Szülinap

Ma ünnepeltük meg a szülinapomat, na meg azt, hogy sikeresen teljesítettem a felnőtté avatási szertartást, miszerint végigcsináltam a több napos külföldi utat egyedül, úgy, hogy mindent én szerveztem meg hozzá.


Ez még kedden volt, amikor is hazaérve ez várt az asztalomon: a becsomagolt ajándék Tomitól, a virág Éva nénitől

Kinyitás után eléggé nevettem: a fogót a charm bracelet gyártása közben kedveltem meg, és másnap máris kaptam egy sajátot :) A könyv meg a molyos kívánságlistám kiemelt eleme volt.


Ünnepi asztal az unokaöcsikkel meg a rózsacsokrommal

Torta a családi legendárium egyik fontos elemével, a marcipánbékával. Nem tudom, emlékeztek-e még a sztorira, a biztonság kedvéért elmesélem újra. Még bölcsis voltam, tehát kb. 2 éves, mikor anyu egyszer úgy jött értem, hogy hozott egy marcipánbékát, odaadta, és biztatott, hogy harapjam le a fejét. Én nem értettem, miért kéne egy béka fejét leharapni, és nem hittem el anyunak, hogy ez nem élő béka, hanem ehető, ami fura, mert sosem csapott be, szóval nyugodtan hihettem volna neki. Mindenesetre egy darabig győzködött, aztán megmutatta, hogy a béka tényleg ehető: egy harapással eltüntette a fejét. Én ettől habozás nélkül sírva fakadtam, alig tudott megnyugtatni. No, hát ez a marcipánbéka története :) Most már azért majd le merem harapni a fejét.

Még mindig nem nagyon tudok enni, de azért csak benyomtam az ünnepi ebédet (ananászos csirkemell volt, naná), csak kb. kétszer annyi idő alatt, mint normálisan. Aztán volt gyertyafújás.

Ajándékbontás :)

Ezt a sok mindent kaptam. A dikicses szatyrot még a konferencián, persze, csak elvittem anyuékhoz megmutatni, milyen csomagot kapott minden résztvevő. Lehet, hogy majd lefényképezem a tartalmát is, érdemes lenne. Szóval kaptam két gyönyörű, könyv alakú dobozt, két birkát, amiket anyu varrt, és egy párt alkotnak, két könyvet (Popper és Eco egy-egy kötetét), csokit, USB-ről működő DVD-lejátszót a laptopomhoz, mert a sajátja tönkrement, nyári pizsamát, valamint a fülbevalóimnak egy tartót (ez a katicás-hálós dolog a képen). Nagyon jó lehettem az elmúlt évben :)
A barik az előszobában fognak lakni a fogas alján, ott állnak egymást átölelve. Aztán majd lehet, hogy kapnak saját polcot, amin a két könyv alakú dobozzal fogom tartani őket.

Ez meg én vagyok, amikor már 26 éves és 5 napos lettem, és fogytam egy csomót, ezért végre tudom hordani ezt a nyári ruhát, amit annyira szeretek.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk