Vasárnap

július 06, 2014

Mivel ma vasárnap van, és fél 2-kor feküdtem, gondoltam, sokáig alszom. Nem - 9-kor kipattant a szemem. Reggeli után elindultam a kikötőbe, mert olvastam valahol, hogy 2 euró 80-ért körbevisznek a kikötőben, és láthatom a tengerről Vallettát meg Sliemát. Út közben belefutottam egy felvonulásba, volt egy nagy zenekar, szép zene. De pont ellenkező irányba mentek, mint én, úgyhogy gyorsan lecsatlakoztam róluk, és a 2,80-as hajókázás keresésére indultam. Hát, ilyet nem találtam, mindenhol 16 euróért árulták a kikötői körutat. Egy pasi, aki árult, megkérdezte, megyek-e velük, öt perc múlva indulnak, mire mondtam, hogy nem értem az egészet, nekem a 2,80-as út kéne, de olyat nem látok. Sejtettem, hogy nem fogja megmutatni, hol van, hiszen ő is pénzből él. Arra viszont nem számítottam, hogy erre azt feleli, fizessek 10 eurót, és mehetek. Kicsit tisztességtelennek éreztem magam ettől, mert nem alkudozni akartam, de aztán azt olvastam az útikönyvemben, hogy a hajóutaknál alkudozni "lehet és kell is". Az is kiderült, hogy ez nem a Sliema-Valletta-Sliema út, hanem a közelben lévő két kikötőben visznek végig, megmutatják a falvakat, a hajógyárat, azt a helyet, ahol a sós vízből ivóvíz lesz (semmiféle édesvizük nincs az egész szigeten), és az egész kb. másfél óra, közben meg angolul, olaszul és németül mesélnek. Egy része érdekes volt, egy része meg gyönyörű. Örülök, hogy nem költöztem két településsel délebbre, mert ott csak a kikötőben lehetne fürdeni, és azt bánnám. A hajókázás végén tanultam a második máltai szavamat: sahha = viszontlátásra / ég áldjon, valamint azt is megtudtam, hogy Floriana egy építészről kapta a nevét, Valletta az alapítójáról (ezt mondjuk már az útikönyv is mondta), Ta Xbiex neve halászhálót, Msidáé halászfalut jelent.

Miután kikötöttünk, elindultam a parton, és kerestem egy máltai éttermet. Sikerült is találni. Nagyon sok mindent ki szeretnék majd próbálni, de első nekifutásra a máltai pörköltet választottam. Van benne marhahús, máltai kolbász, krumpli, sárgarépa, borsó, és nem számolnak külön köretet, pedig egy csomó salátát meg sült krumplit adnak mellé. Egy viszonylag mogorva bácsi volt a pincér, de mivel folyton mosolyogtam, meg kedvesnek látott, egy idő után ő is mosolyogva jött oda hozzám. Amíg vártam a kaját, hozott előételt. Tudom, hogy ha nem kérek előérelt, de hoznak, és hozzányúlok, akkor kifizettetik, de mivel ez pont a babpástétom volt, amiről olvastam az "előtanulmány" során, és Paolo pont tegnap mondta, hogy az legyen az első, amit megkóstolok, úgy gondoltam, bevállalom, hogy aztán rajta lesz a számlán. És nem volt. Sőt a gyümölcslevemet 25 centtel olcsóbban kaptam, mint ami az étlapon szerepelt. Csupa kellemes meglepetés :) Biztos, hogy visszamegyek, bár nem túl gyakran fogok így tenni, mert étteremben enni itt sem olcsó mulatság. Az a terv, hogy minden vasárnap étteremben fogok ebédelni, és szépen, lassan végigkóstolok mindent, ami máltai, de ez még képlékeny, az is lehet, hogy sajnálni fogom rá a pénzt. Pedig érdemes lenne. A töltött padlizsán például nagyon piszkálja a fantáziámat, ahogy a mindenféle tengeri herkentyű is, bár azokhoz még bátorságot kell gyűjtenem.

Amikor felértem a hostelbe, és nekiálltam fordítani, akkor jött meg az amerikai lány, Ashley, aki a tengerparton volt napozni. Mondta, hogy nagyon melege volt, ezért feljött, de később még vissza akar menni. Mivel én is azt terveztem, hogy öt körül lemegyek, együtt mentünk. Nagyon jót beszélgettünk, nagyon okos, kedves lány. Művészettörténetet tanul Kaliforniában, és a régi fővárost, Mdinát meg a közelben lévő Rabatot kellett megnéznie a szakdolgozatához, azért jött. Ráadásul Medina a vezetékneve, így külön vicces, hogy Mdniában járt Kb. másfél órát feküdtünk a napon, de már nem sütött olyan erősen, szerintem nem égtem le. Én úsztam is egyet, ő a medúzák miatt nem mert. Én most szerencsére nem találkoztam egyetlen medúzával sem, aminek nagyon örültem. Elfelejtettem térképet vinni, ennek ellenére simán letaláltam a partra a kis utcákon át, és visszafelé sem tévedtem el egyszer sem. Büszke vagyok magamra. Egyébként csodálatos a tenger illata, valahogy egészen más, mint például Horvátországban. Egész nap tudnám szagolgatni :)

Érdekes, hogy itt nem nagyon vannak bevásárlóközpontok, ezért megmaradtak a kis üzletek, amik nagyon hangulatosak. Csak nehéz megtalálni őket, de ahogy megismerem a várost, ez is menni fog szerintem.

Úgy gondoltam, ma végre korán lefekszem, remélem, összejön. Így estére kicsit befordultam, és még nem sikerült önelemzéssel rájönni, mitől van ez. Honvágyam van? Az a bajom, hogy anyuék elutaznak holnap? Ez hülyeség lenne, mert eddig sem voltunk egy helyen - de talán a megszokott reakcióm jön elő? Vagy konkrétan valaki hiányzik? Vagy stresszelek, mert holnap 1-re állásinterjúra megyek, és nagyon kell, hogy felvegyenek, mert nagyon akarok dolgozni? Az amúgy milyen, hogy ennyi idő után is hobbi és szabadidős kikapcsolódás a fordítás, nem pedig munka? Hogy lehet valamit ennyire szeretni? Nem mintha baj lenne, csak meglep.