Betegnapi program
Délelőtt fekvés meg alvás volt, közben két részletben letakarítottam a két konyhapultot, meg elmosogattam. Nagy szívfájdalom nekem, hogy idén elmarad a tavaszi nagytakarítás, de egyszerűen nem lesz mikor így, hogy szerdán kinyuvadtam, úgyhogy csak kisebb takarítás lesz, tehát pl. nem fogom kipakolni és kimosni a konyhaszekrényeket.
Délután elmentem kozmetikushoz, mert 3 hete beszéltük meg az időpontot, és nem akartam már variálni, meg amúgy is kíváncsi voltam, tényleg elmúlik-e az a nagy bőrszárazság attól a kezeléstől, amit javasolt. Holnap kiderül.
Utána elmentem vásárolni Tomival, ami arra jó volt, hogy kiderüljön, a szerda óta nem evés eléggé legyengített ahhoz, hogy másfél óra sétálástól nagyon elfáradjak. Amióta beteg lettem, még ráadásul a csípőm és a derekam is úgy fáj, hogy alig bírom, ezt amúgy nem is értem, de nagyban megnehezítette ez a tény a helyzetemet. Aztán meg visszamentünk egy kutyusért, akit Tomi talált elgázolva, csak akkor éppen nem volt ideje állatorvoshoz vinni (mármint chipleolvasás céljából, mert a kutyus már akkor is halott volt), úgyhogy csak behúzta az árokba, ne hajtsanak át rajta, beraktuk a kocsiba (mármint Tomi), elvittük az orvoshoz. Ott az első érdekes momentum az volt, mikor az egyik asszisztens így szólt: "Jé, még él? Elsőre azt hittem volna, meghalt." Ezt úgy, hogy a szerencsétlen állatot egy fekete zsákban vitte be a rendelőbe Tomi. Ezen az orvos percekig szakadt a röhögéstől, aztán eljövetben még én is. Hát ki mond ilyet? A chipleolvasásban az volt fura, hogy csak közvetlenül a füle mellett nézte az orvos, pedig talán pont ebben a rendelőben mondta egy másik orvos, hogy az egész kutyát érdemes ellenőrizni, mert a chip könnyedén elmászhat onnan, ahová lőtték. Egyébként meg nem hagyhattuk ott a kutyát, mondták, vigyük el az Illatos útra, ahol 200 Ft/kg áron átveszik tőlünk. (Ez is milyen kegyetlen már. Mintha valami darab hús lenne szerencsétlen.) Mikor odaértünk az Illatosra, azt mondta a hölgy, hogy 140 Ft/kg az ár, és mivel a kutyus kereken 7 kg volt, 980 Ft-ba fájt a leadása. Lehetett volna, hogy kidobjuk egy kukába, de biztos mi sem örülnénk, ha valaki ezt tenné a mi kutyánkkal, meg azért 980 Ft-ot ki lehet bírni akkor is, ha semmi közünk nem volt a kutyához, még csak nem is mi ütöttük el. (Szerencsére.) Azt mondta a nő, aki átvette, hogy reggel az állatorvos majd ellenőrzi, hogy van-e benne chip. Reméljük, ő alaposabb lesz, mint a rendelőben az orvos, és az egész kutyát megnézi. Jó lenne, ha találna chipet, mert azért az nagyon rossz gondolat, hogy valaki várja haza a Jack Russel terrierjét, és soha többet nem látja, és még meg sem tudja, mi történt vele.
Most meg pogácsasütésben vagyok. Mivel már csak a torkom meg a csípőm meg a derekam fáj állatira, és náthás egyáltalán nem voltam, úgy ítéltem meg, nem lehet belőle baj, ha folyamatos kézmosás mellett nekifutok ennek. Szerintem nem is lett baj, hacsak azt nem tekintjük problémának, hogy már megint sótlan lett a pogácsám, pedig mennyi rengeteg sót tettem bele. De azért jól fog esni, ha végre lefekhetek. (Majd valamikor egy óra múlva...)
Délután elmentem kozmetikushoz, mert 3 hete beszéltük meg az időpontot, és nem akartam már variálni, meg amúgy is kíváncsi voltam, tényleg elmúlik-e az a nagy bőrszárazság attól a kezeléstől, amit javasolt. Holnap kiderül.
Utána elmentem vásárolni Tomival, ami arra jó volt, hogy kiderüljön, a szerda óta nem evés eléggé legyengített ahhoz, hogy másfél óra sétálástól nagyon elfáradjak. Amióta beteg lettem, még ráadásul a csípőm és a derekam is úgy fáj, hogy alig bírom, ezt amúgy nem is értem, de nagyban megnehezítette ez a tény a helyzetemet. Aztán meg visszamentünk egy kutyusért, akit Tomi talált elgázolva, csak akkor éppen nem volt ideje állatorvoshoz vinni (mármint chipleolvasás céljából, mert a kutyus már akkor is halott volt), úgyhogy csak behúzta az árokba, ne hajtsanak át rajta, beraktuk a kocsiba (mármint Tomi), elvittük az orvoshoz. Ott az első érdekes momentum az volt, mikor az egyik asszisztens így szólt: "Jé, még él? Elsőre azt hittem volna, meghalt." Ezt úgy, hogy a szerencsétlen állatot egy fekete zsákban vitte be a rendelőbe Tomi. Ezen az orvos percekig szakadt a röhögéstől, aztán eljövetben még én is. Hát ki mond ilyet? A chipleolvasásban az volt fura, hogy csak közvetlenül a füle mellett nézte az orvos, pedig talán pont ebben a rendelőben mondta egy másik orvos, hogy az egész kutyát érdemes ellenőrizni, mert a chip könnyedén elmászhat onnan, ahová lőtték. Egyébként meg nem hagyhattuk ott a kutyát, mondták, vigyük el az Illatos útra, ahol 200 Ft/kg áron átveszik tőlünk. (Ez is milyen kegyetlen már. Mintha valami darab hús lenne szerencsétlen.) Mikor odaértünk az Illatosra, azt mondta a hölgy, hogy 140 Ft/kg az ár, és mivel a kutyus kereken 7 kg volt, 980 Ft-ba fájt a leadása. Lehetett volna, hogy kidobjuk egy kukába, de biztos mi sem örülnénk, ha valaki ezt tenné a mi kutyánkkal, meg azért 980 Ft-ot ki lehet bírni akkor is, ha semmi közünk nem volt a kutyához, még csak nem is mi ütöttük el. (Szerencsére.) Azt mondta a nő, aki átvette, hogy reggel az állatorvos majd ellenőrzi, hogy van-e benne chip. Reméljük, ő alaposabb lesz, mint a rendelőben az orvos, és az egész kutyát megnézi. Jó lenne, ha találna chipet, mert azért az nagyon rossz gondolat, hogy valaki várja haza a Jack Russel terrierjét, és soha többet nem látja, és még meg sem tudja, mi történt vele.
Most meg pogácsasütésben vagyok. Mivel már csak a torkom meg a csípőm meg a derekam fáj állatira, és náthás egyáltalán nem voltam, úgy ítéltem meg, nem lehet belőle baj, ha folyamatos kézmosás mellett nekifutok ennek. Szerintem nem is lett baj, hacsak azt nem tekintjük problémának, hogy már megint sótlan lett a pogácsám, pedig mennyi rengeteg sót tettem bele. De azért jól fog esni, ha végre lefekhetek. (Majd valamikor egy óra múlva...)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése