Ezek mennek, meg az esőfelhők
Azon gondolkodtam, vajon akkor el lehetne-e engem fárasztani fizikailag, ha nem lennék ennyire feszült. Mert a többi lány teljesen kifeküdt a hétvégétől, én meg úgy éreztem, meg sem kottyant. Hiába volt izomlázam, nem fáradtam el. El sem tudom képzelni, mit kellene velem csinálni, hogy úgy érezzem, kihajtottam magam. Ha majd boldog leszek, akkor egyúttal visszanyerem a fizikai elfáradás képességét is?
Átgondoltam, mi hiányzik ahhoz, hogy nyugodtan mehessek neki az őszi-téli időszaknak. Á, nem sok minden. Kell egy téli kabát, egy csizma, egy cipő meg egy fekete táska. Aha, jó lesz, biztos olcsón beszerzem majd ezeket, ami azért is jó lesz, mert ugye a megtakarításom kb. háromnegyede elfogyott kilenc hónap alatt. Hurrá! Nem baj, legkésőbb jövő hétfőn veszek egy nagy levegőt, és megveszem ezeket a dolgokat, kerül, amibe kerül. Muszáj lesz, mert ma már kifagyott belőlem a lélek. És megint süvít be a hideg az ajtón meg az ablakon, annyira jó!!! Majd sok sütit kell sütni márciusig, akkor nem lesz jégverem itthon.
Amúgy nem akar valaki kirándulni velem? Arra jöttem rá, hogy nekem kirándulnom kell. Szeretnék színes faleveleket látni az erdőben. Azt nem tudom, hová akarok kirándulni, de első nekifutásra jó lesz a szokásos Hűvösvölgy --> Erzsébet-kilátó --> Normafa --> Hűvösvölgy / Moszkva tér útvonal. (Attól szokásos, hogy ahányszor eddig diákokat vittem kirándulni, mindig erre mentünk.) Na? Valaki?
Unlike-oltam Oravecz Nórát a Facebookon, mert bár az elején még tetszettek az írásai, elkezdtek idegesíteni, és már egyet sem bírtam végigolvasni. Ezzel egy időben elkezdtem olvasni Anne Frank naplóját, ami már így az első húsz oldalon is elég húzós, kicsit félek, mennyire fog letaglózni a továbbiakban. De egyszer el kell olvasni, és miért is ne lehetne az az egyszer éppen most.
Írtam a szívem csücske csoportnak múlt héten, hogy szeretném tudni, merre haladnak tovább az OKJ-s képzésük végeztével, milyen egyetemre mentek, hol dolgoznak, ilyesmi. Az vajon jó aránynak számít, ha kilenc emberből három válaszolt? Egy olyan csoportban, ahol szerettek, és ebben egészen biztos lehetek.
Az is furcsa, hogy úgy néz ki, több emberrel is elveszítem a kapcsolatot. Nem tudom, átmenetileg-e vagy végleg, és azt sem tudom, rosszat csináltam-e, vagy csak nem érnek rá, vagy csak már nem érdeklem őket, de kicsit azért nyomaszt. Biztos még mindig túl sok időm van ilyeneken töprengeni, azért foglalkoztat ez is.
A végére egy kis melankólia, bár tegnap óta visszatért az életkedvem, biztos azért, mert volt nálam két új diák, és mindkettővel tök jó volt az óra, meg azért is, mert fordítom ezt az új könyvet, és nagyon tetszik, jó két hónap elébe nézek:
Átgondoltam, mi hiányzik ahhoz, hogy nyugodtan mehessek neki az őszi-téli időszaknak. Á, nem sok minden. Kell egy téli kabát, egy csizma, egy cipő meg egy fekete táska. Aha, jó lesz, biztos olcsón beszerzem majd ezeket, ami azért is jó lesz, mert ugye a megtakarításom kb. háromnegyede elfogyott kilenc hónap alatt. Hurrá! Nem baj, legkésőbb jövő hétfőn veszek egy nagy levegőt, és megveszem ezeket a dolgokat, kerül, amibe kerül. Muszáj lesz, mert ma már kifagyott belőlem a lélek. És megint süvít be a hideg az ajtón meg az ablakon, annyira jó!!! Majd sok sütit kell sütni márciusig, akkor nem lesz jégverem itthon.
Amúgy nem akar valaki kirándulni velem? Arra jöttem rá, hogy nekem kirándulnom kell. Szeretnék színes faleveleket látni az erdőben. Azt nem tudom, hová akarok kirándulni, de első nekifutásra jó lesz a szokásos Hűvösvölgy --> Erzsébet-kilátó --> Normafa --> Hűvösvölgy / Moszkva tér útvonal. (Attól szokásos, hogy ahányszor eddig diákokat vittem kirándulni, mindig erre mentünk.) Na? Valaki?
Unlike-oltam Oravecz Nórát a Facebookon, mert bár az elején még tetszettek az írásai, elkezdtek idegesíteni, és már egyet sem bírtam végigolvasni. Ezzel egy időben elkezdtem olvasni Anne Frank naplóját, ami már így az első húsz oldalon is elég húzós, kicsit félek, mennyire fog letaglózni a továbbiakban. De egyszer el kell olvasni, és miért is ne lehetne az az egyszer éppen most.
Írtam a szívem csücske csoportnak múlt héten, hogy szeretném tudni, merre haladnak tovább az OKJ-s képzésük végeztével, milyen egyetemre mentek, hol dolgoznak, ilyesmi. Az vajon jó aránynak számít, ha kilenc emberből három válaszolt? Egy olyan csoportban, ahol szerettek, és ebben egészen biztos lehetek.
Az is furcsa, hogy úgy néz ki, több emberrel is elveszítem a kapcsolatot. Nem tudom, átmenetileg-e vagy végleg, és azt sem tudom, rosszat csináltam-e, vagy csak nem érnek rá, vagy csak már nem érdeklem őket, de kicsit azért nyomaszt. Biztos még mindig túl sok időm van ilyeneken töprengeni, azért foglalkoztat ez is.
A végére egy kis melankólia, bár tegnap óta visszatért az életkedvem, biztos azért, mert volt nálam két új diák, és mindkettővel tök jó volt az óra, meg azért is, mert fordítom ezt az új könyvet, és nagyon tetszik, jó két hónap elébe nézek:
Lana Del Rey - Born To Die
Megjegyzések
Megjegyzés küldése