Geroge MacDonald: The Princess and the Goblin
Gyerekkorom egyik kedvenc rajzfilmje volt A hercegnő és a kobold, pedig viszonylag későn, kb. kilencévesen láttam. Még emlékszem, hogy Teklánál voltam, egyik alsós osztálytársamnál, és a testvéreivel együtt megnéztük a mesét. Azt mondták, nekik ez a kedvencük, egy csomószor megnézik, és én meg voltam döbbenve, mert én nem ismertem. De ezek után apu felvette nekem a tévéből, amikor egyszer leadták, és én is rongyosra néztem a kazettát. Rengeteg jelenetre emlékszem, tudom még a dalt, amit a bányászfiú énekel mindig, tudom, hogy féltem a koboldoktól, meg kicsit undorodtam is tőlük, mert túrták az orrukat.
El lehet képzelni az örömömet, amikor rájöttem, hogy ez amúgy eredetileg egy regény. Aztán meg azt az örömöt, amikor a Libra Booksnál csak úgy ott volt a polcon, kemény kötésben, potom 1800 forintért.
Alapvetően tetszett, mert érdekes, izgalmas, humoros, ugyanakkor van mondanivalója is. Jókat mosolyogtam azokon a részeken, amikor azt tanuljuk, hogyan viselkedik egy igazi hercegnő – á, nem didaktikus, egyáltalán. Ettől még persze igaza van, és nem baj, ha a szülőkön kívül könyvek is közvetítenek fontos normákat, például azt, hogy ha hibázunk, ismerjük be, kérjünk bocsánatot, és ne próbáljuk meg elsunnyogni a dolgot. Nagyon szerettem a gyönyörű, viktoriánus illusztrációkat is - már csak ezekért is megéri elolvasni a regényt.
Az zavart egy kicsit, hogy helyenként egészen bugyutának éreztem a szöveget, és a hercegnő is elég fura lett egy idő után. Ettől függetlenül be fogom szerezni a második kötetet is, alig várom, hogy azt is elolvashassam. A rajzfilmmel meg teljesen elégedett vagyok, szépen követi a regényt, és csak olyan változtatások vannak benne, amik teljesen jól indokolhatóak. A napokban majd nosztalgiázom egyet a mese megnézésével.
Nem kell hősnek lenned
El lehet képzelni az örömömet, amikor rájöttem, hogy ez amúgy eredetileg egy regény. Aztán meg azt az örömöt, amikor a Libra Booksnál csak úgy ott volt a polcon, kemény kötésben, potom 1800 forintért.
Alapvetően tetszett, mert érdekes, izgalmas, humoros, ugyanakkor van mondanivalója is. Jókat mosolyogtam azokon a részeken, amikor azt tanuljuk, hogyan viselkedik egy igazi hercegnő – á, nem didaktikus, egyáltalán. Ettől még persze igaza van, és nem baj, ha a szülőkön kívül könyvek is közvetítenek fontos normákat, például azt, hogy ha hibázunk, ismerjük be, kérjünk bocsánatot, és ne próbáljuk meg elsunnyogni a dolgot. Nagyon szerettem a gyönyörű, viktoriánus illusztrációkat is - már csak ezekért is megéri elolvasni a regényt.
Az zavart egy kicsit, hogy helyenként egészen bugyutának éreztem a szöveget, és a hercegnő is elég fura lett egy idő után. Ettől függetlenül be fogom szerezni a második kötetet is, alig várom, hogy azt is elolvashassam. A rajzfilmmel meg teljesen elégedett vagyok, szépen követi a regényt, és csak olyan változtatások vannak benne, amik teljesen jól indokolhatóak. A napokban majd nosztalgiázom egyet a mese megnézésével.
Az eredmény: négy csillag.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése