Óvodai angol

Voltam ma is interjún. Vagyis hát megnéztem egy órát, aztán kb. 10 percet beszélgettünk a tanárral, és ennyi. 4-6 éves gyerekek voltak, cukik, csak a többségnek marhára nem volt kedve ugrálni, jönni-menni, úgyhogy többen sztrájkba léptek, és direkt nem csinálták, amit a nő kért, sőt volt több olyan, aki el is vonult pihenni meg anya ölében üldögélni.

A beszélgetés végén a hölgy közölte, hogy írásban tök jó az angolom, de az s-ek és sz-ek nem tiszták beszédben, és menjek el logopédushoz, mert erre panaszkodni fognak a szülők, és így sajnos nem tud alkalmazni, mert a szülők tökéletes tanárt akarnak. Ezen besírtam. Közvetlenül ezután megkérdezte, a fogam miatt beszélek-e furán :D :D :D Én nem tudom, más hogy van vele, szerintem ez bunkóság. Amúgy tényleg nem gondolom, hogy olyan nagyon furán beszélnék, mert még sosem mondta egyetlen főnököm vagy tanítványom sem. Meg azért erős sértésnek éreztem, hogy azt közölje velem, nem tudok elég jól angolul, tekintve, hogy az elmúlt 15 évben ilyen kritikával még nem találkoztam, viszont sokan dicsérték már a tudásomat és a kiejtésemet is, többek között anyanyelviek is. Ja, az ő osztrák akcentusára nyilván nem panaszkodik senki, csak az nem jó, ahogy én beszélek.

Amúgy összességében azt mondta, hogy küld nekem anyagokat, meg majd menjek workshopra meg mittomén, és ha találok magamnak tanítványokat, akkor majd lehet, hogy dolgozhatok nála, de hát... Miért ilyen barátságtalanok errefelé a népek? Erre van valakinek valami tippje? Nem akar engem ez az ország, egyre inkább ez az érzésem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai