Kartitsch, még mindig
Bár most nincs szabadnap, minden nap csinálunk valamit a kb. 2-től 6-ig tartó szünetben.
Pénteken átmentünk Olaszországba, Bruneckbe, ahol felmásztunk a várhoz, körbesétáltuk, gyönyörködtünk a kilátásban meg a vár alatti templomban, aztán vissza kellett jönni.
Tegnap az innen két falura lévő Sillianba mentünk, ahol sétáltunk, kinyomtattuk a vonatjegyemet (az eggyel közelebbi állomás annyira fapados, hogy jegyautomatája sincs), majd kitartó munkával találtunk egy nyitva tartó étteremszerűséget, ahol T. hamburgert evett, én meg rántott gombafejeket.
Ma futni mentünk. Nagyon vicces volt, mert tegnap este azon gondolkodtam, amíg ő dolgozott, hogy futhatnánk egyet együtt (ő is szokott, én is, gondoltam, akkor miért ne tennénk együtt), de végül lebeszéltem magam erről a tervről, merthogy nagyon nagy a hó, és ha az utak is havasak, nagyon fog csúszni a cipőm. Aztán ő feljött a munkából, és kb. az első szava volt, hogy arra gondolt, ma délután elmehetnénk egyet futni együtt. Azért ez vicces :) Szóval neki is indultunk, és viszonylag büszke vagyok magamra, mert bár nem futottunk sokat (szerintem max. 2 km-t), de többször is felfelé haladtunk, és meg tudtam csinálni, nem kellett megállnom, pedig én emelkedőn nem tudok felfutni. Vagy úgy néz ki, mégis, ha megfigyelem a nálam profibb futó lábtechnikáját :)
Az majd kiderül, hogy holnap lesz-e szabadnap, avagy sem, és ha igen, mivel töltjük, mindenesetre délután 4 előtt már indul vissza Bécsbe a vonat.
Amúgy T. nemsokára majd a keresztnevén fog itt szerepelni. Meg fogtok lepődni ;)
Pénteken átmentünk Olaszországba, Bruneckbe, ahol felmásztunk a várhoz, körbesétáltuk, gyönyörködtünk a kilátásban meg a vár alatti templomban, aztán vissza kellett jönni.
Tegnap az innen két falura lévő Sillianba mentünk, ahol sétáltunk, kinyomtattuk a vonatjegyemet (az eggyel közelebbi állomás annyira fapados, hogy jegyautomatája sincs), majd kitartó munkával találtunk egy nyitva tartó étteremszerűséget, ahol T. hamburgert evett, én meg rántott gombafejeket.
Ma futni mentünk. Nagyon vicces volt, mert tegnap este azon gondolkodtam, amíg ő dolgozott, hogy futhatnánk egyet együtt (ő is szokott, én is, gondoltam, akkor miért ne tennénk együtt), de végül lebeszéltem magam erről a tervről, merthogy nagyon nagy a hó, és ha az utak is havasak, nagyon fog csúszni a cipőm. Aztán ő feljött a munkából, és kb. az első szava volt, hogy arra gondolt, ma délután elmehetnénk egyet futni együtt. Azért ez vicces :) Szóval neki is indultunk, és viszonylag büszke vagyok magamra, mert bár nem futottunk sokat (szerintem max. 2 km-t), de többször is felfelé haladtunk, és meg tudtam csinálni, nem kellett megállnom, pedig én emelkedőn nem tudok felfutni. Vagy úgy néz ki, mégis, ha megfigyelem a nálam profibb futó lábtechnikáját :)
Az majd kiderül, hogy holnap lesz-e szabadnap, avagy sem, és ha igen, mivel töltjük, mindenesetre délután 4 előtt már indul vissza Bécsbe a vonat.
Amúgy T. nemsokára majd a keresztnevén fog itt szerepelni. Meg fogtok lepődni ;)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése