Párbeszéd a könyvtárban
Még április közepén kivettem egy könyvet, és ez akkor jutott eszembe, amikor apu felhívott, hogy érkezett hozzájuk egy levelem a könyvtártól. Ajjaj... Mennyit is kések azzal a könyvvel? Laza három hetet? Másnap gyorsan el is rohantam a könyvtárba, és nagyon reméltem, hogy lelkifröccs nem jár majd a büntetés mellé. Meg hogy nem lesz nagyon nagy összeg a büntetés. A következő történt:
- Jó napot kívánok, ezt a könyvet hozom vissza óriási késéssel, és elnézést kérek, nagyon sajnálom.
A hölgy elveszi a könyvet meg a diákomat, pötyög, majd összenéznek a kolléganőjével, és mosolyogva közli a következőt:
- Ó, ez csak 675 forint. Más meg 260 ezernél jár.
Szóval nem volt kioktatás. Azt meg kellett volna kérdezni, mennyi késéssel lehet elérni a 260 ezres büntetési összeget, de nem tettem, örültem, hogy ilyen olcsón megúsztam ezt a kalandot, és elhatároztam, hogy innentől a kölcsönzési határidő is megy a telefonom naptárába.
- Jó napot kívánok, ezt a könyvet hozom vissza óriási késéssel, és elnézést kérek, nagyon sajnálom.
A hölgy elveszi a könyvet meg a diákomat, pötyög, majd összenéznek a kolléganőjével, és mosolyogva közli a következőt:
- Ó, ez csak 675 forint. Más meg 260 ezernél jár.
Szóval nem volt kioktatás. Azt meg kellett volna kérdezni, mennyi késéssel lehet elérni a 260 ezres büntetési összeget, de nem tettem, örültem, hogy ilyen olcsón megúsztam ezt a kalandot, és elhatároztam, hogy innentől a kölcsönzési határidő is megy a telefonom naptárába.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése