LizaGazdija

Voltam ma is interjún. Vagyis hát megnéztem egy órát, aztán kb. 10 percet beszélgettünk a tanárral, és ennyi. 4-6 éves gyerekek voltak, cukik, csak a többségnek marhára nem volt kedve ugrálni, jönni-menni, úgyhogy többen sztrájkba léptek, és direkt nem csinálták, amit a nő kért, sőt volt több olyan, aki el is vonult pihenni meg anya ölében üldögélni. A beszélgetés végén a hölgy közölte, hogy írásban tök jó az angolom, de az s-ek és sz-ek nem tiszták beszédben, és menjek el logopédushoz, mert erre panaszkodni fognak a szülők, és így sajnos nem tud alkalmazni, mert a szülők tökéletes tanárt akarnak. Ezen besírtam. Közvetlenül ezután megkérdezte, a fogam miatt beszélek-e furán :D :D :D Én nem tudom, más hogy van vele, szerintem ez bunkóság. Amúgy tényleg nem gondolom, hogy olyan nagyon furán beszélnék, mert még sosem mondta egyetlen főnököm vagy tanítványom sem. Meg azért erős sértésnek éreztem, hogy azt közölje velem, nem tudok elég jól angolul, tekintve, hogy az elmúlt 15 évben ilyen

A Csokoládé folytatása, így a főszereplői Vianne, Anouk és Roux, akiket már az első kötet olvasásakor, 13 éve is nagyon szerettem. Az a könyv volt az első angol nyelvű regény, amit nem rövidített változatban olvastam, és hatalmas sikerélmény volt, hogy gond nélkül megértettem. Arra is emlékszem, próbáltam megtippelni, a rendszeresen előkerülő francia kifejezések mit jelentenek. Mindjárt az első oldal első bekezdésében szerepelt, hogy crêpe, amiről nagy boldogan eldöntöttem, hogy az nyilván a krepp papír (a karnevál kellékeként szerepelt, a krepp papír illett volna a kontextusba), aztán megnéztem egy netes szótárban, és kiderült, hogy palacsinta. Azóta is nagyjából ez a szó teszi ki a francia nyelvtudásom jelentős hányadát, és ezt is Joanne Harrisnek köszönhetem. Amúgy a Lollipop Shoesról is lesz szó. Most. Másfél hónapig olvastam, már azt hittem, sosem érek a végére. Többször megjárta Kartitscht, Budapestet és Bécset is. Végül részben az jelentett komoly motivációt arra, hogy a

Kedden korán reggel beszereztem, beszkenneltem, e-mailben elküldtem az igazolásokat arról, hogy tényleg dolgoztam a pesti nyelvsuliban. Este megjött az e-mail, hogy felvettek a bécsi nyelvsuliba, ahol angolt kell tanítani. DE. 1. Augusztus közepén kezdhetek. 2. Hiába küldtem el a papírt arról, hogy honosították a diplomámat, továbbra is az alacsonyabb kategóriában hagytak, ahol lényegesen kevesebbet lehet keresni, mint honosított diplomával. 3. El kell végezni két tanfolyamot három nap alatt (egy 6 meg egy 16 órásat), ezek összesen kb. 300 euróba kerülnek, és nem esett szó arról, hogy ők ezt nekem megfinanszíroznák. 4. Le kell jelenteniük a munkaügyi központ felé, hogy otthon milyen munkám volt (he?), ezért nem jó az igazolás, amit hoztam, hozzak olyat, amin hónap, nap pontossággal van rajta, mettől meddig dolgoztam ott. Juhú! Írtam a főnökömnek, és már látom magam előtt az arcát, mennyire fog örülni, amikor elolvassa a jó hírt, hogy harmadszor is újra kellene írnia az igazolást

Reggel sikerrel jártam, megszereztem a nyelvsuliból a szükséges papírokat, elvittem őket beszkennelni, majd el is küldtem a két nyelviskolának. Annyira megkönnyebbültem attól, hogy sikerült, és még 9 előtt végeztem ezzel a körrel, hogy úgy döntöttem, ha még van jegy Steve McCurry kiállítására 10-11 közé, akkor elmegyek. Nagyon vágytam erre a kiállításra, de amióta megnyitott, egyik otthon töltött hétvégén sem jött össze, viszont a következő, utolsó hétvégén nem megyek haza, úgyhogy most szombaton már le is tettem róla, sőt már a szomorkodás (rövid) fázisán is túl voltam aznap estére. Így talán még nagyobb volt az öröm, hogy mégis eljutottam. És nagyon nagy kár lett volna kihagyni. A legismertebb képe az afgán Sharbat Guláról. Egy menekülttáborban készült 1984-ben Nagyon erős képeket válogattak ki a fotós eddigi munkái közül, nem is tudom, hogy bizonyos képek okozták-e, hogy teljesen meghatódtam, és ha nem lett volna tele a terem, biztos el is sírom magam, vagy az összhatás tehe

Pénteken a KÖKI Tescójában vásároltam, amikor egy réges-régi, ismeretlen ismerősre lettem figyelmes. Egy pasira, akivel a jedlikes pályafutásom idején hosszú évekig minden reggel ugyanazzal az 51-essel utaztunk Csepelre. Biztonsági őr volt, mindig az egyenruhájában utazott, és mindig azt gondoltam, hazafelé tart az éjszakai műszakból, de most, hogy pont a KÖKI-ben futottunk össze, már azt is el tudom képzelni, hogy Csepelen dolgozott, de kispesti volt. Azért is maradt meg ennyire az arca (már azon túl, hogy szerintem bárki megjegyezne egy olyan embert, akit évekig minden hétköznap lát), mert nagyon hasonlított nekem anyu egyik volt tanítványára, akibe én egy kicsit szerelmes voltam óvodás koromban. Megállapítottam, hogy azért rajta is látszik a legutóbbi találkozásunk óta eltelt minimum 11 év, és eszembe jutott, vajon én is ismerős vagyok-e neki. Érdekes dolgok ezek.

Ma is családdal telt. Délre átmentem a szüleimhez, és estig ott voltam. Apu meglocsolt, és érdekes módon neki jó illatú kölnije van idén. Aztán beszélgettünk, néztünk húsvéti Charli Brownt magyar szinkronnal, miután tegnap véres verejtékkel megszereztem*, gyönyörködtem anyu húsvéti alkotásaiban (képek alább), majd anyu megpróbált megtanítani horgolni. Höhö. Elég vicces volt. Hát, halljátok, elsőre az sem ment, hogy feltekerjem a kezemre a fonalat, és megfogjam a tűt. Végül anyu kénytelen volt nagyobbra cserélni a tűt és a fonalat is, mert az sem ment, hogy beakasszam a fonalba a kampót. Tiszta szerencse, hogy pedagógus anyukám van, mert így nem kapott tőlem idegzsábát. Sokat nevettünk a szerencsétlenkedésem közben, és végül eljutottunk odáig, hogy tudok csíkot horgolni, igaz, a csíkban nincs két egyforma szem. Nem baj, majd gyakorolom, és mire Fruzsival leülünk horgolni, talán már egyenletes csík horgolására is képes leszek :D Azon gondolkodtam vihogás közben, hogy úgy tűnik, a jövendő

Véletlenül felfedeztem ma a Molyon, hogy a szerzői adatlapom kivonatához az van írva, 11 fordítás. Eddig 9 volt, úgyhogy először arra gondoltam, valaki összekutyult valamit, aztán rájöttem, hogy azért bőven van bent leadott fordítás a kiadónál, lehet, hogy megjelent valami, csak még nem kaptam e-mailt. Megnéztem, és az van, hogy április 14-én két munkám is megjelenik, ráadásul mindkettő igazi szívem csücske :) :) :) Nem mintha sok olyan könyvem lett volna, amit nem élveztem fordítani, de ezeket különösen nagyon szerettem. Micsoda szülinapi ajándék lesz ez :) Juhú!

  Ez a húsvéti asztalom idén. A kosárka körül az idei tojások (decoupage-zsal készültek). A virágokat, a tányéralátéteket meg a váza mögé belógó tojást, amiben egy nyuszi ül, anyu gyártotta az évek során. A tojásban ülő nyúl veterán, van már vagy 15 éves is, ha nem több.   Katáéknál virágzik az orchidea. Volt locsolás is, és idén is nagyon cukik voltak a fiúk, ahogy izgultak versmondás közben. Ráadásul kézen fogva! Volt némi megkésett Zoltán-nap is, rengeteg csoki (a gyerekeknek, a felnőtteknek mértékkel hoz a nyúl), és anyuval észt nyelvű Verdák társashoz való kérdéskártyákat fejtegettünk. Nagyon szórakoztató volt, egy csomó szót meg nyelvtani szabályt kitaláltunk. Például, képzeljétek, a villám észtük pikne. Tiszta hasznos tudás. Ja, az észt társast Bence nyerte egy magyar gyerekújság játékában, de még csak leírás sincs hozzá magyarul. Azért az is elég jó poén :D

Kaptam egy értesítést, hogy ők úgy érzékelik, a pakisztáni robbanás közelében tartózkodom, ezért érdeklődnek, jól vagyok-e, és javasolják, tudassam az ismerőseimmel, ha biztonságban vagyok. Az elgondolás amúgy teljesen jó, csak ez most kicsit mellé.

Ausztriában igazolás kell arról, hogy tényleg a nyelvsulinál dolgoztam itthon. Kértem is még múlt héten, kaptam is, csak épp nem volt jó rajta a dátum. (Az egyik részen 2014-ig, a másikon 2015-ig voltak csoportjaim, de az igazolásokon egységesen 2013 szerepel, ami kicsit ciki, tekintve, hogy az önéletrajzomba a jó dátumokat írtam.) Írtam a sulinak, hogy ez történt, és kérem, hogy javítsák ki a dátumokat. Visszaírtak, hogy oké, kijavították, és leadták a suli portáján a papírt. Ezt az üzenetet akkor kaptam meg, amikor a suli már zárva volt, viszont szkennelve nem érkeztek meg a papírok. Kedden én már nem akartam Pesten lenni, amúgy az még húsvéti szünet, gondolom, akkor sem fognak megérkezni az igazolások, miközben a két iskola türelmetlenül várja, hogy a március 16-17-i interjúk után virítsak már valamit. Jó esélyem van rá, hogy bukjam mindkét állást. Nagyon vidám vagyok ám ettől :) Szóval most nem tudok visszamenni holnap, hanem kénytelen leszek bazi korán, lehetőleg épületnyitásra

- Reggel húvéti nyulat futottam. - Utána Kitakarítottam a lakást. - Aztán sütöttem pogácsát. Gluténmentes, elsőre nagyon furának tűnt, de miután kihűlt, kifejezetten ízlett, és még puha is. Lehet, hogy ezt az útifű maghéjjal értem el, nem tudom, feltehetőleg sosem fog kiderülni. - Aztán következett egy Skype-randi :) - Utána sütöttem egy mákos bejglit is. Glutén- és cukormentes. Biztos, ami tuti, a citromhéj mellett megreszeltem kicsit a kezemet is. Azért semmi komoly, a süti is meg én is megúsztuk. A bejgli tölteléke kifejezetten ízlik, és a tészta is finom, csak megint mállik. Tény, hogy normális bejglit még sosem sikerült sütnöm, pedig ez kb. az ötödik próbálkozásom volt pár év alatt. Sebaj, nagymamakoromig még van idő :) - Elvillamosoztam az optikába, hogy nézzék meg a szememet, mennyit szárított rajta a kontaktlencse. Nem tudták megnézni, mert munkaerőhiány van, csak egy dolgozó ült bent épp a boltban, és hát nem hagyhatta őrizetlenül az üzletet, vagyis nem mehetett be a vizs

Voltam az újévi malacoson, ami Steiner Imre első nagyobb futóeseménye volt, aztán a Valentin-napit kihagytam, és most elmentem a húsvéti nyulasra. Nagyon jó volt! Bár 9-re értem oda, amikorra meghirdették a gyülekezést, még jutott technikai futópóló, aminek nagyon örültem. (Arra számítottam, hogy mindenki cselesen órákkal korábban kitelepül, hogy jusson póló, én meg lemaradok róla. De nem!) Volt közös bemelegítés, ami nagyon jó ötlet. Aztán futottunk egy nyulat. Nekem megint fogalmam sem volt, mikor mijét rajzoljuk, mert nincs ilyen fejlett térlátásom, de azon nagyon jól szórakoztam, hogy micsoda kanyarokat meg íveket vittünk bele. (Itt jegyzem meg, hogy a MapMyRun tényleg nagyon komoly - utólag vissza tudom nézni az útvonalat, a nulláról megrajzolja nekem a nyulat, mutatja, mikor merre kanyarogtam. Nem semmi.) Jó volt látni a tömeget, és a járókelőknek is szereztünk néhány vidám percet. Annyira jók az ilyen közösségi események/élmények! Én a csapat elején futottam, mert arra gondoltam

Alkalmazást fejleszt a MÁV, ezért most nem tud családoknak egymás mellé szóló helyjegyeket kiadni. Amikor múlt héten jöttem haza vonattal, fura is volt, hogy amint felbukkant a kalauz, a szomszédos négyesben ülő egyik hölgy felpattant, és mondta, hogy ő odamenne a gyerekekhez, akik két kocsival arrébb utaznak. Kalauz döbbenten: "Két kocsival arrébb?" Anyuka: "Oda kaptak jegyet." Azt gondoltam, ez csak valami különleges eset lehet. De nem. A MÁV megint hasít :) Profik gyülekezete van náluk is.

Írtam, hogy leégett a lakásuk, E. barátja pár napja tett fel képeket, sokkoló, nem sok maradt a holmiikból. Már amikor először kiírta E. a pilateses csoportba, hogy ez van, felvetette az egyik nő, hogy kellene gyűjteni neki. Ebben én is részt akartam venni, és meg is oldotta a szervező, hogy beszállhassak. A tegnapi órán adták át neki a pénzt, 160 ezer forintot raktunk össze. Fényképezték a reakcióját, és nagyon édes, ahogy meghatódott :) Tökre örülök, hogy jólesett neki, meg, bár nem annyira sok ez a pénz, azért viszonylag sok olyan dolog kijön belőle, ami elégett vagy szétázott az oltásban. Jó érzés, hogy részt vettem benne, még ha kicsivel tudtam csak hozzájárulni, akkor is.

Két napja: "Nagyon rossz meg fáj a gyomrom a legutóbbi liszt-cukor után, nem kell süti húsvétra, nem sütök semmit." Tegnap: "De azért mégis húsvét lesz, csak kellene valami süti. Csak egyféle, abból is annyi, hogy vigyek haza, itthonra meg maradjon egy nagyon kevés, pár szem." Ma: "Akkor megpróbálok glutén- és cukormentes mákos bejglit meg gluténmentes pogácsát sütni, meglátjuk, mi lesz belőle. Menjünk, vegyünk hozzávalókat!" Meh. Mivel tartottam tőle, hogy 800 gramm sonkával (ez volt a legkisebb, amit találtam a Tescóban) eléggé meg leszek lőve, azt találtam ki, hogy kb. a felét felhasználom egy adag lencsefőzelékhez, és akkor a másik felét két-három nap alatt már tutira meg tudom enni. El is készült a lencsefőzelék, illetve szigorúan véve főtt lencse sonkával, mert nem rántottam be (hagymát elfelejtettem venni, lisztet meg nem akartam beletenni). Mennyire jó lett... Nem is értem, miért nem főzök lencsét gyakrabban. Holnap reggel húsvéti nyulas

Megérkezett a schönbrunni futásom összefoglalója e-mailben. Azt mondja nekem az oldal, hogy 2. sprintkirálynő lettem az egyik 2,7 km-es körömmel, amin pont 6:26-os kilométereket mentem. Ezen megdöbbentem. Eltartott egy darabig, mire rájöttem, mi van. Fel lehet vinni futóútvonalakat, és akkor az azt az útvonalat futókat rangsorolja az app. Valaki felvitte például a schönbrunni palota parkját, ahol egy kör 2,7 km, és van már 201 teljesítés. És a nők között enyém eddig a második leggyorsabb kör :O Azt a mindenit! A sprintkirálynő köre mellesleg 6:09-es, hehe. A sprintkirályé meg 5:29-es, ami egyenesen lol. Nagyon komoly ez a motivációs rendszer, még valami pontokat is kaptam, amikről még nem derült ki számomra, mire jók, de már most örülök nekik. Ráadásul a márciusi pontversenyben én vezetek :O Ez 10 ponttal elég vicces, szóval gyanítom, hogy a schönbrunni futók kis hányada használja a MapMyRunt. Már érzem is, hogy rendesen fogok járni futni, mert már most motiválódtam. Megszólították a v

Ma van Ibolya néni születésnapja. Még mindig csak 59 éves lenne, de idén lesz 8 éve, hogy meghalt. Nagyon durva ez már önmagában is, azzal együtt meg pláne, hogy mennyire rohan az idő. Nem lehet a Vörösmarty téren a Könyvhét, úgy döntöttek az okosok. Mert a Vörösmarty téren rendnek kell lenni. Hogy hosszú évtizedek óta mindig ott volt a Könyvhét, és még sosem lett tőle rendetlenség, az nem szempont. Kell parkolónak, punktum. Az a Vörösmarty tér, ami szintén évtizedek óta autómentes övezet. Parkolónak, azt érted? A logikád ne keresd, nincs.Vagy akár... ész, hová mész? Krisznél mindig jó az edzés, ez ma sem volt másként. Jólesett, hogy örült nekem ő is, és örültek a lányok is. Én is nekik. Három nap alatt szerintem most már egész tisztességes izomlázat hoztam össze magamnak, de ez majd holnap vagy holnapután kiderül. K. Andi egyébként tegnap bűnbe vitt - megismertetett a haskerékkel , és akkor most nekem is kell egy ilyen. Remélem, holnapra átvehetővé válik, és akkor itthon, az elősz

Azért kerül elő ilyen gyakran Málta, mert nem vettem ki a lájkot a legnagyobb napilap mellől, ezért minden nap megkapom az összes hírt, amit a Facebookra posztolnak. És van furcsaság bőven. Egy máltai középiskolában lopási ügyben nyomoz a rendőrség, és a nyomozás egy pontján ujjlenyomatot kértek az összes tanártól. A tanárok erre a szakszervezethez fordultak, akik a miniszterhez, és kitört a botrány, hogy Málta rendőrállam, és ilyet demokráciában nem lehet csinálni, és miért nem nyomozzák inkább ki, hogy ki a tettes. Nem tudom egészen a helyükbe képzelni magam, nem tudom, hogy mit szólnék, ha az összes kollégámmal együtt az én ujjlenyomatomat is kérnék, de valamiért azt hiszem, ennyire nem akadnék ki. Persze sokat számít a stílus, mint ahogy abban az esetben is, amikor a munkahelyeim igazolását kérték - St. Pöltenben ellenségesek voltak, úgy beszéltek velem, mintha nyilvánvalóan csak hazudnám, hogy dolgoztam, Bécsben meg kedvesen közölte a hölgy, hogy szüksége lenne ezekre a papírokr

Jó, január 2-án már voltam az újévi malacos futáson, de az még nem rendszeresség, és Tomival is futottunk múlt héten, de az meg rövid volt. Szóval az 5 km-es futások szempontjából volt szezonnyitó ez a mai. Kapásból 5,5 km lett amúgy a MapMyRun szerint, ami egy nagyon jó kis futós app, ajánlom szeretettel. 36:47 lett az időm, ami nem is rossz, illetve jobb, mint amit hittem magamról. Azt gondoltam, 7 perces kilométereket futok, és nem. Az elején még 6:13 volt, a végére 6:34, és attól jött ki a 6:41-es átlag, hogy az első kör után (kettő van összesen) belesétáltam. És csak 384 kalóriát égettem el, fel vagyok háborodva. Jólesett a futás, bár nem volt könnyű, már csak azért sem, mert 1. a vasárnapi liszt-cukor habzsi-dőzsi óta még most sem vagyok teljesen jól gyomorilag (az azért durva :O ), ezért fájt kicsit a mozgás, 2. a tegnap esti Béres Alexandra-féle tornától elég jó izomlázam lett a hasamban meg a fenekemben. Nagyon úgy tűnik, hogy holnapra a combomban is lesz. Amúgy kicsit hid

Felolvasóest volt ma egy bécsi magyar bisztróban. Hárman olvastak fel Weöres Sándor verseiből azzal a céllal, hogy megmutassák, a gyerekversei is mély értelműek, és a felnőtteknek szólók is játékosak. Mivel alapvetően nem szeretem annyira a verseket, tudtak újat mutatni, és nagyon jó volt a válogatás. Két (vagy, ha úgy vesszük, három) vers tetszett különösen, mutatom őket. Boldogság "A férfi" Szeretem ernyős szemedet, etető puha kezedet, mellém simuló testedet, csókolnám minden részedet. Ha minket földbe letesznek, Ott is majd téged szeretlek, őszi záporral mosdatlak, vadszőlő-lombbal csókollak. "A nő" Hidd el, ha egyszer meghalunk, föl a felhőbe suhanunk. Vének leszünk és ráncosak, de szívünkben virágosak. Nagy felhő-hintánk csupa láng, alattunk sürög a világ, gurul a labda, sül a fánk, mosolyog hetven unokánk. Két részlet A teljesség felé című műből Tíz lépcső Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad. Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te mag