Vásárlási láz

Azt mondja az akciós újság, erről a két oldalról válassz húsvéti ajándékot a gyerekednek, és összegyűjt mindenféle tárgyakat, amelyeknek a húsvéthoz ugyan semmi köze, viszont 6-8 ezer forintba kerülnek. Én meg csak pislogok, mert nem volt olyan nagyon régen, hogy gyerek voltam, de akkor még a nyuszi csokinyulat meg -tojást hozott, nagyon maximum húsvéti kifestőt vagy húsvéti mesekönyvet. De nem akciófigurát meg egyéb izéket. Azokat a Jézuska hozta karácsonyra, vagy a szülők vették születés- vagy névnapra. Igaz, most már sokaknak a Mikulás is mindenféle játékot hoz, és azt sem értem. Valahogy túlzásnak tűnik ez nekem, és kicsit tartok tőle, hogy esetleg csökkenti az ajándék értékét a gyerekek szemében.

Apu névnapi ünnepén mesélte Bence, hogy van egy reklám, aminek a szlogenje valami olyasmi, hogy tárgyak, amelyek egyetlen Star Wars-rajongó szobájából sem hiányozhatnak. Szerepel benne egy csomó témába vágó izé, nagyrészt olyasmi, ami Star Wars nélkül is tök funkcionális lenne, csak akkor ötödannyiért is meg lehetne venni, és az milyen már. Kifejezetten aljas dolognak tartom, hogy azt szuggerálják a gyerekeknek, csak akkor lehetnek igazi rajongók, ha a szüleik a gatyájukat is Star Wars feliratú hülyeségekre költik.

Biztos zsémbes vagyok (azért remélem, hogy nem - szörnyű lenne megzsémbesedni öregkoromra), de ezek a dolgok engem zavarnak. Azért nem sokat bosszankodom rajtuk, végül is tenni ellenük nem tudok, gyerekem meg még nincs, hogy nagyon aggasszon a jelenség. És persze tudom, hogy az én gyerekkoromban is mentek a gyerek behülyítésére és a szülő pénztárcájának kifosztására dizájnolt reklámok - nekem például így lett görkoris babám, pedig annak sem volt semmi értelme. Csak mintha egyre durvulna ez a jelenség.