New Year, New Life
Igaz, hogy már február van, de én egész januárban túlélésre játszottam, és mostanában normalizálódik a helyzetem. Értsd: már nem ötféle dolgot kell egyszerre csinálni, csak hármat.
Most, hogy kicsit nyugisabb a helyzet, nem írok cikket, nem olvasok vizsgára, sőt nem is vizsgázom (csak 5600 Ft-ot fogok fizetni indexleadásért, ha nem leszek nagyon ügyes), rávettem magam, hogy megint tornázzak minden nap, mint tavaly januártól szeptember végéig. Rájöttem, miért szoktam le róla egészen pontosan, így tudok változtatni. Az van ugyanis, hogy este, miután hazaestem, leviszem a kutyát sétálni, ami nem 20 perc, mint Lizánál, hanem legalább egy óra, de inkább több, és mire hazaérek, olyan álmos vagyok, hogy semmi kedvem elővenni a polifoamot, a súlyzót, a cipőt meg átöltözni, aztán 25 percen át tüdőkiköpős gyakorlatokat végezni, ezért nem kerül sor a tornára. Mostantól az lesz a módszer, hogy kutyát sétáltatni a tornacuccomban megyek (meg még arra két-három réteg ruha, de ez részletkérdés), még indulás előtt kirakom a polifoamot, a súlyzót meg a cipőt, valamint eltolom az asztal elől a székemet, hogy véletlenül se rogyhassak bele, viszont azonnal elkezdjem a tornát. Ez eddig már kétszer sikerült. Igen, muszáj volt elsején kezdeni, mert nekem vannak ilyen hülyeségeim.
Az már egy ideje működik, hogy este egy órát olvasok a kádban, de lehet, hogy átmenetileg erről leszokom, mert meg lehet fagyni a fürdőben, és percek alatt kihűl a tűzforró víz. Az egy óra olvasás azért marad, csak átmenetileg átkerül az ágyba. És itt jön az új elem: minden este elolvasok egy mesét (eddig mindkét nap kettőt olvastam, telhetetlen vagyok), és aztán elolvasom Popper Péter adott napra szóló gondolatát is (február 29-re nincs gondolat, aznap majd elolvasom az addigi legjobbat, bár eddig mindegyik egyformán jó volt).
Ha ezt sikerülne tartani, akkor nem lennék folyton tiszta depi, mert nappal, amikor éppen szívok valamivel, és tökre utálok mindent és mindenkit, lehetne várni az estét, ami úgy 9-től kezdve iszonyú jó (előtte a kutyaséta simán jó), és egészen éjfélig az is marad, utána meg jön az alvás, ami meg olyan jó, hogy nincsenek is rá szavak.
Most, hogy kicsit nyugisabb a helyzet, nem írok cikket, nem olvasok vizsgára, sőt nem is vizsgázom (csak 5600 Ft-ot fogok fizetni indexleadásért, ha nem leszek nagyon ügyes), rávettem magam, hogy megint tornázzak minden nap, mint tavaly januártól szeptember végéig. Rájöttem, miért szoktam le róla egészen pontosan, így tudok változtatni. Az van ugyanis, hogy este, miután hazaestem, leviszem a kutyát sétálni, ami nem 20 perc, mint Lizánál, hanem legalább egy óra, de inkább több, és mire hazaérek, olyan álmos vagyok, hogy semmi kedvem elővenni a polifoamot, a súlyzót, a cipőt meg átöltözni, aztán 25 percen át tüdőkiköpős gyakorlatokat végezni, ezért nem kerül sor a tornára. Mostantól az lesz a módszer, hogy kutyát sétáltatni a tornacuccomban megyek (meg még arra két-három réteg ruha, de ez részletkérdés), még indulás előtt kirakom a polifoamot, a súlyzót meg a cipőt, valamint eltolom az asztal elől a székemet, hogy véletlenül se rogyhassak bele, viszont azonnal elkezdjem a tornát. Ez eddig már kétszer sikerült. Igen, muszáj volt elsején kezdeni, mert nekem vannak ilyen hülyeségeim.
Az már egy ideje működik, hogy este egy órát olvasok a kádban, de lehet, hogy átmenetileg erről leszokom, mert meg lehet fagyni a fürdőben, és percek alatt kihűl a tűzforró víz. Az egy óra olvasás azért marad, csak átmenetileg átkerül az ágyba. És itt jön az új elem: minden este elolvasok egy mesét (eddig mindkét nap kettőt olvastam, telhetetlen vagyok), és aztán elolvasom Popper Péter adott napra szóló gondolatát is (február 29-re nincs gondolat, aznap majd elolvasom az addigi legjobbat, bár eddig mindegyik egyformán jó volt).
Ha ezt sikerülne tartani, akkor nem lennék folyton tiszta depi, mert nappal, amikor éppen szívok valamivel, és tökre utálok mindent és mindenkit, lehetne várni az estét, ami úgy 9-től kezdve iszonyú jó (előtte a kutyaséta simán jó), és egészen éjfélig az is marad, utána meg jön az alvás, ami meg olyan jó, hogy nincsenek is rá szavak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése