Joanne Harris: The Evil Seed

Ez annyira rossz, hogy már jó. Nem, igazság szerint ez csak egyszerűen rossz.

Joanne Harris az egyik kedvenc írónőm, gondoljunk csak pl. a Csokoládéra, a Partvidékiekre vagy az Urak és játékosokra... Ugye, hogy ugye? A 2008-as új kiadás előszavában két dologra hívja fel a figyelmet az írónő: ez az első könyve, és vámpírok vannak benne. Ha utóbbi információt előbb tudom, a könyv eleve fel sem kerül a várólistámra, de mire már az előszót olvastam, mindegy volt, már csak azért is, mert ez a könyv is részt vesz a várólista-csökkentős kihívásban.

Nem is mondanék sokat a cselekményről, legyen elég annyi, hogy egy kegyetlen vámpírnő dúl egy békés angol kisvárosban korokon át. Gyakorlatilag a könyv minden lapján dől a vér, iszonyú, tényleg. Én vámpírosat eleve csak akkor olvasok, ha muszáj, meg ugye most, amikor nem tájékozódtam megfelelően, de szerintem pl. a nyáron fordított vámpíros novelláskötet tizedannyira sem volt véres, mint itt egy fejezet. Van benne egy rahedli fordulat, szóval már megcsillan Joanne Harris későbbi zsenialitása, csak itt minden fordulat jó előre kitalálható, míg a későbbi műveiben csak kerekedik az ember szeme, mert sosem gondolna pont arra a megoldásra, amire az írónő gondol. Én megértem, hogy ő szereti ezt a könyvet, mert mégis az első, de azért be kell látni, fényévekre vannak az újabb regényei ettől.

Óriási mázli, hogy az első könyvem tőle nem ez volt, hanem a Csokoládé, mert ha ez lett volna, valószínűleg többet senki rá nem vesz, hogy olvassak tőle. Két és fél csillag, és csak hardcore rajongóknak ajánlom. Vagy vámpírfanoknak.