A repülő

Megrázó, megdöbbentő ez a baleset. Akkor még inkább, ha tényleg nem baleset volt. (Én a pilóták szövetségével vagy mivel értek egyet, akik szerint nagy hiba volt részleteket kiszivárogtatni a vizsgálatból a hivatalos szakértői vélemény közzététele előtt. És nehezemre is esik elhinni, hogy ezt tényleg a másodpilóta csinálta, pedig igazából el tudnám képzelni, hogy megtudta, nem lehet pilóta hosszútávú járatokon, ettől befordult, mert eleve sérült volt, és úgy döntött, hogy akkor így áll bosszút, vagy mondjuk akkor így akar meghalni.) Most már igazából remélem is, hogy úgy történt, ahogy mondják, mert különben iszonyú igazságtalan ez a cirkusz azzal a fiúval szemben. Borzasztó lehet a családoknak és az érintett iskoláknak is (a németnek, ahová a 16 gyerek és két tanár tartozott, meg a spanyolnak, ahol vendégségben voltak). Ennyire értelmetlen halált nagyon nehéz lehet feldolgozni azoknak, akik itt maradtak. Mondhatni, tönkrement nagyjából 150 család élete.

Az a fura, hogy most mintha kicsit kevésbé félnék a repüléstől - ez az eset bebizonyította, hogy teljesen mindegy, hogyan védik az utasokat, mit tesznek meg a biztonság érdekében, akkor sem tudnak kiküszöbölni minden lehetséges veszélyforrást, akkor is bármikor lezuhanhat bármelyik repülő bármi miatt. És ha ez így van, akkor tulajdonképpen felesleges félni is. Biztos van, akinek ettől a hátán feláll a szőr, de én most teljesen úgy érzem, hogy minden a sorson múlik, azon, kinek mi van kitalálva*. Meg aztán így nyugodtabban is nézek annak elébe, hogy két hét múlva négy nap alatt négyszer fogok repülni. 

*Azért persze remélem, nekem az van kitalálva, hogy majd valamikor fél évszázad múlva éjjel, álmomban halok meg.