Charles Dickens: The Cricket on the Hearth
Avagy Tücsök szól a tűzhelyen. A karácsonyi könyvek közül a harmadik, igaz, nem karácsonykor, hanem január második felében játszódik. 2014-ben az első olvasmányom.
Szeretem Dickens műveit, mert nagyszerű stílusban íródtak, olvastatják magukat, és a történetek is nagyon jók. Ez mégis csalódás volt most. A felvezetés tetszett: boldog, fiatal pár kisbabával, morcos játékgyártó (micsoda ellentmondás!), szeretet és szerelem, ameddig csak a szem ellát, meg a tücsök, aki ciripel a tűzhelyen, és az otthon jelképe: amíg ő van, meleg otthon is van.
 |
| Nem ez a kiadás van meg, de ez tetszik. |
Aztán jött a konfliktus. Az már nem tetszett, mert hiteltelen volt, nem is igazán tudtam elképzelni, hogy az történjen, amit az elbeszélő el akar velem hitetni. Aki látott már közelről nőt, vagy aki nő, az azonnal tudja, hogy a felvázolt gyötrődés egy hülyeség, és ezek után bosszantó, hogy vagy 20-30 oldalon át megy a balhé. A megoldás persze azt igazolja, aki azt mondta, ilyet egy csecsemős anyuka nem csinál, de akkor is, bosszantó az egész. Nem tudtam azonosulni a szereplőkkel, nem tudtam átélni a helyzetet.
Több nagy tanulsága is van a történetnek.
1. Nem hazudozunk. Jó szándékkal sem. A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, mint tudjuk.
2. Nem ítélünk dühből, és nem ítélünk más fölött az illető meghallgatása nélkül. (Ez egyébként éppen aktuális, Blanka próbál visszaterelgetni a helyes ösvényre, köszönöm neki, reméljük, sikerrel jár.)
3. És bízunk egymásban, különben semminek semmi értelme.
Ezen kívül szerettem a tücsköt, aki olyan aranyosan ciripel a tűzhelyen, gondoltam is rá, hogy kellene nekem is egy itthonra, hátha igazi boldogságot meg családot ciripelne a lakásba, de aztán rájöttem, hogy egy tücsök azért eléggé visszataszító külsővel rendelkezik, szegény, nem is biztos, hogy kell ez nekem.
Miért nem lehet inkább ő az igazi tücsök?
Végül a könyv 3,5 pontot kapott, de a tanulságokat meg a tücsök képét megőrzöm belőle.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése