Egyéb elfoglaltságok
Múlt hét óta nem fordítottam, és legalább szerdáig még nem is fogok. Lassan majd elkezdek aggódni emiatt, de egyelőre még bízom benne, hogy augusztus végére meglesz a könyv a csigatempó ellenére is. Végül is legfeljebb majd nem alszom. Na, jó, aludni tutira fogok, de tény, hogy eddig még mindig megoldottam valahogy, és bízom benne, hogy most is meg fogom.
Nem lustaságból nem fordítok, még csak nem is azért, mert hullafáradt vagyok, hanem azért, mert elkezdtem egy tanfolyamot Gender & Diversity témában. Hála az égnek online végezhető, különben esélyem sem lenne megcsinálni jelen pillanatban. 410 oldal szövegből meg kb. 145 percnyi videóból áll a tananyag, és a végén be kell adni egy szöveget, amelyben leírom, hogyan tudom majd alkalmazni a későbbiekben az olvasottakat és látottakat. A kötelező anyag 43 oldalnyi szöveg, a többi csak ajánlott, de hát ha már csinálom, csináljam rendesen, ezért mindent elolvasok és megnézek. És nem is bánom, tök érdekes meg izgalmas. Jó, az kicsit erősnek tűnik egy 220 eurós tanfolyamnál, hogy a kötelező tananyag kb. fele egy Wikipédiáról copy-paste-elt szócikk, de hát na, ha egyszer az egy jól sikerült szócikk. (Nem gúnyolódom, tényleg tök igényes, csak azért ez így nem néz ki olyan jól.) Szerdán elolvastam a kötelező anyagot, tegnap az egyik ajánlottat (143 oldal, de az utolsó 60 gyorsan ment, mert szituációs gyakorlatokat írt le), ma egy másik ajánlottat (72 oldal), plusz megnéztem az egyik ajánlott filmet (75 perc).
A film különösen durva volt, annak a nőnek egy kísérletét mutatta be, akiről az egyetemen tanultuk, hogy egy csapat gyerekkel megjátszotta, hogy a kék szeműek jó emberek, a barna szeműek meg gagyik, és ennek megfelelően kellett viselkedni egy egész napig, pl. a barna szeműek nem szólhattak a kék szeműekhez, nem próbálhattak meg játszani velük, viszont ki voltak közösítve. Ez a kísérlet engem nagyon érdekelt mindig, és sosem értettem, milyen ember az, aki ilyesminek kisgyerekeket kitesz. Kemény ember, most már látom. Mármint teljesen intelligens, egyáltalán nincs benne rosszindulat, viszont rettenetesen kemény. A legvégén mutattak részleteket abból a videóból, ami az eredeti kísérletkor, a gyerekekről készült. Hát, az is nagyon érdekes volt, örültem neki, hogy eljutott hozzám. Az kicsit szomorú, hogy ez a mostani film 1996-os, és akkor még azt kellett modellezni fehéreknek, milyen feketének lenni az USA-ban. A Kánaán azóta sem jött el, viszont szerintem nagyot fordult a világ azokkal, akik abban a kísérletben részt vettek, akár fehérek voltak, akár feketék. Ha valakit érdekel a videó, itt tekinthető meg nem túl jó képminőségben, és szerintem a hang sem oké, én legalábbis egy csomószor egyszerűen nem hallottam, ki mit mond, pedig maxon volt minden létező hangerőszabályozó, és alapvetően nem vagyok ennyire süket. Ha valaki nem szeretné, hogy kifolyjon a szeme a végére, akkor meg itt lehet megnézni a filmet, bár ez a változat negyed órával rövidebb, ami nem kevés. Amúgy a tanfolyam szervezője angol nyelven, német hangalámondással küldte el, de mivel sejtettem, hogy ezen a héten brutál fáradt leszek, inkább megkerestem angol hanggal, mert angolul sokkal tovább működik az agyam extrém kimerültség esetén is, mint németül.
És most azzal a jó érzéssel fekszem le, hogy hétfőre már csak egy 170 oldalas dokumentum maradt, aminek a lényege az első 60 oldal, a többi meg csak iszonyú sok példa, amit teljesen felesleges az átlapozásnál részletesebben elolvasni (konkrétan azt sorolja fel, bazi sok különböző cégnél hány és milyen nemzetiségű dolgozó van, és mennyire működik a cégnél a multikulti), valamint egy kb. 70 perces videó. És nem megyek telefonálni sem hétfőn, sem kedden, úristen, milyen megkönnyebbülés, ha eszembe jut! Hazamegyek az oviból hétfőn kb. egyre, mert előtte még beugrom a piacra, mert lesz rá időm, megebédelek nyugiban, aztán letolom ezt a maradék feladatot kb. 3 óra alatt, aztán megírom a megírnivalót 1-2 óra alatt, aztán elküldöm, és kész, ezt is megcsináltam. Juj, de jó lesz!
Nem lustaságból nem fordítok, még csak nem is azért, mert hullafáradt vagyok, hanem azért, mert elkezdtem egy tanfolyamot Gender & Diversity témában. Hála az égnek online végezhető, különben esélyem sem lenne megcsinálni jelen pillanatban. 410 oldal szövegből meg kb. 145 percnyi videóból áll a tananyag, és a végén be kell adni egy szöveget, amelyben leírom, hogyan tudom majd alkalmazni a későbbiekben az olvasottakat és látottakat. A kötelező anyag 43 oldalnyi szöveg, a többi csak ajánlott, de hát ha már csinálom, csináljam rendesen, ezért mindent elolvasok és megnézek. És nem is bánom, tök érdekes meg izgalmas. Jó, az kicsit erősnek tűnik egy 220 eurós tanfolyamnál, hogy a kötelező tananyag kb. fele egy Wikipédiáról copy-paste-elt szócikk, de hát na, ha egyszer az egy jól sikerült szócikk. (Nem gúnyolódom, tényleg tök igényes, csak azért ez így nem néz ki olyan jól.) Szerdán elolvastam a kötelező anyagot, tegnap az egyik ajánlottat (143 oldal, de az utolsó 60 gyorsan ment, mert szituációs gyakorlatokat írt le), ma egy másik ajánlottat (72 oldal), plusz megnéztem az egyik ajánlott filmet (75 perc).
A film különösen durva volt, annak a nőnek egy kísérletét mutatta be, akiről az egyetemen tanultuk, hogy egy csapat gyerekkel megjátszotta, hogy a kék szeműek jó emberek, a barna szeműek meg gagyik, és ennek megfelelően kellett viselkedni egy egész napig, pl. a barna szeműek nem szólhattak a kék szeműekhez, nem próbálhattak meg játszani velük, viszont ki voltak közösítve. Ez a kísérlet engem nagyon érdekelt mindig, és sosem értettem, milyen ember az, aki ilyesminek kisgyerekeket kitesz. Kemény ember, most már látom. Mármint teljesen intelligens, egyáltalán nincs benne rosszindulat, viszont rettenetesen kemény. A legvégén mutattak részleteket abból a videóból, ami az eredeti kísérletkor, a gyerekekről készült. Hát, az is nagyon érdekes volt, örültem neki, hogy eljutott hozzám. Az kicsit szomorú, hogy ez a mostani film 1996-os, és akkor még azt kellett modellezni fehéreknek, milyen feketének lenni az USA-ban. A Kánaán azóta sem jött el, viszont szerintem nagyot fordult a világ azokkal, akik abban a kísérletben részt vettek, akár fehérek voltak, akár feketék. Ha valakit érdekel a videó, itt tekinthető meg nem túl jó képminőségben, és szerintem a hang sem oké, én legalábbis egy csomószor egyszerűen nem hallottam, ki mit mond, pedig maxon volt minden létező hangerőszabályozó, és alapvetően nem vagyok ennyire süket. Ha valaki nem szeretné, hogy kifolyjon a szeme a végére, akkor meg itt lehet megnézni a filmet, bár ez a változat negyed órával rövidebb, ami nem kevés. Amúgy a tanfolyam szervezője angol nyelven, német hangalámondással küldte el, de mivel sejtettem, hogy ezen a héten brutál fáradt leszek, inkább megkerestem angol hanggal, mert angolul sokkal tovább működik az agyam extrém kimerültség esetén is, mint németül.
És most azzal a jó érzéssel fekszem le, hogy hétfőre már csak egy 170 oldalas dokumentum maradt, aminek a lényege az első 60 oldal, a többi meg csak iszonyú sok példa, amit teljesen felesleges az átlapozásnál részletesebben elolvasni (konkrétan azt sorolja fel, bazi sok különböző cégnél hány és milyen nemzetiségű dolgozó van, és mennyire működik a cégnél a multikulti), valamint egy kb. 70 perces videó. És nem megyek telefonálni sem hétfőn, sem kedden, úristen, milyen megkönnyebbülés, ha eszembe jut! Hazamegyek az oviból hétfőn kb. egyre, mert előtte még beugrom a piacra, mert lesz rá időm, megebédelek nyugiban, aztán letolom ezt a maradék feladatot kb. 3 óra alatt, aztán megírom a megírnivalót 1-2 óra alatt, aztán elküldöm, és kész, ezt is megcsináltam. Juj, de jó lesz!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése