Kávészünet - Zenélő Versek Klub
A Kávészünet két fiúból áll, Gyuriból és Fecóból, valamint van hozzájuk zenekar meg sztárvendég, bár gondolom, utóbbi csak a klubesteken. A Csillag születik valamelyik évadában szerepeltek, ott lettek ismertek, de én feltehetőleg az életben sosem hallok róluk, ha Tomi nem mutatja meg a Csonka verset, mert én elég gyorsan telítődtem tehetségkutatóval (egy Megasztár meg egy fél Csillag születik után, pl. az X-Faktorba már bele sem néztem), ezért őket sem láttam a tévében. Úgy tűnik, jól ki tudták használni a tévés fellépéssel járó ismertséget, meglovagolták, összejött egy törzsközönség, és azóta is folyamatosan vannak koncertjeik, mert érdeklik az embereket.
Még valamikor november eleje táján döntöttem el, hogy elmegyek erre a koncertre. Először azt gondoltam, Tomit is viszem magammal, de ő elsőre azt mondta, csak a Csonka vers jó a fiúktól, másodikra meg kiderült, hogy nem is ér rá. Akkor megígértem magamnak, hogy egyedül is elmegyek, mert kemény vagyok, és már moziban, színházban meg a nyári fesztiválon is voltam egyedül, és azt is túléltem, sőt élveztem is. Aztán persze ma délutánra inamba szállt a bátorságom, és egészen komolyan fontolóra vettem, hogy inkább edzésre megyek, esetleg még azt is ellógom, és itthon szúrom el az időmet a számítógép előtt. Mert hát hogy néz az ki, ha valaki egyedül megy a Gödör Klubba. De ekkor zseniális ötletem támadt: felhívtam anyut, előadtam neki a helyzetet, és bíztam benne, hogy noszogat egy kicsit. Így is tett, és én hagytam meggyőzni magam, így végül csak elindultam, igaz, az utolsó pillanatban.
Az odajutás elég érdekesre sikerült. Először a Deákon nem jó helyen jöttem fel az aluljáróból, miután gondosan elemeztem a helyzetet, és kiválasztottam a megfelelőnek ítélt lépcsőt. Mindegy, volt már ilyen, ráadásul pont egy zebra mellett sikerült előbukkannom, úgyhogy gyorsan korrigáltam a hibát. Aztán rájöttem, hogy nem néztem meg indulás előtt, mi is a Gödör Klub címe. Rémlett, hogy Király u. 8-10., és egyébként ilyesmikre, mármint címekre meg számokra elég nagy biztonsággal szoktam emlékezni, de azért izgultam, hogy odatalálok-e. Aztán gondoltam, miért ne találnék oda, biztos ki lesz írva méteres betűkkel, hogy Gödör Klub. Az kicsit zavart, hogy egyetlen házszámot sem láttam, csak azt tudtam, hogy a 2-20. szakaszon belül járok valahol, meg sejtettem, hogy durván túlmentem. Amikor megérkeztem a sarokra, és ki volt írva, hogy Király u. 20., kicsit megijedtem, de meggyőztem magam arról, hogy nem tök ciki megkérdezni valamelyik járókelőt, hogy hol van ez a hely. Azért előtte még tettem egy próbát, hátha önerőből is sikerül ráakadni. Sikerült. Olyan trükkösen helyezkedik el, hogy valami bevásárlóközponthoz hasonlatos épületegyüttes, valami Center udvarára kell betipegni, és ott menni kell még vagy... szóval sokat, és akkor hirtelen ki van írva, hogy Gödör Klub. Mindegy, lényeg, hogy megtaláltam, és pontban a meghirdetett kezdés percében be is léptem végre.
A kezdés csúszott vagy húsz percet, mert Gyuri interjút adott előtte, meg ez ilyen művészdolog is, azt figyeltem meg. A koncert nagyon jól felépített, nagyon átgondolt show volt. Persze volt benne spontaneitás, különben nem lett volna fiatalos, miközben a Kávészünet meg az. A dalok többsége tetszett, bár József Attila Mamája ebben a hangszerelésben nekem kicsit furcsán csengett.
Még valamikor november eleje táján döntöttem el, hogy elmegyek erre a koncertre. Először azt gondoltam, Tomit is viszem magammal, de ő elsőre azt mondta, csak a Csonka vers jó a fiúktól, másodikra meg kiderült, hogy nem is ér rá. Akkor megígértem magamnak, hogy egyedül is elmegyek, mert kemény vagyok, és már moziban, színházban meg a nyári fesztiválon is voltam egyedül, és azt is túléltem, sőt élveztem is. Aztán persze ma délutánra inamba szállt a bátorságom, és egészen komolyan fontolóra vettem, hogy inkább edzésre megyek, esetleg még azt is ellógom, és itthon szúrom el az időmet a számítógép előtt. Mert hát hogy néz az ki, ha valaki egyedül megy a Gödör Klubba. De ekkor zseniális ötletem támadt: felhívtam anyut, előadtam neki a helyzetet, és bíztam benne, hogy noszogat egy kicsit. Így is tett, és én hagytam meggyőzni magam, így végül csak elindultam, igaz, az utolsó pillanatban.
Az odajutás elég érdekesre sikerült. Először a Deákon nem jó helyen jöttem fel az aluljáróból, miután gondosan elemeztem a helyzetet, és kiválasztottam a megfelelőnek ítélt lépcsőt. Mindegy, volt már ilyen, ráadásul pont egy zebra mellett sikerült előbukkannom, úgyhogy gyorsan korrigáltam a hibát. Aztán rájöttem, hogy nem néztem meg indulás előtt, mi is a Gödör Klub címe. Rémlett, hogy Király u. 8-10., és egyébként ilyesmikre, mármint címekre meg számokra elég nagy biztonsággal szoktam emlékezni, de azért izgultam, hogy odatalálok-e. Aztán gondoltam, miért ne találnék oda, biztos ki lesz írva méteres betűkkel, hogy Gödör Klub. Az kicsit zavart, hogy egyetlen házszámot sem láttam, csak azt tudtam, hogy a 2-20. szakaszon belül járok valahol, meg sejtettem, hogy durván túlmentem. Amikor megérkeztem a sarokra, és ki volt írva, hogy Király u. 20., kicsit megijedtem, de meggyőztem magam arról, hogy nem tök ciki megkérdezni valamelyik járókelőt, hogy hol van ez a hely. Azért előtte még tettem egy próbát, hátha önerőből is sikerül ráakadni. Sikerült. Olyan trükkösen helyezkedik el, hogy valami bevásárlóközponthoz hasonlatos épületegyüttes, valami Center udvarára kell betipegni, és ott menni kell még vagy... szóval sokat, és akkor hirtelen ki van írva, hogy Gödör Klub. Mindegy, lényeg, hogy megtaláltam, és pontban a meghirdetett kezdés percében be is léptem végre.
A kezdés csúszott vagy húsz percet, mert Gyuri interjút adott előtte, meg ez ilyen művészdolog is, azt figyeltem meg. A koncert nagyon jól felépített, nagyon átgondolt show volt. Persze volt benne spontaneitás, különben nem lett volna fiatalos, miközben a Kávészünet meg az. A dalok többsége tetszett, bár József Attila Mamája ebben a hangszerelésben nekem kicsit furcsán csengett.
Szerintem nincs igaza annak, aki azt mondja, hogy csak a Csonka vers jó, de valószínűleg az a legjobb az eddigiek közül.
Voltak sztárvendégek is. Koltai Róbert Petőfit szavalt magyarul meg vicces-németül (ez utóbbit már hallottam, esküdni mernék rá, de nem tudok rájönni, hol), miután a fiúk elénekelték a Mamát. Szilágyi Tibor saját verseket szavalt, amik miatt kicsit szabadkozott, pedig szerintem mindkettő jó volt, olyan kis kedves, aztán a fiúk elénekelték az egyiket a kettő közül. Aztán Pély Barna énekelt egy saját dalt meg egy Britney-feldolgozást, én itt éreztem úgy, hogy bár ne tette volna. Nem tudom, élőben még sosem hallottam énekelni, de ez nekem nagyon nem jött be. Amikor csak gitározott, azzal nem volt baj, azt élveztem. Nem ismerem őt, mindenesetre úgy sejtem, nagyon érzi a sztárságot, ami miatt feltehetőleg nem tudnám nagyon megkedvelni. Végül ott volt Gorzsi, akinek én életemben először hallottam a nevét, de rajtam kívül, úgy tűnt, mindenki ismeri. Ennek az lehet az oka, hogy én nem hallgatok rádiót a Danubius kicsinálása óta, a többiek meg igen, például mr2 Petőfi Rádiót, és Gorzsi pont ott dolgozik. Most a Mama számomra furcsa verziójában DJ-zett.
Az estét a Csonka vers zárta, mi más :) Esemény legközelebb január 15-én lesz ugyanott. Még gondolkodom, menjek-e majd, mert ugyan jól éreztem magam, de egyrészt a kedd az edzésé, másrészt meg kicsit félek, vajon meg tudnak-e újulni a srácok egyik klubesttől a másikig annyira, hogy érdemes legyen törzsközönséggé válni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése