Öregdiák bál

volt tegnap este a gimiben. Minden 10, 20, 30, 40, 50 és 60 éve végzett diákot vártak szeretettel. A suli meg 70 éves ráadásul, szóval igazán nagy ünnep volt. Az osztályunkból csak hatan mentünk el, de végül is tökmindegy, múlt szombaton úgyis elég sokakkal találkoztunk a saját osztálytalálkozónkon. Mivel oda csak az ofő meg a fiúk tesitanára tudott eljönni, és főleg a tanárok miatt vártam ezt az eseményt, mert lehetett sejteni, hogy itt sokan megjelennek. És így is lett. Ott volt a magyartanárom, a némettanárom, a töritanárom, a tesitanárom, meg persze ott volt az ofő is. Volt ünnepi műsor énekkel, hegedűszóval, vetítéssel a suli történetéről meg a 70 éves jubileumról, valamint egy nagyon humoros és ötletes mini színdarab arról, hogy a Jedlik jó iskola - nyilván a magyartanárom betanításában, meg is lepődtem volna, ha nem ő csinálja :) Azért mosolyogtunk össze a többiekkel, amikor elhangzott a neve, mert már a mi diákkorunkban is folyamatosan pörgött, mint a búgócsiga, és mindig minden ünnepséget ő szervezett, mindig minden előadást ő tanított be. Én nem tudom, egy embernek honnan tud ennyi energiája lenni. Csak nagyon röviden tudtunk beszélgetni, sajnos, de legalább akkor mind a hatan ott voltunk, és egy tipikus HZS-s mondattal búcsúzott tőlünk: "Most is négy-öt helyen kellene lennem egyszerre. Már gondolkodom egy Koppány-féle megoldáson." Ezzel eltűnt, mi meg ott vihogtunk még percekig, hogy ez kész, semmit sem változott. (Remélem, nem is fog.) Minden osztálynak volt kijelölt terme az üldögélésre és beszélgetésre - nekünk a sajátunk. Gondolom, ennek ahhoz lehet köze, hogy a mi ofőnk igazgatóhelyettes, a másoké meg nem :) Jó volt ott elüldögélni kicsit, közben meg fura érzés is, mint úgy általában ez az egész este. Körbejártuk a sulit, megnéztük a vadonatúj kémialaborokat, amelyekben 10 csepeli általános iskola diákjai szoktak megfordulni rendszeresen, és arra gondoltam, lehet, hogy jobban értettem és szerettem volna a kémiát, ha ilyen laborban tanulhatok. Fura volt látni a némettanárnő előző osztályából az egyik srácot, aki most elsőéves egyetemista - hetedikes korában tanítottam németből pár hétig, amikor a Jedlikben voltam kistanár :) Elvittem a sulinak az egyik fordításomat, ami tiniknek való lehet, a Vadvilágot, és tök jólesett, mennyire örült neki az ofő meg a némettanárnő, akiknek átadtam :) Azt mondták, azért még elolvassák, mielőtt bekerül a könyvtárba :)

Szóval jó élmény volt, örülök, hogy elmentem. Már várom a 20 éveset :)