Kedd

3/4 7-kor keltem, elrohantam másik kozmetikushoz, aztán átvettem az utolsó ajándékokat, és hazajöttem hímezni meg Reszkessetek, betörők!-et nézni. A hímzéssel nem jutottam sokra, de a film még mindig nagyon jó, így ezredjére is. Közben megebédeltem, aztán kettőkor úgy gondoltam, lefekszem, alszom 3 órát, és utána elmegyek Kriszhez edzésre. Hetek óta erre készültem, nagyon-nagyon vártam, vettem ajándékot Krisznek és a lányoknak is. És elaludtam. Hiába volt beállítva 5-re az órám, nem hallottam meg, hogy csörög, és éjfélkor tértem magamhoz. Ennyire ki voltam már fáradva, ami végül is nem csoda, hónapok óta hulla fáradtnak érzem magam, és azóta sem pihentem, mióta itthon vagyok (a két későn kelés is úgy értendő, hogy az egész napos pörgés után öt-hat-hét órát aludtam). El vagyok szomorodva :( Szégyellem is magam, mert Krisz részben az én kedvemért vállalta be a 23-o edzést, erre nem jelentem meg, és nem is írtam, hogy nem megyek. Legközelebb márciusban lesz lehetőségem edzésre menni, és ettől a gondolattól sírni tudnék, mert nagyon-nagyon hiányzik, és nagyon-nagyon készültem rá. Ráadásul Gergőről is lemaradtam, nem értette, miért nem jelentkezem, és elment aludni valamikor 11 körül. Ez így nem kellett karácsony előestéjére, eléggé elrontotta a hangulatomat. Úgyhogy most megyek aludni, hátha reggelre jobb lesz a kedvem. Jó lenne, végül is megjött a karácsony.