Mark Twain: The Adventures of Tom Sawyer
Mark Twaint nagyon szeretem, mert nagyon szimpatikus a képei és a híres mondásai alapján. Van például az a nagyon humoros mondata, miszerint: “A nevelés a felnőttek szervezett védekezése az ifjúság ellen.” Úgy tűnik, hasonló volt a viszonya az iskolával, mint a regényhőseinek. A külseje alapján pedig egy jóságos nagypapa ugrik be, és valószínűleg nem is tévedek sokat a wikipediás szócikk alapján, már attól eltekintve, hogy szegény sosem lett nagypapa (csak posztumusz).
Az író (eredeti nevén Samuel Clemens) élete nem volt könnyű, se vidám. Heten voltak testvérek, de csak négyen érték meg a felnőttkort. Egyikük egy gőzhajóbalesetben halt meg, ami azért különösen tragikus, mert azon a gőzhajón éppen Mark Twain szerzett neki munkát. Miután megnősült, négy gyereke született, de az egyetlen fia már csecsemőkorában meghalt, és két lányát is el kellett temetnie. Egyikük ráadásul az apja utolsó karácsonyán halt meg. Tragédia tragédia hátán, nem is csodálom, hogy ezt csak humorral lehetett túlélni.
Mert humora volt, nem is akármilyen. Ez rögtön kiderül például a Tom Sawyer című regényéből, amit 1876-ban írt. Ezt egyszer már olvastam magyarul, talán 8-9 éves koromban, és évek óta terveztem, hogy sort kerítek rá megint, ezúttal angolul, hogy azért új könyvnek is számítson. Jellemző módon nem sokra emlékeztem a cselekményből, konkrétan csak a kerítésfestős jelenetre (és arra sem végig, a csattanót teljesen elfelejtettem), na meg arra, hogy nagyon szerettem. Érdekes, hogy én 8-9 évesen azt hittem, Tom Sawyer jó gyerek, Huck Finn nagyon okos, Jim meg egy felnőtt. Nem értem, hogyan történhetett ez, de most legalább megtudtam, hogy ezen emlékeim mindegyike hamis.
Tom Sawyer egy kis amerikai faluban él a Mississippi partján, akár Mark Twain gyerekkorában, és mindennapjait az iskola meg a kalandok teszik változatossá. Amikor csak lehet, belekeveredik valamibe, amihez jobb társat keresve sem találhatna, mint Huck Finnt. Csak szegény Polly néni, Tom nevelője hiszi azt folyton, hogy most aztán biztosan szívrohamot kap ettől a kölöktől. A regény légkörét különlegessé teszik a kalandok, a babonák, valamint az az irónia és humor, ami Twain minden egyes mondatából árad. Olvasás közben életemben először úgy éreztem, szeretnék kisfiú lenni. A XIX. században, Amerikában, a Mississippi partján. Irigylem Tomtól és Hucktól a kalandjaikat, még azokat is, amik során valós veszélyben voltak. Végtelenül szeretnivaló figura mind a kettő az összes rosszaságával együtt. Nem lehet rájuk haragudni, ha észrevesszük, mennyire felnőttnek és okosnak hiszik magukat, miközben mennyire nagyon gyerekek.
Talán azért tudott ilyen humorosan és ilyen szeretettel írni ezekről a bajkeverőkről a szerző, mert ő is azok sorát gyarapította, akik felnőttként is jól emlékeznek, milyen volt gyereknek lenni. Ez kiderül mindjárt az előszóból, amit magyarul idézek:
“A könyvben leírt kalandok nagy része valóban megtörtént, egyik-másik velem, a többi hajdani iskolatársaimmal. Huck Finnt, akárcsak Tom Sawyert, az életből lestem el, mégsem egy bizonyos fiúról mintáztam - három jól ismert gyerek vonásait egyesítettem benne a regényszerkesztés szabályai szerint. Az itt említett babonákat történetünk idejében - a harminc-negyven évvel ezelőtti Nyugaton - a gyerekek és a rabszolgák még nagyon komolyan vették. Noha könyvemet főképpen gyerekeknek szántam, remélem, a felnőttek sem teszik majd félre, hiszen szeretném bennük is gyengéden felidézni, milyenek voltak valamikor, hogyan éreztek, gondolkoztak és beszéltek, s olykor micsoda különös dolgokba keveredtek.”
Tudom, lassan elcséplem a kifejezést, de akkor is azt kell mondanom, Mark Twain zseni volt. Igaz, eddig még csak azt hallottam az anyukámtól kezdve az amerikai irodalom oktatóig mindenkitől, hogy a Huckleberry Finn sokkal-sokkal jobb, és a kritika is azt élteti. Hát, ha az még ennél is jobb, akkor egy percet sem érdemes vesztegetni, azonnal el kell olvasni. Igaz, azt is olvastam már gyerekkoromban, közvetlenül a Tom Sawyer után, de abból is pontosan egy kalandra emlékszem, és annak sincs már meg a csattanója. Úgyhogy épp ideje felfrissíteni az emlékeket.
Még egy kis kitérőt tennék a Collins Classics sorozattal kapcsolatban, mert ilyen kiadásban van meg ez a könyv, a A titkos kert és az Értelem és érzelem is. Nagyon tetszik a fekete-fehér design, és gyönyörűek a borítóik, úgyhogy valószínűleg a Huck Finnt is kénytelen leszek ilyen kiadásban beszerezni. Ráadásul olcsó is: 852 Ft minden kötet, és abban még nincs benne a törzsvásárlóival és internetes rendeléssel elérhető 10% kedvezmény a második kedvenc üzletláncomnál. Azért még tépelődöm kicsit, ne vegyem-e inkább e-könyvben. Majd meglátjuk.
Tom Sawyer természetesen öt csillag. Csak azt nem tudom, mit kap majd Huck Finn, ha tényleg annyival jobb.
Az író (eredeti nevén Samuel Clemens) élete nem volt könnyű, se vidám. Heten voltak testvérek, de csak négyen érték meg a felnőttkort. Egyikük egy gőzhajóbalesetben halt meg, ami azért különösen tragikus, mert azon a gőzhajón éppen Mark Twain szerzett neki munkát. Miután megnősült, négy gyereke született, de az egyetlen fia már csecsemőkorában meghalt, és két lányát is el kellett temetnie. Egyikük ráadásul az apja utolsó karácsonyán halt meg. Tragédia tragédia hátán, nem is csodálom, hogy ezt csak humorral lehetett túlélni.
Mert humora volt, nem is akármilyen. Ez rögtön kiderül például a Tom Sawyer című regényéből, amit 1876-ban írt. Ezt egyszer már olvastam magyarul, talán 8-9 éves koromban, és évek óta terveztem, hogy sort kerítek rá megint, ezúttal angolul, hogy azért új könyvnek is számítson. Jellemző módon nem sokra emlékeztem a cselekményből, konkrétan csak a kerítésfestős jelenetre (és arra sem végig, a csattanót teljesen elfelejtettem), na meg arra, hogy nagyon szerettem. Érdekes, hogy én 8-9 évesen azt hittem, Tom Sawyer jó gyerek, Huck Finn nagyon okos, Jim meg egy felnőtt. Nem értem, hogyan történhetett ez, de most legalább megtudtam, hogy ezen emlékeim mindegyike hamis.
Tom Sawyer egy kis amerikai faluban él a Mississippi partján, akár Mark Twain gyerekkorában, és mindennapjait az iskola meg a kalandok teszik változatossá. Amikor csak lehet, belekeveredik valamibe, amihez jobb társat keresve sem találhatna, mint Huck Finnt. Csak szegény Polly néni, Tom nevelője hiszi azt folyton, hogy most aztán biztosan szívrohamot kap ettől a kölöktől. A regény légkörét különlegessé teszik a kalandok, a babonák, valamint az az irónia és humor, ami Twain minden egyes mondatából árad. Olvasás közben életemben először úgy éreztem, szeretnék kisfiú lenni. A XIX. században, Amerikában, a Mississippi partján. Irigylem Tomtól és Hucktól a kalandjaikat, még azokat is, amik során valós veszélyben voltak. Végtelenül szeretnivaló figura mind a kettő az összes rosszaságával együtt. Nem lehet rájuk haragudni, ha észrevesszük, mennyire felnőttnek és okosnak hiszik magukat, miközben mennyire nagyon gyerekek.
Talán azért tudott ilyen humorosan és ilyen szeretettel írni ezekről a bajkeverőkről a szerző, mert ő is azok sorát gyarapította, akik felnőttként is jól emlékeznek, milyen volt gyereknek lenni. Ez kiderül mindjárt az előszóból, amit magyarul idézek:
“A könyvben leírt kalandok nagy része valóban megtörtént, egyik-másik velem, a többi hajdani iskolatársaimmal. Huck Finnt, akárcsak Tom Sawyert, az életből lestem el, mégsem egy bizonyos fiúról mintáztam - három jól ismert gyerek vonásait egyesítettem benne a regényszerkesztés szabályai szerint. Az itt említett babonákat történetünk idejében - a harminc-negyven évvel ezelőtti Nyugaton - a gyerekek és a rabszolgák még nagyon komolyan vették. Noha könyvemet főképpen gyerekeknek szántam, remélem, a felnőttek sem teszik majd félre, hiszen szeretném bennük is gyengéden felidézni, milyenek voltak valamikor, hogyan éreztek, gondolkoztak és beszéltek, s olykor micsoda különös dolgokba keveredtek.”
Tudom, lassan elcséplem a kifejezést, de akkor is azt kell mondanom, Mark Twain zseni volt. Igaz, eddig még csak azt hallottam az anyukámtól kezdve az amerikai irodalom oktatóig mindenkitől, hogy a Huckleberry Finn sokkal-sokkal jobb, és a kritika is azt élteti. Hát, ha az még ennél is jobb, akkor egy percet sem érdemes vesztegetni, azonnal el kell olvasni. Igaz, azt is olvastam már gyerekkoromban, közvetlenül a Tom Sawyer után, de abból is pontosan egy kalandra emlékszem, és annak sincs már meg a csattanója. Úgyhogy épp ideje felfrissíteni az emlékeket.
Még egy kis kitérőt tennék a Collins Classics sorozattal kapcsolatban, mert ilyen kiadásban van meg ez a könyv, a A titkos kert és az Értelem és érzelem is. Nagyon tetszik a fekete-fehér design, és gyönyörűek a borítóik, úgyhogy valószínűleg a Huck Finnt is kénytelen leszek ilyen kiadásban beszerezni. Ráadásul olcsó is: 852 Ft minden kötet, és abban még nincs benne a törzsvásárlóival és internetes rendeléssel elérhető 10% kedvezmény a második kedvenc üzletláncomnál. Azért még tépelődöm kicsit, ne vegyem-e inkább e-könyvben. Majd meglátjuk.
Tom Sawyer természetesen öt csillag. Csak azt nem tudom, mit kap majd Huck Finn, ha tényleg annyival jobb.
Nem olvastam még a Tom Sawyert, csak a Huckleberry Finnt, mert az volt kötelező. Abból összesen annyira emlékszem, hogy egy tutajon úszkál lefelé a folyón, szóval nekem se igazán frissek az élmények. :D A Tom Sawyertől mindig kicsit idegenkedtem, mert egyszer láttam egy-két részt valami nagyon bugyuta mesesorozatból, ami ezt a címet viselte, és ez a könyvtől is elvette a kedvem. De majd egyszer biztosan adok neki még egy esélyt.
VálaszTörlésÉrdemes :)
VálaszTörlés