Tudományos
Ha emlékeztek, tavaly áprilisban voltam Horvátországban egy konferencián, ahol egy népszerű horvát gyerekkönyvet (Ivana Brlic-Mazuranic: Dikics inas csudálatos viszontagságai) hasonlítottam össze egy magyarral (Móra Ferenc: Csilicsali Csalavári Csalavér), mégpedig abból az apropóból, hogy ugyanazon évben adták ki őket. Az előadásból tanulmányt is kellett írni, aminek a leadási határideje április 17. volt. Mármint 2013. április 17., a kiutazásom napja. Akkor el is küldtem a szövegemet. Elég sokat olvastam hozzá, elég sokáig írtam, Andi nénivel együtt is átnéztük, szóval nem egy két óra alatt összecsapott izéről volt szó.
Idén, tehát 2014. márciusban megjött a reakció: nem elég magas színvonalú, így nem kerül be a konferencia tanulmánykötetébe. Meglepődtem, mert eddig még egyik tanulmányomra sem mondtak ilyet, de elfogadtam. Aztán írtak, hogy ha a két bírálat és a kapcsolattartóm segítő megjegyzései alapján átdolgozom, mégis bekerülhet a kötetbe. Neki is álltam elolvasni a bírálatokat, és nagyon rossz élmény volt. Már most szeretném kihangsúlyozni, hogy nem azzal van bajom, hogy bajuk van a tanulmányommal, mert miért ne lehetne vele bajuk, miért ne javasolhatnának változtatásokat, stb. Nekem a stílussal van problémám. Az egyik bírálat annyira nyers, gúnyos és bántó, hogy alig bírtam végigolvasni. A kapcsolattartóm próbálta finomítani oly módon, hogy a különösen csúnya beszólások után kékkel beírta, hogy érti a bíráló, amit írt, de hát értem én, hogy érti, mert én is tudok angolul, és pontosan látom, hogy ugyanezeket az észrevételeket normális hangvétellel is lehetett volna közölni, mondjuk úgy, ahogy a kapcsolattartóm tette a kék közbevetéseivel. Nem esik jól, na. A másik problémám, hogy van ebben a tanulmányban egy olyan gondolatsor, ami az én fejemben született meg, erre közlik, hogy ezt szépen húzzam ki, mert nincs hozzá forrás, így nincs tudományosan alátámasztva. Most akkor a "tudomány" tényleg arról szól, legalábbis bölcsészéknél, hogy elolvassuk egy csomó okos ember okosságát, kiollózzuk belőle, ami nekünk tetszik, és patchwork módszerrel megalkotunk egy ezredik szöveget ugyanarról a témáról? Tényleg ekkora gáz, ha van önálló gondolatom? Mert nem az a kritika, hogy a gondolat maga hülyeség, hanem az, hogy nincs tudományosan alátámasztva. Jó, miért kell nekem ezen meglepődni, nem egy olyan könyvből tanultam az egyetemen, ami azt tudta, hogy egymásra halmozta tíz-húsz okos ember meglátásait, és helyeslő átkötő szövegeket írt hozzájuk, de akkor is. Megint azt látom, hogy az én utam nem az egyetemi életben, a kutatásban van. Ez nem baj, én boldog tudok lenni angoltanárként és műfordítóként, csak azért kicsit sajnálom. Annyira élvezem, amikor előttem egy primer szöveg, előttem egy szakszöveg, és a kettő alapján ki tudok gondolni valami újat, valami új meglátásom tud lenni. De lehet, hogy ez tényleg nem erről szól. Ahhoz viszont, amiről szól, egyszerűen nincs kedvem.
Az észrevételeket igyekeztem figyelembe venni, a tanulmányt átdolgozni, a megjegyzéseket beépíteni, de a gondolatomat például nem vagyok hajlandó kivenni. Elküldtem a végeredményt, és nagyon kíváncsi leszek, ezek után megjelenik-e a tanulmány abban a kötetben, lesz-e külföldi publikációm.
Most egy kicsit elszomorodtam.
Idén, tehát 2014. márciusban megjött a reakció: nem elég magas színvonalú, így nem kerül be a konferencia tanulmánykötetébe. Meglepődtem, mert eddig még egyik tanulmányomra sem mondtak ilyet, de elfogadtam. Aztán írtak, hogy ha a két bírálat és a kapcsolattartóm segítő megjegyzései alapján átdolgozom, mégis bekerülhet a kötetbe. Neki is álltam elolvasni a bírálatokat, és nagyon rossz élmény volt. Már most szeretném kihangsúlyozni, hogy nem azzal van bajom, hogy bajuk van a tanulmányommal, mert miért ne lehetne vele bajuk, miért ne javasolhatnának változtatásokat, stb. Nekem a stílussal van problémám. Az egyik bírálat annyira nyers, gúnyos és bántó, hogy alig bírtam végigolvasni. A kapcsolattartóm próbálta finomítani oly módon, hogy a különösen csúnya beszólások után kékkel beírta, hogy érti a bíráló, amit írt, de hát értem én, hogy érti, mert én is tudok angolul, és pontosan látom, hogy ugyanezeket az észrevételeket normális hangvétellel is lehetett volna közölni, mondjuk úgy, ahogy a kapcsolattartóm tette a kék közbevetéseivel. Nem esik jól, na. A másik problémám, hogy van ebben a tanulmányban egy olyan gondolatsor, ami az én fejemben született meg, erre közlik, hogy ezt szépen húzzam ki, mert nincs hozzá forrás, így nincs tudományosan alátámasztva. Most akkor a "tudomány" tényleg arról szól, legalábbis bölcsészéknél, hogy elolvassuk egy csomó okos ember okosságát, kiollózzuk belőle, ami nekünk tetszik, és patchwork módszerrel megalkotunk egy ezredik szöveget ugyanarról a témáról? Tényleg ekkora gáz, ha van önálló gondolatom? Mert nem az a kritika, hogy a gondolat maga hülyeség, hanem az, hogy nincs tudományosan alátámasztva. Jó, miért kell nekem ezen meglepődni, nem egy olyan könyvből tanultam az egyetemen, ami azt tudta, hogy egymásra halmozta tíz-húsz okos ember meglátásait, és helyeslő átkötő szövegeket írt hozzájuk, de akkor is. Megint azt látom, hogy az én utam nem az egyetemi életben, a kutatásban van. Ez nem baj, én boldog tudok lenni angoltanárként és műfordítóként, csak azért kicsit sajnálom. Annyira élvezem, amikor előttem egy primer szöveg, előttem egy szakszöveg, és a kettő alapján ki tudok gondolni valami újat, valami új meglátásom tud lenni. De lehet, hogy ez tényleg nem erről szól. Ahhoz viszont, amiről szól, egyszerűen nincs kedvem.
Az észrevételeket igyekeztem figyelembe venni, a tanulmányt átdolgozni, a megjegyzéseket beépíteni, de a gondolatomat például nem vagyok hajlandó kivenni. Elküldtem a végeredményt, és nagyon kíváncsi leszek, ezek után megjelenik-e a tanulmány abban a kötetben, lesz-e külföldi publikációm.
Most egy kicsit elszomorodtam.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése