Célegyenes
Képzeljétek, már csak két órám van a csoportommal a suliban, és vége az évnek. Felfoghatatlan. Ők már most örülnek, mert ma volt olyan először az évben (a karácsonyt leszámítva), hogy nem kaptak házit. És még nem is tudják, pénteken mennyire fognak örülni: az utolsó nagy témánk a krimi volt, ezért megnézzük a Meghívás egy gyilkos vacsorára című filmet, ami Agatha Christie Tíz kicsi néger c. regényének paródiája. Persze angolul nézzük, de csekkoltam, és kiderült, hogy gyönyörűen, érthetően beszélnek benne, nem lesz gond. Meg persze lesz felirat.
Amikor már csak egy-két óra van hátra egy csoporttal, mindig nagyon jókedvű leszek, és szétvet az energia. Pedig amúgy szeretem őket, csak így első ránézésre nagyon vonzó az a nagy szabadság, ami jövő héttől kezdődik. (Az ezzel járó nagyon minimális fizetés persze annyira nem vonzó, de hát majd ezen aggódom, ha már ott tartok.) Ennek megfelelően ma a tradicionális nyár elsejei viseletben mentem órára: nagyon vékony, bő nadrág, Minnie Mouse-os felső, balerinacipő, plusz idéntől csatlakozott ehhez a muminos fülbevalóm, amit Eszti csinált nekem. Csak úgy repkedtem. Ők annyira nem, mert ők nem úgy élik meg az év végét, hogy mindjárt nagy szabadság kezdődik, hanem úgy, hogy most már állati fáradtak, alig tudnak magukról. Az egyik srác, akinek egyébként is nagyon súlyos koncentrációs problémái vannak, szólt is az óra vége előtt háromnegyed órával, hogy írjam be őt hiányzónak, de neki muszáj elmennie innen, mert megőrül, egy perccel sem tud tovább ülni és figyelni. )Mondjuk addig sem figyelt, höhö.) Hát, elengedtem és beírtam hiányzónak.
Ez a repkedős állapot nem jár azzal, hogy megint normálisan eszem, sajnos. Például vettem ma egy pogácsát, mondván, letolom a suliban, mese nincs. Hát, nem toltam le. Rá sem bírtam nézni, a gondolatától is a víz kivert. Mindegy, azért ettem, főleg salátát, úgyhogy este elmentem edzésre. Még nem ment végig a step aerobic, vagy háromszor meg kellett állni, és lógni kicsit (azt úgy kell, hogy nyújtott lábbal lehajolok, és egy-két percig úgy maradok, isteni, próbáljátok ki), meg is kérdezte K., hogy jól vagyok-e, de jól voltam, csak nem bírtam az iramot. Az erősítő edzésen ezek után kicsit takarékra vettem magam, és akkor azt végig tudtam csinálni. És nagyon jólesett. Nagyon szeretek edzésre járni. Csak ha így fel vagyok dobva, akkor gyorsan kihajtom magam a stepnél, ezt már megfigyeltem, ráadásul most már nagyon-nagyon meleg is van abban a pincehelyiségben, és nagyon kevés a levegő, úgyhogy ezek nehezítették a dolgomat.
Amikor már csak egy-két óra van hátra egy csoporttal, mindig nagyon jókedvű leszek, és szétvet az energia. Pedig amúgy szeretem őket, csak így első ránézésre nagyon vonzó az a nagy szabadság, ami jövő héttől kezdődik. (Az ezzel járó nagyon minimális fizetés persze annyira nem vonzó, de hát majd ezen aggódom, ha már ott tartok.) Ennek megfelelően ma a tradicionális nyár elsejei viseletben mentem órára: nagyon vékony, bő nadrág, Minnie Mouse-os felső, balerinacipő, plusz idéntől csatlakozott ehhez a muminos fülbevalóm, amit Eszti csinált nekem. Csak úgy repkedtem. Ők annyira nem, mert ők nem úgy élik meg az év végét, hogy mindjárt nagy szabadság kezdődik, hanem úgy, hogy most már állati fáradtak, alig tudnak magukról. Az egyik srác, akinek egyébként is nagyon súlyos koncentrációs problémái vannak, szólt is az óra vége előtt háromnegyed órával, hogy írjam be őt hiányzónak, de neki muszáj elmennie innen, mert megőrül, egy perccel sem tud tovább ülni és figyelni. )Mondjuk addig sem figyelt, höhö.) Hát, elengedtem és beírtam hiányzónak.
Ez a repkedős állapot nem jár azzal, hogy megint normálisan eszem, sajnos. Például vettem ma egy pogácsát, mondván, letolom a suliban, mese nincs. Hát, nem toltam le. Rá sem bírtam nézni, a gondolatától is a víz kivert. Mindegy, azért ettem, főleg salátát, úgyhogy este elmentem edzésre. Még nem ment végig a step aerobic, vagy háromszor meg kellett állni, és lógni kicsit (azt úgy kell, hogy nyújtott lábbal lehajolok, és egy-két percig úgy maradok, isteni, próbáljátok ki), meg is kérdezte K., hogy jól vagyok-e, de jól voltam, csak nem bírtam az iramot. Az erősítő edzésen ezek után kicsit takarékra vettem magam, és akkor azt végig tudtam csinálni. És nagyon jólesett. Nagyon szeretek edzésre járni. Csak ha így fel vagyok dobva, akkor gyorsan kihajtom magam a stepnél, ezt már megfigyeltem, ráadásul most már nagyon-nagyon meleg is van abban a pincehelyiségben, és nagyon kevés a levegő, úgyhogy ezek nehezítették a dolgomat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése