A munka meg a tanulás

Először párbeszédek a napomból.

1. Szól a kedves vásárló, hogy neki elnyelte a pénzét az automata. Nadine biztosított róla, hogy ilyen nem történik soha, általában az van, ha a pénz után nem érkezik meg a papír, hogy elakadás van a gép mininyomtatójában. Megnéztem előbb, hogy a kedves vásárló tényleg bedobott-e pénzt (ehhez kell az adminkártya, és érdemes megnézni, mert van, hogy kiderül, tökre nem dobott be semmit az illető, vagy esetleg jön a sztori, hogy jaaaa, hogy ezt a papírt kell kapnia neki a pénz bedobása után, oké, ezt nem tudta), láttam, hogy tényleg bedobott, majd kinyitottam a gépet, és azt láttam, hogy elakadt a papír, de még a nyomtatás előtt, tehát nincs meg az eredeti jegy. Ilyenkor meg tudom nyitni a gépben a fogadást, és tudok nyomtatni másolatot. Mondtam is a pasinak, hogy most másolatot nyomtatok, és az pont olyan jó, mint az eredeti, csak majd ha nyer, a kifizetéskor várnia kell kb. 5 percet. (Mert a másolaton nincs titkos kód vagy mifene, ezért el kell küldeni fényképen a főnöknek, aki a rendszerből kideríti a titkos kódot, megküldi nekem, és akkor tudok fizetni.)
Pasi: - Ne haragudjon, de én ezt nem kérem, nekem adja vissza inkább a 10 eurómat. Amikor fogadtam, még sokkal magasabb volt az odds.
Majd kiestem a szememen.
Én: - Nem lehetett magasabb, mert ez ugyanaz a fogadás, ez ugyanaz a jegy, mint amit Ön megvett, csak nem az eredeti, hanem másolat.
Pasi: - Pedig sokkal magasabb volt, hát nekem ez így nem kell.
Én: - Hogy lehetett volna magasabb? Ez pontosan ugyanaz a jegy, ugyanaz van a papíron, mint ami akkor lett volna rajta, ha nincs elakadás a nyomtatóban, csak megnyomtam a "másolat nyomtatása" gombot. Ez a fogadás nem mostani, hanem 5 perccel ezelőtti, akkor került be a gépbe, amikor Ön megnyomta a "jegy nyomtatása" gombot.
Még szomorkodott egy kicsit, hogy pedig sokkal magasabb volt az odds, aztán inkább leült meccset nézni.

2. Ma is betért hozzánk az az elegánsan öltözött, aktatáskás bácsi, akivel pénteken úgy megkedveltük egymást. Az, akiben felmerült a kérdés, minek dolgozom ott, ha nem ismerem a focicsapatokat. Ma is volt nála papírka, de már rutinosan eleve a mellkasához szorította, nehogy véletlenül lessek.
Bácsi: - Admira, az Admira nyer.
Én: - A-D-M-I-R-A?
Bácsi (belenéz a papírkájába): - Igen.
Én: - Már látom is. És kivel játszanak?
Bácsi: - Szombaton lesz a meccs.
Én: - Jó, de melyik csapattal játszanak?
Bácsi: - Ez egy osztrák ligamérkőzés.
Nyilván gyanakodhatnék arra is, hogy egy kva szót nem beszélek németül, és az okozza a problémát (a bácsi osztrák, és erősen gyanítom, hogy minden külföldit egységesen lenéz), de mindenki más mindig megérti, amit mondok, még ha naponta többen meg is kérdezik, honnan származom, tehát levágják, hogy nem vagyok helyi (néhányak szerint kelet-európai fejem van, mások az akcentusomra figyelnek fel). Na most. A rendszer úgy néz ki, hogy beírom a keresőbe a csapat nevét (vagy a meccs számát - ez utóbbi jobb, mert akkor nincs több kérdés, a szám egyértelműen azonosítja a meccset, de hát a bácsi ilyen dolgokkal nem foglalkozik, hogy a meccs száma, ugye), és akkor feltárul előttem a csapat következő pár napban játszandó összes meccse, viszont cselesen nincs odaírva egyik mellé sem, hogy azt pontosan mikor és éppen milyen bajnokságban játsszák. Mivel egyelőre sem én, sem a gép nem foglalkozunk gondolatolvasással, teljesen jogos kérdés, hogy kivel játszik az Admira azon a meccsen, amire a bácsi fogadni akar. Mivel láttam, hogy a bácsi nagyon szeretné, hogy megint beszólhasson, gondoltam, akkor tippelgetni fogok, csakazértsem fog megint lealázni, mint legutóbb.
Én: - X csapattal játszanak?
Bácsi: - Nem. Ez egy ligamérkőzés. [:D :'D]
Én: - Y csapattal játszanak?
Bácsi: - Nem.
Én: - Akkor mégis X csapattal játszanak? [A többi csapatnév egyáltalán nem csengett németesen, gondoltam, biztos nem az osztrák liga meccseiről lehet szó.]
Bácsi belenéz a titkos kis papírjába, majd újra rám.
Bácsi: - Igen.
Oszt mi a jó fittyfenéért nem lehetett ezt válaszolni már akkor, amikor először kérdeztem, kivel játszanak, de legkésőbb akkor, amikor először rákérdeztem erre a csapatra, kedves bácsi? De hát ezt csak gondoltam, nyilván. És kicsit csúnyább szóval, mint amilyen a fittyfene, elismerem. Ezt az egészet aztán még a másik csapattal is végigzongoráztuk, akinek a meccsére a kedves bácsi fogadni akart. Ja, nem, nem az egészet, mert akkor már nem adtam meg neki a lehetőséget, hogy megint megmondja az időpontot és a ligát is, rögtön a tippeléssel kezdtem.

Nomármost. Egyrészt nem felvételi követelmény a fogadóirodában, hogy legyek focibuzi, mert például teniszbuzi is lehetnék, az is egy sport, arra is fogadnak emberek. Hogy én pont a tenisz iránt sem érdeklődöm különösebben, meg úgy általában nem nézek sporteseményeket a tévében, csak az Olimpiát, hát, ez az én problémám, és még mindig nem kizáró ok. A többi lány sem néz sportot a tévében, aki ezekben a boltokban dolgozik, szóval azért nem lógok ki a sorból. Másrészt a munkaköri leírásomban sem szerepel, hogy nekem szeretni kell a focit, tudni kell a szabályait, érteni kell hozzá, ismerni kell a csapatokat. Amúgy nagyon sok csapat van ám széles e világon. Ezek a csapatok nagyon sok meccset játszanak ám összességében bármelyik tetszőleges héten. Nálunk ebből a brutális mennyiségű meccsből nagyon sokra lehet is fogadni, egy adott időpillanatban nem ritkán 20-30 játékot is látok az "élő fogadás" fül alatt. (Amit idő közben megtanultam használni, mert van olyan kedves törzsvendégünk, aki nem sipítozik pánikolva, hogy úristen, gyorsan már, gyorsan már, hogy kedvem se legyen megpróbálni megtanulni ezt a csodamenüt, hanem viszont türelmesen végigvárta azt a két alkalmat, amíg még nem ment, és próbáltam megbarátkozni a rendszerrel - ennyi elég is volt ahhoz, hogy megtanuljam, hogyan kell használni, aztán azóta használom.) Nomármost. Vajon a kedves bácsi komolyan azt gondolja, hogy azért, mert egy fogadóirodában dolgozom, nekem kutya kötelességem tudni, adott héten melyik csapat mikor, kivel, melyik bajnokságban játszik? Akkor a kedves bácsi erősen el van tévedve. De sebaj, végül nem szólt be, mert nem nagyon volt neki mire, így én sem dúltam fel magam. Szépen elköszöntünk, aztán annyi.

Kora délután kaptunk egy üzenetet a bolt WhatsApp csoportjába, hogy holnap reggel 8-kor gyűlés van abban a boltban, ahol én eredetileg dolgoztam, mindenkinek kötelező a megjelenés. Nadine aranyos volt, mindjárt beírta, hogy szerinte nekem ez már kb. mindegy, mivel péntek az utolsó napom. A válasz az volt, hogy nekem is menni kell. Most vagy csináltam valamit, vagy valaki más csinált valamit, amiről mindenkinek tudnia kell, nehogy véletlenül más is megcsinálja, vagy valami olyan változás van, ami azonnali hatállyal érvényes, így a csütörtököt és a pénteket is érinti. Nagyon kíváncsi leszek, és persze kicsit szorongok.

Megkaptam a CELTA információs pakkját, és elhűlve láttam, hogy lehetőség van elvégezni a tanfolyam előtt egy 2 napos tanfolyamot, ami a nyelvtan rejtelmeit veszi át. Ezen eléggé pislogtam. Az indok, hogy korábbi tanfolyamokon többen panaszkodtak arra, hogy nekik kicsit gyengébb a nyelvtani tudásuk, ezért nehezen tudták követni a CELTA-t.

Bennem meg az a kérdés merült fel, hogy akinek kicsit gyengébb a nyelvtani tudása, az miért nem megy el előbb egy nyelvtanfolyamra, mondjuk egy felsőfokúra, és jön vissza akkor, amikor már magabiztos. Amikor az angol (avagy amerikanisztika) szakon megjelenik egy olyan hallgató, aki tanár akar lenni, de a nyelvtudása kicsit még gyenge lábakon áll, na, az oktatók teljesen kiborulnak, szerintem az úgy még oké - az illető 5 éven át az angol nyelvvel fog kelni és feküdni, lesz egy rakás nyelvfejlesztés kurzusa, megtart kismillió előadást, megír kismillió beadandót, és mire eljut az utolsó évében a tanítási gyakorlatig, addigra szinte kizárt, hogy legyenek még problémái mondjuk az igeidőkkel meg a passzívval - bár tény hogy ilyen csoporttársam is volt. (Megnéztem a kurzusleírást, a múlt, a jövő idők, a módbeli segédigék, a feltételes mód és a passzív lesznek a témák.) De ez egy 1 hónapos kurzus. Szerintem mindenki kb. olyan szintű angoltudással fogja elhagyni, mint amilyennel megérkezett rá, a magam részéről leginkább azt tudom elképzelni, hogy bővül a szókincsünk, mert a szókincs olyan, hogy az mindig bővül. No mindegy, remélem, jó intenzív és jó hasznos az a 2 nap. Megnéztem a felkészülést és az izgalom ébresztését szolgáló feladatsort is, aztán elszontyolodtam - eléggé alapdolgokat feszeget.

Olyan fura nekem ez az egész :( Legyek már túl rajta!

Kicsit a szívemhez kaptam, amikor megláttam, hogy 6-8 hét a tanfolyam végétől számítva, mire megkapom az oklevelet, ha sikeresen elvégzem a kurzust, de aztán megnyugodtam, mert oda volt írva, hogy aki azonnal állást akar keresni, annak lehetősége lesz erre is, a tanfolyamon el fogják mondani, hogyan. Amúgy az iskola tök szimpatikus a leírás alapján, valami jó kis modern helyre számítok. Mellesleg rosszul emlékeztem, nem a Deákon van, hanem a Moszkván, de az nekem tulajdonképpen egykutya, semmiképp sem fogok nagyon sokat utazgatni a városban. Ráadásul az optikus, aki időnként megnézi, lehet-e már kontaktlencsém, a Mammutban van, szóval ez így pont kapóra jön. És van egy óra ebédszünet. Ha még mikró is található az épületben, kész, nem lesz egy szavam se. Ja, és az is tetszik, hogy 5-6 fős csoportokban fogjuk tölteni a délelőtti tanítási gyakorlatokat, na, emiatt izgatott vagyok, remélem, csupa jófej embert fogok megismerni. Csak hogy ne negatívkodjak mindig.