Amikor jó
Reggel fél 8-kor arra ébredtem, hogy verik alattam a falat, pedig már egyszer a végére értek a hangos műveleteknek. Reggeli és magamhoz térés után egész napos pörgés következett. 10-kor Határ út, 11-től délig Parlament környéke, 1-től 2-ig Kispest, fél 3-tól 6-ig Vidámpark. Bizony, bizony, Vidámpark. Eszti még tegnap írt, hogy ma megy a rokonaival, és ha gondolom, csatlakozzak. Amikor kiderült, hogy ők 10-kor kezdik a mókázást, úgy tűnt, én sikeresen le fogok csúszni erről, de azért eltettem reggel a bérletemet, hátha. És szerencsém volt: amikor 2-kor telefonáltam, hogy fél 3 körül tudok odaérni, Eszti azt mondta, még bőven elvan a család, úgyhogy menjek.
Én annyira szeretem a Vidámparkot! Hétköznaphoz képest elég brutál sorok álltak itt-ott, mondjuk mindjárt a Hullámvasútnál, ami a mai nap első játéka volt számomra. De sebaj, kivártuk, még a velünk lévő kicsi lány is elég türelmes volt, és aztán élvezte a hullámvasutazást is. Röviddel ezután a gyereket visszaszolgáltattuk az anyukájának, majd a családtól elszakadva külön utakra indultunk.
Egy csomó mindenre felültünk: a Kanyargóra, az óriáskerékre, a BreakDance-re, a körhintára, én még a TopSpinre is. A BreakDance és a TopSpin voltak azok a játékok, amikre egyedül nem mertem volna, de így, hogy előbbire Eszti is felült (sőt ő javasolta, hogy üljünk fel), utóbbinál meg lent állt és lelki támaszt nyújtott, tök jól éreztem magam. Meg kell mondanom, ezek a rázós játékok annyira nem durvák, mint amilyennek kívülről tűnnek, bár tény, hogy a TopSpinen a menet nagy részét csukott szemmel töltöttem el, iszonyúan nyomott a biztonsági izé (de nem bántam, inkább ez, mint hogy kiessek), és amikor fejjel lefelé megállt, az nagyon-nagyon nem volt jó érzés. A BreakDance-nél meg az volt szokatlan, hogy elszédültem, a leszállás után egy rövid ideig még forgott velem a világ - ez azért lepett meg, mert szinte soha nem szoktam szédülni.
Hú, én még mindig úgy fel vagyok dobva, és Eszti, még egyszer köszönöm, hogy szóltál, szuper volt! Még egyszer muszáj elmennem a zárás előtt, és nem kizárt, hogy akkor szisztematikusan végigmegyek majd mindegyik játékon, amit felnőtteknek szántak. Azért kicsit fáj a szívem, hogy a gyerekeim már nem fogják látni a Vidámparkot, de önvigasztalásul kitaláltam, hogy megveszem majd az utolsó látogatáskor 1500 Ft-ért A Vidámpark története című könyvet, és ha hiányzik a hely, akkor majd ezt olvasgatom.
Hazafelé aztán lesétáltunk a Hősök teréig, majd mindenki ment a maga útjára. Én hazaérkezés előtt még betévedtem a Corvinba ruhát venni, lett is egy nadrágom meg két pólóm 4000 Ft-ért.
Nagyon jó nap volt, nagyon örülök, hogy így alakult :)
Én annyira szeretem a Vidámparkot! Hétköznaphoz képest elég brutál sorok álltak itt-ott, mondjuk mindjárt a Hullámvasútnál, ami a mai nap első játéka volt számomra. De sebaj, kivártuk, még a velünk lévő kicsi lány is elég türelmes volt, és aztán élvezte a hullámvasutazást is. Röviddel ezután a gyereket visszaszolgáltattuk az anyukájának, majd a családtól elszakadva külön utakra indultunk.
Óriáskerekeztünk
Egy csomó mindenre felültünk: a Kanyargóra, az óriáskerékre, a BreakDance-re, a körhintára, én még a TopSpinre is. A BreakDance és a TopSpin voltak azok a játékok, amikre egyedül nem mertem volna, de így, hogy előbbire Eszti is felült (sőt ő javasolta, hogy üljünk fel), utóbbinál meg lent állt és lelki támaszt nyújtott, tök jól éreztem magam. Meg kell mondanom, ezek a rázós játékok annyira nem durvák, mint amilyennek kívülről tűnnek, bár tény, hogy a TopSpinen a menet nagy részét csukott szemmel töltöttem el, iszonyúan nyomott a biztonsági izé (de nem bántam, inkább ez, mint hogy kiessek), és amikor fejjel lefelé megállt, az nagyon-nagyon nem volt jó érzés. A BreakDance-nél meg az volt szokatlan, hogy elszédültem, a leszállás után egy rövid ideig még forgott velem a világ - ez azért lepett meg, mert szinte soha nem szoktam szédülni.
A hátsó sorban ülök, már a móka végén. (Az eggyel előbbi menet tömve volt, ez ilyen kis foghíjasra sikerült.)
A körhintánál volt némi műsor. Megjelent egy jól láthatóan súlyosan értelmi fogyatékos pasi (40-50 év körüli), és elkezdett ordítani, hogy "Hol van a... Hol van a valaki? Hol vagy? Hol vagy már? Gyere ide!" A játékkezelő diákmunkást kereste, egy fiatal srácot, aki éppen azt ellenőrizte a pavilon túloldalán, hogy a menet végeztével a nép tényleg elhagyja a játékteret, mivel továbbmenet nincs. A pasi annyira bepörgette magát, hogy egy ponton ököllel verte az üveget az ajtón meg a kis fülkén, ahol a srácnak kellett volna ülnie (szerinte). A srác végül is felbukkant, és kiderült, hogy a pasi el akart köszönni, mert ment haza. Kérdése is volt: "Meddig tart még a nyár?" Ez azért megérintette a lelkemet: amíg nyár van, minden nap eljön. Milyen rossz lesz neki, amikor jövő nyáron nem lesz hová jönni... Mindenesetre a srác nagyon szépen, türelmesen, kedvesen beszélt és bánt a pasival, elmondta, hogy még két hét van a nyárból, elköszönt ő is, majd amikor a pasi távozott, a várakozókhoz fordult: "Elnézést kérek a kis közjátékért, minden nap jön, és egy kicsit sérült." Szóval semmi beszólás nem volt a pasira utólag sem. Végtelenül szimpatikus volt az egész hozzáállás, miközben valószínűleg nem lehet könnyű nekik, ott dolgozóknak sem.
Lovacskáztunk
Hú, én még mindig úgy fel vagyok dobva, és Eszti, még egyszer köszönöm, hogy szóltál, szuper volt! Még egyszer muszáj elmennem a zárás előtt, és nem kizárt, hogy akkor szisztematikusan végigmegyek majd mindegyik játékon, amit felnőtteknek szántak. Azért kicsit fáj a szívem, hogy a gyerekeim már nem fogják látni a Vidámparkot, de önvigasztalásul kitaláltam, hogy megveszem majd az utolsó látogatáskor 1500 Ft-ért A Vidámpark története című könyvet, és ha hiányzik a hely, akkor majd ezt olvasgatom.
A hatéves Betti lőtte rólunk. Ügyes, ügyes :)
Hazafelé aztán lesétáltunk a Hősök teréig, majd mindenki ment a maga útjára. Én hazaérkezés előtt még betévedtem a Corvinba ruhát venni, lett is egy nadrágom meg két pólóm 4000 Ft-ért.
Nagyon jó nap volt, nagyon örülök, hogy így alakult :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése