Álmos vasárnap
Ma el akartam menni munka előtt a marsaxlokki halpiacra. Jól sikerült.
Hajnali fél 2-kor feküdtem (éjfélig dolgoztam)
, fél 8-kor felébredtem az órámra, kinyomtam, mondván, még alszom tíz percet, aztán 1-kor már ki is pattant a szemem. Mondtam én, hogy nagyon fáradt vagyok. A piacot sajnálom, de elvileg egész évben nyitva van, csak eljutok egyszer oda is...
Apu megmentette az egeremet a messzi távolból. Megsúgta, hogy esetleg elemcserével kellene próbálkozni. Fogom a fejem, nagyon fogom. De a lényeg, hogy holnap tudok venni elemet, tehát jó eséllyel holnaptól megint lesz egerem
Néztem az egyik itteni kuponos cég mai ajánlatait, és képzeljétek, hosszú hétvégét kínálnak Budapesten Kíváncsi lennék, hányan csapnak le rá. A máltaiak szeretnek utazni, és sokat is utaznak. Találkoztam olyannal, aki eddig 80 országban járt, és még nincs 25 éves.
Judit hozott nekünk szuvenírt Amszterdamból. Kulcstartót kaptunk, többféléből lehetett választani. Nekem egy cuki holland papucsom lett, van róla kép is.
Ma délután fellifteztünk a tetőre, mert ma volt az utolsó napja a repülőnapoknak. Egy nagyon kicsi részét láttuk az eseményeknek, persze fényképeztem is, hiszen a lelkem mélyén japán turista vagyok.
Tök jó, hogy van ez a lehetőség, hogy aki éjfélkor végez, azt kisbusszal hazaviszik. Csak a fejetlenség, a fejetlenség... Már eleve ahogy a recepciós srác közli, melyik buszba kell beszállni, nem egyértelmű, mert azt mondja mindig, hogy az első vagy a második busz, de nem mindig ugyanonnan számolja, tehát ettől még fogalmad nincs, hová kell szállni. Ha visszakérdezel, mutogat bőszen, hogy abba. De az iroda bejáratától nézve, ahol ilyenkor lenni szoktunk, a két busz egymás mögött áll, tehát ettől sem leszel okosabb. Szerencsére tök egyformák, tehát ezzel sem lehet egyértelműsíteni. Ekkor érdemes megkérdezni a sofőrt, megy-e a Savoy Hill felé (ott lakom), elképzelhető, hogy tudja a választ. De nem garantált. Úgyhogy ha éjfélkor valaki odajön az irodához, láthat mintegy negyven hulla fáradt, félig leragadt szemű embert, akik egyik busztól a másikig vándorolnak, míg nagy nehezen fény derül arra, melyikbe kell szállniuk.
Tegnap a végén kiderült, hogy nem is jól csinálták meg a beosztást, ezért engem átpakoltak egyikből a másikba az utolsó pillanatban, különben nem fértünk volna el. Ugyanis a két busz pont a Savoy Hillig ment egyfelé, ott váltak el útjaik, tehát nekem mindegy volt, melyikkel visznek. De ma volt csak igazán vicces a dolog. "Melyik buszba szálljak?" "A másodikba," "Tehát abba, amelyik közelebb van?" "Igen." Gondoltam, ráerősítek erre, megkérdeztem a sofőrt is, hogy vele megyek-e. Válasz: "Fogalmam sincs, merre megyek." Vissza a recepcióshoz: "A másodikba szállj, ami előrébb van." Oké. Odaballagtam, aztán jött az a sofőr, kérdezte, hová megyek, mondtam, a Savoy Hillre, mondta, akkor a másik busz. Akkor beültem a másik buszba, a többi ember is megérkezett szép lassan, és amikor már mindenki elhelyezkedett, bejelentették, hogy akkor most a két csoport cseréljen helyet. Ilyen ez. Kicsit tartok tőle, hogy egyszer majd nem jutok haza, de igyekszem nem sokat gondolni erre, nehogy bevonzzam.
Holnap meg naaagy kirándulás van kilátásban, megalitikus templomokat és barlangokat fogok meglátogatni. Remélem, mindenhová eljutok, ahová akarok. Jó lenne, ha utána még egy bevásárlás meg a kettlebell is beleférne... Majd szedem a lábam.
Hajnali fél 2-kor feküdtem (éjfélig dolgoztam)
, fél 8-kor felébredtem az órámra, kinyomtam, mondván, még alszom tíz percet, aztán 1-kor már ki is pattant a szemem. Mondtam én, hogy nagyon fáradt vagyok. A piacot sajnálom, de elvileg egész évben nyitva van, csak eljutok egyszer oda is...
Apu megmentette az egeremet a messzi távolból. Megsúgta, hogy esetleg elemcserével kellene próbálkozni. Fogom a fejem, nagyon fogom. De a lényeg, hogy holnap tudok venni elemet, tehát jó eséllyel holnaptól megint lesz egerem
Néztem az egyik itteni kuponos cég mai ajánlatait, és képzeljétek, hosszú hétvégét kínálnak Budapesten Kíváncsi lennék, hányan csapnak le rá. A máltaiak szeretnek utazni, és sokat is utaznak. Találkoztam olyannal, aki eddig 80 országban járt, és még nincs 25 éves.
Judit hozott nekünk szuvenírt Amszterdamból. Kulcstartót kaptunk, többféléből lehetett választani. Nekem egy cuki holland papucsom lett, van róla kép is.
Ma délután fellifteztünk a tetőre, mert ma volt az utolsó napja a repülőnapoknak. Egy nagyon kicsi részét láttuk az eseményeknek, persze fényképeztem is, hiszen a lelkem mélyén japán turista vagyok.
Tök jó, hogy van ez a lehetőség, hogy aki éjfélkor végez, azt kisbusszal hazaviszik. Csak a fejetlenség, a fejetlenség... Már eleve ahogy a recepciós srác közli, melyik buszba kell beszállni, nem egyértelmű, mert azt mondja mindig, hogy az első vagy a második busz, de nem mindig ugyanonnan számolja, tehát ettől még fogalmad nincs, hová kell szállni. Ha visszakérdezel, mutogat bőszen, hogy abba. De az iroda bejáratától nézve, ahol ilyenkor lenni szoktunk, a két busz egymás mögött áll, tehát ettől sem leszel okosabb. Szerencsére tök egyformák, tehát ezzel sem lehet egyértelműsíteni. Ekkor érdemes megkérdezni a sofőrt, megy-e a Savoy Hill felé (ott lakom), elképzelhető, hogy tudja a választ. De nem garantált. Úgyhogy ha éjfélkor valaki odajön az irodához, láthat mintegy negyven hulla fáradt, félig leragadt szemű embert, akik egyik busztól a másikig vándorolnak, míg nagy nehezen fény derül arra, melyikbe kell szállniuk.
Tegnap a végén kiderült, hogy nem is jól csinálták meg a beosztást, ezért engem átpakoltak egyikből a másikba az utolsó pillanatban, különben nem fértünk volna el. Ugyanis a két busz pont a Savoy Hillig ment egyfelé, ott váltak el útjaik, tehát nekem mindegy volt, melyikkel visznek. De ma volt csak igazán vicces a dolog. "Melyik buszba szálljak?" "A másodikba," "Tehát abba, amelyik közelebb van?" "Igen." Gondoltam, ráerősítek erre, megkérdeztem a sofőrt is, hogy vele megyek-e. Válasz: "Fogalmam sincs, merre megyek." Vissza a recepcióshoz: "A másodikba szállj, ami előrébb van." Oké. Odaballagtam, aztán jött az a sofőr, kérdezte, hová megyek, mondtam, a Savoy Hillre, mondta, akkor a másik busz. Akkor beültem a másik buszba, a többi ember is megérkezett szép lassan, és amikor már mindenki elhelyezkedett, bejelentették, hogy akkor most a két csoport cseréljen helyet. Ilyen ez. Kicsit tartok tőle, hogy egyszer majd nem jutok haza, de igyekszem nem sokat gondolni erre, nehogy bevonzzam.
Holnap meg naaagy kirándulás van kilátásban, megalitikus templomokat és barlangokat fogok meglátogatni. Remélem, mindenhová eljutok, ahová akarok. Jó lenne, ha utána még egy bevásárlás meg a kettlebell is beleférne... Majd szedem a lábam.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése