Jóga
Ma este megvolt eddigi bécsi életem egyik legszürreálisabb élménye. Jógázni voltam.
Odaértem kb. negyed órával órakezdés előtt, megtaláltam a házban a lakást, benyitottam, és egy döbbenetesen lepusztult konyhában találtam magam. Élből kifordultam az ajtón, megnéztem még egyszer a lakásszámot, ami stimmelt, majd aztán megtaláltam a szobaajtón a jógatanár nevét is. Döbbenetesen lepusztult alatt azt értem, hogy mindent megevett a rozsda, a mosogató meg a tűzhely úgy néz ki, hogy az leírhatatlan, és a zuhanyfülke sincs igazán jó állapotban. Egy darabig csak pislogtam, aztán kijött a szobából a jógaoktató, köszönt, mondta, hogy ott, a konyhában lehet átöltözni, majd leült a tűzhely mellé enni. Kérdeztem, merre van a mosdó, megmutatta (kint van a lépcsőházban), és mondta, hogy csak cipő nélkül lehet bemenni, mert minden kosz meglátszik. Nem is csoda, hófehér a padló. No, hát itt át is öltöztem csendes magányomban, majd visszamentem a lakásba, és bementem a szobába, ahová a pasi irányított. Itt is az látszott, hogy jó 40 éve nem volt felújítás. A tükröt kicsit hiányoltam, mert tudom magamról, hogy hiába szól rám az oktató, hogy pl. nem párhuzamos a két lábfejem, nem fogom tudni kijavítani, ha nincs tükör, és épp olyan pózban vagyok, ahol nem látok rá a lábamra.
Hamarosan bejött a pasi is, és mondta, hogy úgy tűnik, egyedül leszek a mai órán. Kicsit megsértődött, amikor ráterítettem a törölközőmet a jógaszőnyegre, mondta, hogy tudja, hogy lepusztult a lakás, ezért senki sem hiszi el neki, hogy tiszták a matracok és az eszközök, pedig mindent rögtön kimos, miután használta valaki. Próbáltam magyarázni, hogy nem azért tettem magam alá törölközőt, mert azt hiszem, hogy koszos a matrac, hanem azért, mert ha nem teszek, akkor óra végére tutira az lesz, mert össze fogom izzadni. Ekkor ismét elmondta, hogy nála minden tiszta. Bocsánatot kértem, mondtam, csak azért gondoltam, hogy nála is kell törölköző, mert ahány helyen voltam eddig bármilyen edzésen, mindig kérték, hogy terítsünk magunk alá. De ő mindent azonnal kimos, nála tisztaság van.
Aztán elkezdtük az órát. Úgy nyitottunk, hogy bemelegítés ohne, ülj be a sarkad közé, majd feküdj le a földre hátrafelé. Nem tudom, én vagyok-e nagyon durván bekötve, de ez így nekem kb. teljesíthetetlen feladat, míg egy rendes bemelegítés után azért már úgy-ahogy szokott sikerülni. Miután nagy nehezen lenyomtam magam valameddig (a végén alápolcolt pokrócokkal, mert egy ponton elemelkedett a térdem a földtől, ami nem jó), ebben a pózban időztünk szerintem jó tíz percen át. Annyira fájt, hogy a könnyem majd' kicsordult, és azon gondolkodtam, többet nem fogok tudni felülni, ebben a pózban kell majd leélnem az életemet. Végül nagy nehezen kihúztam magam a pózból, de hát úgy fájt mindenem, hogy alig bírtam felállni :D Nagyon vicces volt. Nagyon durva nyújtások voltak végig, rég fájt már mozgás ennyire.
A legtutibb gyakorlat az volt, amikor a falnál állva vízszintben le kellett hajolni az egyik lábamhoz, a másik lábamat és az ahhoz tartozó kezemet meg fel kellett dobni a falra. Az nem fájt annyira, és tökre örültem, hogy sikerült. Persze nem volt tökéletes. Álltam ott fél lábon, lehajolva, másik lábam és kezem az égben kapálózott, amikor mondta az oktató, hogy nem teljesen előrefelé néz a lábfejem, igazítsam meg. Ööö... Nem volt gond, megigazította ő, így fel sem borultam. Kicsit szégyelltem magam, mert időnként konkrét düh ült ki az arcára, amiért tök béna vagyok. Pl. akkor kiakadt, amikor rá kellett hajolni a lábamra terpeszállásból, és mondta, hogy teljesen legyen nyújtva a térdem, én meg nem bírtam teljesen kinyújtani, mert úgy éreztem, szétszakadok.
Az óra végén 20 percet kellett feküdni háton, a falra felpakolt lábbal. Nem tudom, tényleg volt-e 20 perc, ahogy beharangozta, nekem nem tűnt annyinak, mindenesetre többször rám szólt, hogy ne aludjak el. Nem volt egyszerű feladat ott abban a melegben és csendben.
Azzal búcsúzott, hogy szeretettel vár máskor is. Bár nagyon kedves volt, azt hiszem, mégsem megyek. Egyrészt fura élmény volt, másrészt nincs meg az az érzésem, hogy mozogtam, csak az, hogy szétszaggattam a lábizmaimat.
Odaértem kb. negyed órával órakezdés előtt, megtaláltam a házban a lakást, benyitottam, és egy döbbenetesen lepusztult konyhában találtam magam. Élből kifordultam az ajtón, megnéztem még egyszer a lakásszámot, ami stimmelt, majd aztán megtaláltam a szobaajtón a jógatanár nevét is. Döbbenetesen lepusztult alatt azt értem, hogy mindent megevett a rozsda, a mosogató meg a tűzhely úgy néz ki, hogy az leírhatatlan, és a zuhanyfülke sincs igazán jó állapotban. Egy darabig csak pislogtam, aztán kijött a szobából a jógaoktató, köszönt, mondta, hogy ott, a konyhában lehet átöltözni, majd leült a tűzhely mellé enni. Kérdeztem, merre van a mosdó, megmutatta (kint van a lépcsőházban), és mondta, hogy csak cipő nélkül lehet bemenni, mert minden kosz meglátszik. Nem is csoda, hófehér a padló. No, hát itt át is öltöztem csendes magányomban, majd visszamentem a lakásba, és bementem a szobába, ahová a pasi irányított. Itt is az látszott, hogy jó 40 éve nem volt felújítás. A tükröt kicsit hiányoltam, mert tudom magamról, hogy hiába szól rám az oktató, hogy pl. nem párhuzamos a két lábfejem, nem fogom tudni kijavítani, ha nincs tükör, és épp olyan pózban vagyok, ahol nem látok rá a lábamra.
Hamarosan bejött a pasi is, és mondta, hogy úgy tűnik, egyedül leszek a mai órán. Kicsit megsértődött, amikor ráterítettem a törölközőmet a jógaszőnyegre, mondta, hogy tudja, hogy lepusztult a lakás, ezért senki sem hiszi el neki, hogy tiszták a matracok és az eszközök, pedig mindent rögtön kimos, miután használta valaki. Próbáltam magyarázni, hogy nem azért tettem magam alá törölközőt, mert azt hiszem, hogy koszos a matrac, hanem azért, mert ha nem teszek, akkor óra végére tutira az lesz, mert össze fogom izzadni. Ekkor ismét elmondta, hogy nála minden tiszta. Bocsánatot kértem, mondtam, csak azért gondoltam, hogy nála is kell törölköző, mert ahány helyen voltam eddig bármilyen edzésen, mindig kérték, hogy terítsünk magunk alá. De ő mindent azonnal kimos, nála tisztaság van.
Aztán elkezdtük az órát. Úgy nyitottunk, hogy bemelegítés ohne, ülj be a sarkad közé, majd feküdj le a földre hátrafelé. Nem tudom, én vagyok-e nagyon durván bekötve, de ez így nekem kb. teljesíthetetlen feladat, míg egy rendes bemelegítés után azért már úgy-ahogy szokott sikerülni. Miután nagy nehezen lenyomtam magam valameddig (a végén alápolcolt pokrócokkal, mert egy ponton elemelkedett a térdem a földtől, ami nem jó), ebben a pózban időztünk szerintem jó tíz percen át. Annyira fájt, hogy a könnyem majd' kicsordult, és azon gondolkodtam, többet nem fogok tudni felülni, ebben a pózban kell majd leélnem az életemet. Végül nagy nehezen kihúztam magam a pózból, de hát úgy fájt mindenem, hogy alig bírtam felállni :D Nagyon vicces volt. Nagyon durva nyújtások voltak végig, rég fájt már mozgás ennyire.
A legtutibb gyakorlat az volt, amikor a falnál állva vízszintben le kellett hajolni az egyik lábamhoz, a másik lábamat és az ahhoz tartozó kezemet meg fel kellett dobni a falra. Az nem fájt annyira, és tökre örültem, hogy sikerült. Persze nem volt tökéletes. Álltam ott fél lábon, lehajolva, másik lábam és kezem az égben kapálózott, amikor mondta az oktató, hogy nem teljesen előrefelé néz a lábfejem, igazítsam meg. Ööö... Nem volt gond, megigazította ő, így fel sem borultam. Kicsit szégyelltem magam, mert időnként konkrét düh ült ki az arcára, amiért tök béna vagyok. Pl. akkor kiakadt, amikor rá kellett hajolni a lábamra terpeszállásból, és mondta, hogy teljesen legyen nyújtva a térdem, én meg nem bírtam teljesen kinyújtani, mert úgy éreztem, szétszakadok.
Az óra végén 20 percet kellett feküdni háton, a falra felpakolt lábbal. Nem tudom, tényleg volt-e 20 perc, ahogy beharangozta, nekem nem tűnt annyinak, mindenesetre többször rám szólt, hogy ne aludjak el. Nem volt egyszerű feladat ott abban a melegben és csendben.
Azzal búcsúzott, hogy szeretettel vár máskor is. Bár nagyon kedves volt, azt hiszem, mégsem megyek. Egyrészt fura élmény volt, másrészt nincs meg az az érzésem, hogy mozogtam, csak az, hogy szétszaggattam a lábizmaimat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése