Pippa Lee négy élete (2009)

Van nekem az a szokásom, hogy időnként veszek 6-900 Ft-ért DVD-ket, amiket aztán nem nézek meg, pedig nagyon szeretném látni őket, de valahogy sosincs rá alkalom. Meg aztán egyedül nem is nagyon szeretek filmezni. De miután a szülinapomra kaptam a laptopom évekkel ezelőtt tönkrement lejátszója helyett egy külső eszközt, úgy éreztem, nincs több kifogás, most már az ágyból is nézhetek filmet, úgyhogy erre fogok rászokni: lesz, amikor nem olvasni fogok elalvás előtt, hanem filmezni. Tegnap volt az első ilyen alkalom, és ki is választottam rá a Pippa Lee négy élete című filmet.

Ütős film. Röviden így tudnám összefoglalni. Pippa Lee házas, jó húsz-huszonöt évvel idősebb nála a férje, és van két gyerekük, sikeresek, gazdagok. Alapvetően mindenük megvan ahhoz, hogy boldogok legyenek, de valami mégsem stimmel. Pippa nem tudja, mi lehet az, de kijönnek rajta tünetek, amik arra utalnak, hogy elég nagy baj lehet: alvajáró lesz. Először csak otthon mászkál, később el is megy otthonról, sőt vezet is. Ez a történet egyik szála. A másik szálon Pippa megpróbálja kibogozni saját magát, ezért végigtekint az életén a születésétől a gyerekei születéséig. Nehéz élete volt, egyetlen könnyű pillanat nem volt benne. Egy lelkész apa és egy ideggyenge, drogfüggő anya nevelte fel vagy öt-hat testvérével együtt, és ez még csak a kezdet. De ahogy sorra veszi az élete eseményeit, a néző megérti, hogyan lett ő az, aki, és talán ő is megért ezt-azt. (Egyedül azt sajnáltam, hogy az édesanyja életét nem tudja így végigkövetni. Érdekelt volna, belőle miért lett az, aki. De ez persze nem volt feladata ennek a filmnek.) Összességében úgy tűnt, ebben az életben nem érezte magát otthon soha, a múltjában és a jelenében egyaránt nagyon sokszor kiül az arcára a kérdés: "Úristen, hogy kerültem én ide? Mi történik velem?" És ez nem jó.

Aztán több szinten is beüt a krach. A szomszédba megérkezik egy 35 éves, rendkívül jóképű férfi (Keanu Reeves, kell még mást mondanom?), aki legalább annyi problémát fojt el, mint Pippa. Közben Pippa magánéletében is kiderül, mi okozta az alvajárását, amivel viszont borul az egész élete. Innentől kicsit felgyorsulnak az események, míg végül megérkezünk a happy endhez, amit Pippa nagyon megérdemel.

Nagyon nagy hatással volt rám a film. Az anya-lánya kapcsolat elemezgetése közben végig úgy éreztem, nekem tényleg óriási szerencsém van, hogy pont anyu lett az anyukám, és eszembe jutott néhány barátnőm és ismerősöm, akiknek viszont másmilyen anyukájuk van, és ezért egy-egy mozzanatban hasonló gyerekkoruk lehetett, mint Pippának, és ez kellemetlen gondolat volt. Vannak a filmnek nagyon humoros jelenetei, amikor azon kaptam magam, hogy hangosan nevetek, és a vége felé van egy jelenet, amin meg sírtam. Jó erős érzelmeket váltott ki belőlem mindaz, amit láttam.

Van egy kedvenc párbeszédem is a filmben, amit most megosztok veletek. Pippa és a lánya között folyik a beszélgetés, az ő kapcsolatukról azt kell tudni, hogy Pippa nagyon próbálkozik, de a lánya folyton ellökdösi magától, nem tudnak közel kerülni egymáshoz, ami azért elég nagy fájdalom lehet egy anyának. Szituáció: Grace zokog, Pippa vigasztalja.

Pippa: I'm so sorry this had to happen to you. (Annyira sajnálom, hogy ezt kellett átélned.)
Grace: I'm not crying because of Daddy. (Én nem apu miatt sírok.) I'm crying because I'm so mean to you, all the time, and I hate it. (Én azért sírok, mert annyira gonosz vagyok veled, folyton, és utálom ezt!)
Pippa: Aw. (Jaaaj.)

Grace: And I don't want to be. (Én nem akarok ilyen lenni!)

Most akkor tegye fel a kezét, aki ezen nem hatódott meg! (Bár erősebb a hatás, ha előtte látod a gonoszságot, meg ha ezt az egész jelenetet nem olvasod, hanem nézed.)

Szóval öt csillag, plusz talán egy kedvencelés. Nézzétek meg ti is, nagyon-nagyon megéri!