Svéd könyvvásár

Most olvastam, hogy a svéd könyvvásár megnyitóján elhangzott beszédében egy orosz-amerikai írónő elítélte Magyarország menekültügyi politikáját és az ügyben tanúsított magatartását, valamint azt is elmondta, elkeseríti, hogy a magyar állam képviselőivel kell egy színpadon állnia, továbbá Magyarországnak nincs helye a könyvvásáron. Na most attól függetlenül, hogy nekem mi a véleményem Magyarország hozzáállásáról, ez egy nagyon paraszt megnyilvánulás volt, különösen, ha hozzávesszük, hogy Magyarország ennek az eseménynek a díszvendége - nem a politikusaink, hanem az ország írói. Úgy tudom, ők nem kis számban ott vannak személyesen is. Hogy mást ne említsek, ott van Nádasdy Ádám, Kiss Judit Ágnes és Varró Dani. Nekik mi közük a magyar politikához? Értem, nem rájuk gondolt a hölgy a magyar állam képviselői alatt (illetve őszintén remélem), de akkor sem értem, őket miért kellett ennek kitenni.

Nagyon-nagyon rosszulesik, nagyon elszomorít ez a kirohanás. Miért kell megalázni az ott jelenlévő magyarokat, akik rohadtul nem tehetnek sem arról, hogy magyarok, sem a politikáról? És miért kell megalázni azokat az írókat (és fordítókat - jelen esetben például engem is - és illusztrátorokat és szerkesztőket és... és...), akiknek szívük-lelkük benne van a színes-szagos, gyönyörű prospektusokban, például abban, ami bemutatja az utóbbi év magyar gyermekkönyvtermését? Miért kell bojkottálni a magyar könyveket, miért kell ilyen húzással nyitni egy eseményt, hátha kevesebb külföldi kiadót fognak érdekelni azok a gyönyörű magyar könyvek? Miért kell kultúrbojkottot hirdetni egy könyvvásáron a díszvendég ellen? Jó, mondja el ez a kedves kultúrhölgy, hogy nem ért egyet Magyarország politikájával, bár annak sincs semmi köze a könyvekhez, de hogy Magyarországnak ne legyen helye a könyvvásáron, meg ő rosszul érezze magát azért, mert magyarok is állnak a közelében, hát ez... ez... Én is kimentem volna a teremből, én is úgy éreztem volna, hogy nem kötelességem hallgatni, ahogy aláznak. Fúj.