. Végül is kapnak az utolsó órán egy-egy szem stanglit, egy oklevelet, plusz hazavihetik az English Cardot. Ez utóbbiról tudnak, és nagyon-nagyon várják, az egyik kislány meg is kérdezte múltkor, még hányat kell aludni, mire hazaviheti :D Elképesztően cukik. No de a lényeg, hogy lassan aludni kéne, mert holnap meg holnapután is 6-kor kezdődik a nap, és ma azért elég sok mindent csináltam, szóval jó fáradt is vagyok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése