Azé'

azt hinné az ember, a cinizmusnak is van egy határa. De aztán kiderül, hogy nem, nincs neki. Ilyen cinikus magyarázatot régen olvastam, mint ma reggel, és még hozzászólni sem lehet. Tudod, mit? Nem is akarok. Csak meg vagyok döbbenve azon, hogy lehet így kezelni egy konfliktust. Úgyhogy innentől tényleg a számat befogom, és kész, ennyi. Közösség, persze.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai