Kartitsch, második felvonás
Éjfélkor kerültem ágyba, 4-kor keltem, és nem volt elég a készülődésre a rászánt 45 perc. Persze mostanra már megtanulhattam volna, hogy tinikorom óta igen sokat lassultam, és messze már az az idő, amikor az ébredés utáni 7. percben már a buszmegálló felé tartottam, és ebben a rövid időben a teljes öltözés, mosakodás tokkal-vonóval benne volt. Ma reggel konkrétan nem bírtam felpörögni, hiába láttam, hogy baj lesz. Muszáj volt megreggelizni, mert anélkül nem tudok elindulni sehová, de úgy éreztem magam, mint egy lassított felvétel. Végül is 5:01-kor hagytam el a lakást. 5:30-kor indult a vonat. Tekintve, hogy a pályaudvar kb. 20 perc a háztól, és a metróról leszállva még egy csomót kell gyalogolni a peronig, eléggé aggódtam. Futólépésben tettem meg az első villamosmegállónyi távot, aztán láttam, hogy a két villamos, ami nekem jó lenne, nagyon sokára jön, viszont az O jelű egy percen belül megérkezik. Még sosem utaztam rajta, de most odarohantam, megnéztem, közelebb jutok-e vele a pályaudvarhoz, erre kiderült, hogy előtte áll meg. Így történt, hogy a nagyon necces helyzet ellenére végül 5:15-kor már fel is szálltam a vonatra.
Most sok átszállással jöttem, hogy itt legyek 2-re, mire véget ér T. délelőtti műszakja. Megvolt életem eddigi legkorábban kezdődött fordítós munkanapja is - fél 6-kor már dolgoztam a vonaton. Egész szépen haladtam, bár közel sem annyit, mint szerettem volna. Sebaj, még van idő.
Amikor előzetesen néztem, hogyan jutok majd Kartitschba Lienzből, azt láttam, a vonat érkezése után negyed órával indul egy busz, ami elvisz Tassenbach vasútállomásáig, ahol át tudok szállni a kartitschi buszra, ami reggel 8 és este 6 között óránként érkezik félkor, kivéve 12:30-kor. Ki nem találnátok, hogy pont 12:30-ra érkeztem meg a megállóba Lienzből. Az utolsó vonaton még ellenőriztem ezt az infót, és azt láttam, hogy mégis van busz 12:37-kor. Örültem is, mint majom a farkának, hogy nem kell 5 km-t sétálnom hegymenetben, sok cuccal, az út szélén, de Tassenbachban gyorsan elérkezett az igazság pillanata - a 12:37-es busz csak és kizárólag szombaton közlekedik, amúgy a korábbi infó a helytálló. Szuper :) Nekiindultam gyalog a távnak, és meg is lehetett volna csinálni, mert nem jár errefelé túl sok autó, de sajnos az út szélét jelző csík, amin gyalogolni lehetett volna, ki sem látszik a hó alól, így konkrétan az úton kellett volna baktatni, ami eszem ágában sem volt. Úgyhogy akkor beültem a vasúti váróba, megebédeltem (úgyis egyedül voltam), aztán eljöttem a fél 2-es busszal. Nagyon érdekes volt amúgy, hogy kb. egy iskolabuszra sikerült felszállni, rajtam kívül még két felnőtt utazott rajta, meg vagy egy fél osztálynyi gyerek. Közülük néhányan elöl álltak, és a buszvezetővel beszélgettek meg viccelődtek, nagyon aranyos jelenet volt. A német nyelv tájszólásairól is tanultam ma valami újat, miszerint a "du bist" lehet akár "du bischt" is.
Jó volt megérkezni. Jót mosolyogtam rajta, hogy Kartitsch brutális mennyiségű hóval ünnepli a tavasz beköszöntét. T. nagyon örült nekem, sétáltunk is egy nagyobbat az érkezésem örömére, most egy olyan hegyre próbáltunk felmászni, amire eddig még nem, de most sem jártunk sikerrel, ahhoz túl nagy a hó. T. délutáni műszakját részben alvásra használtam fel, most meg olvasom, mikről maradtam le utazás közben. Lehet, hogy holnap megyünk Olaszországba, ami itt van kb. 10 kilométerre, de lehet, hogy sokat mondok. Meglátjuk majd, mi fér bele a napba.
Most sok átszállással jöttem, hogy itt legyek 2-re, mire véget ér T. délelőtti műszakja. Megvolt életem eddigi legkorábban kezdődött fordítós munkanapja is - fél 6-kor már dolgoztam a vonaton. Egész szépen haladtam, bár közel sem annyit, mint szerettem volna. Sebaj, még van idő.
Amikor előzetesen néztem, hogyan jutok majd Kartitschba Lienzből, azt láttam, a vonat érkezése után negyed órával indul egy busz, ami elvisz Tassenbach vasútállomásáig, ahol át tudok szállni a kartitschi buszra, ami reggel 8 és este 6 között óránként érkezik félkor, kivéve 12:30-kor. Ki nem találnátok, hogy pont 12:30-ra érkeztem meg a megállóba Lienzből. Az utolsó vonaton még ellenőriztem ezt az infót, és azt láttam, hogy mégis van busz 12:37-kor. Örültem is, mint majom a farkának, hogy nem kell 5 km-t sétálnom hegymenetben, sok cuccal, az út szélén, de Tassenbachban gyorsan elérkezett az igazság pillanata - a 12:37-es busz csak és kizárólag szombaton közlekedik, amúgy a korábbi infó a helytálló. Szuper :) Nekiindultam gyalog a távnak, és meg is lehetett volna csinálni, mert nem jár errefelé túl sok autó, de sajnos az út szélét jelző csík, amin gyalogolni lehetett volna, ki sem látszik a hó alól, így konkrétan az úton kellett volna baktatni, ami eszem ágában sem volt. Úgyhogy akkor beültem a vasúti váróba, megebédeltem (úgyis egyedül voltam), aztán eljöttem a fél 2-es busszal. Nagyon érdekes volt amúgy, hogy kb. egy iskolabuszra sikerült felszállni, rajtam kívül még két felnőtt utazott rajta, meg vagy egy fél osztálynyi gyerek. Közülük néhányan elöl álltak, és a buszvezetővel beszélgettek meg viccelődtek, nagyon aranyos jelenet volt. A német nyelv tájszólásairól is tanultam ma valami újat, miszerint a "du bist" lehet akár "du bischt" is.
Jó volt megérkezni. Jót mosolyogtam rajta, hogy Kartitsch brutális mennyiségű hóval ünnepli a tavasz beköszöntét. T. nagyon örült nekem, sétáltunk is egy nagyobbat az érkezésem örömére, most egy olyan hegyre próbáltunk felmászni, amire eddig még nem, de most sem jártunk sikerrel, ahhoz túl nagy a hó. T. délutáni műszakját részben alvásra használtam fel, most meg olvasom, mikről maradtam le utazás közben. Lehet, hogy holnap megyünk Olaszországba, ami itt van kb. 10 kilométerre, de lehet, hogy sokat mondok. Meglátjuk majd, mi fér bele a napba.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése