Húsvét

Zoli, Kata férje pénteken Pesten járt, és ha már itt volt, elhozta a fényképezőgépemet, amit Tomi át is vett tőle, ilyen jófejek voltak mindketten. Már alig vártam, hogy végre megírhassam a húsvétos bejegyzést, csak aztán meghalt a netem. Sok próbálkozás után végül az ügyfélszolgálat oldotta meg a kérdést, de ez csak átmeneti megoldás, mert így nincs WiFi, ami kicsit kényelmetlen. De a lényeg, hogy net is van, fényképezőgép is van, így bejegyzés is lesz.

Először jönnek azok, amiket az én nyuszim hozott:

Nyuszik és tojások. Idén nem volt hangulatom tojást festeni, úgyhogy a nyuszi csokitojással jutalmazta a locsolókat. Mind az ötöt. (Apu, Tomi, Zoli, Bence, Matyi)

Éva néni csokitojástortát kapott a nyuszitól.

Ezt meg én csináltam a családnak. Egyszer már megpróbáltam ezt a típusú túrótortát, de az alja nem ízlett (darált keksz + margarin, fúúúj), de se kedvem, se erőm, se időm nem volt piskótát gyártani, ezért most a csokitojástorta anyagából (Sport szelet) vettem kölcsön, és arra pakoltam a túrót. És ez így jó is volt, nekem nagyon ízlett, és a többieknek is ízlett.

Így nézett ki felvágva.

Ezeket meg nekem hozta a nyúl. Nagyon bőkezű volt, az biztos:

Ezt a molyos nyuszi küldte. És a szép könyvjelző nem is látszik, mert benne van a képeslapban. Annyira örültem!

Well... Ennek a nyúlnak nyilván volt füle is, de amikor megettem a csoki legfelső sorát, nem tűnt fel, hogy mintás. Pedig milyen szép, nem?

Ezeket a nyuszi... ööö... ANyuszi varrta nekem húsvétra:

Ebben a kosárban meg az a rengeteg, de tényleg RENGETEG csoki található, amit Tomi és az anyukája nyuszija hozott nekem.

Vasárnap itthon voltam, reggel ettem sonkát tojással, kaláccsal, mustárral meg csemege tormával, ami csípett, mint állat, de azért jólesett.

Az a kiskacsa ott középen nagyon kedvesen hápog, ha megnyomjuk a mancsát. Marci odavan tőle.

A húsvéti mulatozás idén Katáéknál volt. Na jó, nem volt mulatozás, főleg nekem nem, mert én a felénél olyan rosszul lettem, hogy még (erős fül- és torokfájás), úgyhogy én onnantól kezdve főleg aludtam. De előtte tök jó volt, meg a többieknek utána is. Meg mondjuk nekem is, mert én aludtam.

A találkozási pont anyuéknál volt, mármint én ott találkoztam velük. És ott ilyen szépeket lehetett látni:

A tojásfa egy dolog, de a bárányok! És mindkettőt ANyuszi varrta, a lányt anyunak, a fiút Matyinak. Annyira aranyosak, és olyan ügyes ez az ANyuszi, egészen irigylem, hogy ennyire profin tud varrni. (Én főként sehogy.)

Ezt apu kapta. (Eredetileg amúgy ezen is szívecske volt a nyuszi kezében, csak apu javasolta, hogy anyu konvertálja át répává, és anyu megtette, és így tök vicces.)

Ezek itt ANyuszi húsvéti munkái, mármint a bárányokon kívül. Most mondjátok, hogy nem profi!

 Életképek következnek.

Ő a nyuszi... ööö... segédje, avagy ANyuszi, amint készül a nyuszi ajándékainak átadására.

Matyi és a bárány: a gyereknek annyira tetszett az ajándék, hogy egész nap alig tette ki a kezéből, még ebédkor is ott kellett állnia a báránynak az asztalon. Mondjuk simán megértem :)

Ezt apu sütötte, és nagyon finom volt: kenyérben sült sonka. Én is láttam a receptet a neten, de úgy gondoltam, az én tehetségemmel nem futok neki, pedig szerintem egyre ügyesebb vagyok. (Igen, a bejglis malőrrel együtt is.) Apu bevállalta, neki sikerült is. Ropogós külső, puha belső, plusz mustár. Nagyon jó volt.

Biztosan lehetne még találni további életképeket, csak amikor azok készülhettek volna, én aludtam. Azért arról még tudok, hogy eleinte társasoztak Katáék a két fiúval (a társast is a nyuszi hozta, a Verdák alapján készült, elég érdekesnek tűnt), később Zoli rajzolt Matyival, pontosabban Matyi diktált, Zoli rajzolt. Ebből egy párbeszédre emlékszem, akkor félálomban voltam. Már a papíron volt az autó. Majd Matyi tovább instruálta az apját.

- És hol a benzinkút? (A benzinkút papírra kerül.) És hol a Tesco? (szintén) És hol a bejárat? (szintén) És hol van a Tescóban a Kinder tojás? (hatalmas röhögés a család részéről)

Bónusz: amióta Marci itt van, többnyire ez a kép fogad reggel, amikor lenézek a galériáról, csak fent nincs nálam a gép, de szerencsére addig nem is változik a kép, míg a jó alapos hasvakargatásnak vége nincs:

Ez úgy kapcsolódik a húsvéthoz, hogy húsvétkor is erre keltem az egyik nap :) A másikon meg arra, hogy sikít a kutya, a szívem majd kiugrott, de nem derült ki, mi volt a baj.