Mesterségek Ünnepe

Ez a hosszú hétvége olyan hosszú, hogy még nethez sem jutok, bizony. Azért elkezdem feldolgozni az élményeket írásos formában, hátha egyszer a rengeteg történés végére érek.

Az volt az eredeti terv, hogy szombat reggel fél 6-kor felkelek, 6:50-kor felülök a vonatra, lemegyek Gárdonyba, megcsinálom a velencei tóúszás 3000 méteres távját, 11 körül visszavonatozom, majd anyuval megyünk a Mesterségek Ünnepére. Eleve 6-kor ébredtem csak fel, de akkor olyan hulla fáradtan, hogy fél óra mérlegelés után (közben reggeli, mosakodás) úgy döntöttem, nem megyek úszni, hanem visszafekszem, mert azt számoltam, hogy szombat reggel 6-tól hétfő este 6-ig folyamatos pörgés lesz, közte nagyon-nagyon kevés alvással, és ha ilyen fáradtan megyek neki, nem fogom bírni, hát még, ha jól kiúszom magam kezdésnek. Szóval visszafeküdtem, aludtam tízig, aztán fél 11 után elindultunk a Várba anyuval.

Szeretjük ezt a programot, minden évben voltunk, amióta elkezdődött, igaz, az első alkalommal, 1986-ban én még belülről szemléltem az eseményeket. Szóval a Mesterségek Ünnepe amolyan anya-lánya tradíció nálunk. Minden évben ugyanolyan már egy ideje, de idén azért láttam új standokat is. Jó volt a hangulat, érdekesek voltak az áruk, és persze idén is találtunk vásárfiát :) Meg ettünk kenyérlángost és mézes puszedlit, lassan ez is hagyománnyá válik. Régen minden évben gyrost ettem, de ma már azt nem árulnak ott, viszont itthon egy sarkon belül három gyrosos is van, úgyhogy már nem is kívánom, annyit ettem az elmúlt öt évben.

Jól éreztük magunkat, idén is érdemes volt felmenni.

Minden évben van díszvendég, idén Kirgizisztán

Azok a lámpák...

És azok a táblák...

Ezek meg a vásárfiák: hűtőmágnes (nyilván), szatyor és könyv (100 Ft-ért)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk